Iványi Béla: Eperjes szabad királyi város levéltára. 1245-1526. (Szeged, 1931. Acta litterarum ac scientiarum Reg. Universitatis Hung. Francisco-Iosephinae. Sectio iuridico-politica. Tom. 2.)

tendő múlva egy újabb követhetett. Ugyanis ekkor a város számadáskönyveiben a következő bejegyzéseket olvassuk: <,1500. Sabbato post Epiphaniarum. Pro scatulario literarum den. VIII. (Eperjes v. Itára 598/a. szám 158/b. lap.) 1500. Sabbato post Qeorgii martiris. Pro uno scatulario pro conservatione literarum den IIII. (U. o. 167. 1.) 1501. In die festő Sancte Sopliie. Pro quodam retentorio literarum den. VII. (U. o. 187. 1.) 1503. Sabbato ante Nativitatis Christi. Pro quodam retentorio literarum, d. VI. (U. o. 237. 1.) 1504. Pro uno retentorio literarum den. VIII. (U. o. 248/a. 1.) 1524. Die solutionis ante dominicam Palmarum. Pro una ladula ad donum civitatis den. XXVIII." (U. o. 890/a. szám 203/b. lap.) E számadási feljegyzések összevetve az oklevelek hátán olvasható, Glogovita János és Czibner Keresztély egykori városi jegyzők kezétől eredő regesztákkal, bizonyítják,-hogy ekkor Eperjesen valami levéltár rendezés féle lehetett. A XVI—XVII. századokból a város levéltárának rendezésére vonatkozó feljegyzéseket nem ismerünk, de már a XVIII. század elején ismét történhetett valami a levéltár rendbe szedése körül, mert a város levéltárában van egy 1737-ből való levéltári lajstromkönyv, melynek címe: Elenchus universorum privilegiorum liberae regiaeque civitatis Eperjessiensis in archivo eiusdem civitatis contentorum, conscriptus in anno 1737. Ez az elenchus első helyen a város 1453. évi armális levelét említi, ez lévén a Cistula A. 1. számú darabja. Ugyanitt találunk még egy ilyen című lajstromkönyvet is: Elenchus mandatorum ex consilio locumtenentiali regio hungarico regiae ac liberae civitati Eperiessiensi inviatorum, mely a helytartótanácsi parancsok lajstromait tartalmazza 1715-től 1754-ig. A XVIII. századot papiros korszaknak is szokták nevezni és méltán, mert ebből a korból rengeteg írás van Eperjes város levéltárában is felhalmozva. A rohamosan szaporodó írásokat a régi oklevelekkel együt a XIX. század elején a város újra rendeztette és 1808. április 27-én Paracelsus Ferenc emeritált városi jegyző ,,cum admisso sibi cancellista Georgio Ridartsik" ezt a munkát szerencsésen be is fejezte. 1808. május 2-án az így rendbe szedett levéltár hivatalos átadása is megtörtént s