Herpay Gábor: Debrecen szab. kir. város levéltára diplomagyűjteményének regesztái. (Debrecen, 1916.)

zadban meglehetős szigorú rendszabályok voltak életben, amelyeket az idők folyamán annyira megszorítottak, hogy mikor a Helytartó Tanács bizonyos iratok felterjesztését rendelte el, a többszöri sürgetésekre, sőt az egész városi Magistratus elcsapatásának kilátásba helyezésével szigorított rendeletekre, kijelentette a Magistratus és a Választott hites közönség, hogy mivel a magánlevéltárban levő iratok és térképek a város polgárainak nagy sérelme nélkül közönségesekké nem tehetők, azokat semmi körülmények között kiadni nem hajlandó.

1 Hogy milyen szigorúan őrködtek a levéltár kezelésére vonatkozó szabályok megtartása fölött még akkor is, amikor arra már tulajdonképpen semmi szükség sem volt, az 1852. évi ősiségi nvilt parancs értelmében, azt mi sem jellemezheti jobban, mint az a körülmény, hogy a város történetének megírása alkalmával, két kisebb okmány-gyűjtemény kivételével, még a mutatók és elenchusok átnézését sem engedték meg Szűcs Istvánnak, amint ezt müve előszavában maga is megemlíti

2 A magánlevéltár megnyitására, vagy annak legalább a kizarólag tudományos célú kutatók számára hozzáférhetővé tételére nézve, több ízben történtek kísérletek, azonban eredmény nélkül. Legutóbb Zoltay Lajos múzeumőr, Debrecen múltjának legalaposabb ismerője és történetének, teljes elismerésünket érdemlő müvelője, a város szabad királyi városi rangra emeltetése 200 éves évfordulójának ünnepélyes megtartásával kapcsolatban, nevének megemlítése nélkül azt az indítványt tette a Csokonai-kör 1914. évi április hóban tartott ülésén, hogy a kétszázados évforduló megünneplésének maradandóbb bizonyságaként nyissa meg a Törvényhatósági Bizottsági közgyűlés a város magánlevéltárát.

3 1 Rendtartási jkvek 1818., 1836., 1838. évekről. 2 Szűcs István i. m. I. k. XVI. lap. V. ö. Dr. Csűrös F. A debreceni nyomda története. 1911. Bevezetése. 3 Városi levéltár 8115—1914. tanácsi ügydarab.