Iványi Béla: Eperjes szabad királyi város levéltára. 1245-1526. (Szeged, 1931. Acta litterarum ac scientiarum Reg. Universitatis Hung. Francisco-Iosephinae. Sectio iuridico-politica. Tom. 2.)

azt Fuhrman Ferenc akkori városi jegyző a „pro hoc actu magistratualiter deputati" Hegedűs György és Mauchs Ignác szenátorok jelenlétében átvette és a készen átadott levéltári elenchust fekete-sárga fonállal átfűzvén, lepecsételték. Ez az elenchus azonban voltaképpen csak egy 46 oldalas levéltári inventárium könyv, mely két példányban, eredetiben és másolatban készült, s amelyben az egyes oklevelek részletezve és regisztrálva nincsenek, hanem csak le van írva az, hogy a cubulusokra, loculusokra, s ezeken belül fasciculusokra tagolt levéltárban egy-egy fasciculusban milyen természetű és hány darab oklevél van. Ilyen cubulus, loculus, fasciculus és ezen belül sorszám szerint rendezetten találta Eperjes város levéltárát a Magyar Történelmi Társulat 1881. évi Eperjesen tartott vándorgyűlése. 1878-ban hívta meg Sáros vármegye és Eperjes városa ide a Társulatot, amellyel kapcsolatban néhai Lasztókay László, akkori eperjesi főgimnáziumi tanár tüzetesen átvizsgálta az egész levéltárat s ennek eredményét az eperjesi királyi kath. főgimnasium 1880/81. tanévi Értesítőjében: „Eperjes város levéltárában található nevezetesebb okiratok ismertetése" címen 59 lapon tette közzé. Természetesen Lasztókay eme művében Eperjes város régi okleveleinek csak csekély részét ismerteti, azonban még ezért is csak őszinte hálával és elismeréssel tartozunk tiszteletreméltó emlékének. Midőn e sorok írója, jóval a világháború előtt, a Wagnerek, Prayak, Kovachichok, Fejérek, Wenzelek, Csánkiak, Fejérpatakyak, Békefiek és mások után, első ízben dolgozott e levéltárban, ezt még a cubulus, loculus szerinti felállításban ugyan, de eléggé összezavart állapotban találta. E rendszer hiánya t. i. az volt, hogy, miután az oklevelekre a signatura rávezetve nem lett, hanem csak a fasciculus vagy loculus csomagoló papirosára, ennélfogva a helyéről kiszedett és meg nem jelölt oklevelet igen nehéz vagy lehetetlen volt reponálni. Ilyenformán a Paracelsus-féle levéltári rend már a sok reponálatlan oklevél miatt sem volt fenntartható, ennélfogva a levéltárat át kellett rendeznem, ami az általam már Bártfán, alkalmazott orsz. levéltári szisztéma szerint, chronologikusan történt. 1911. elejére elkészült a levéltár középkori részének rendezése, amely tényt Eperjes szabad kir. város akkori polgár-