Herpay Gábor: Debrecen szab. kir. város levéltára diplomagyűjteményének regesztái. (Debrecen, 1916.)

1700 as évekről fenmaradt nyomdai számadások, az utóbbiból a borbírák számadása az 1670—80. évekről. Mint fentebb érintettük, már a XVII-ik században külön fejlődött a város úgynevezett titkos vagy magán­levéltára, mely a városnak, mint jogi személynek, sajátos ügyeire vonatkozó iratok, diplomák megőrzésére szolgált. A neve már a XVIII. század utolsó évtizedeiben, mintegy megkülönböztetésül a közönséges vagy közlevél­tártól (publicum), titkos vagy magánlevéltár (arcanum, privatum) s ettől a korszaktól kezdve jegyzőkönyveink­ben gyakran találkozunk az ügyek elintézésének ilyen módjával: „tétessék be az magányos levéltárba A magánlevéltár anyaga kezdettől fogva mindig rendezett volt s rendezésének alapja, mint általában a régi levéltáraké, egészen a XVIII-ik századig, a chrono­logia s az 1700-as évek első tizedeiben történhetett rendezés már a levéltár mai rend-zerének az alapgon­dolatai szerint történt, tudniillik az egész levéltári anya­got a város egyes birtokai szerint csoportosítva, hat osztályba osztották. Az 1820-as években külön csoportba osztották a város kiváltságaira vonatkozó eredeti diplomákat, majd az 1850-es években Csorba János polgármester kezde­ményezésére, meglehetős nagy költséggel, de a közle­véltár későbbi rendezésének eredményéhez képest igen szép sikerrel, teljesen rendezték e levéltárt és pedig olyan rendszeresen és szakszerűen, hogy a rendezés alapelveit még a mai modern levéltári szaktudomány is elfogadhatja. Az 1848-iki szabadságharcot követő szomorú na­pokban csak az Isteni gondviselés mentette meg ezt a hosszú századokon át pompásan megőrzött levéltárat, amikor ugyanis az orosz és osztrák katonák Debrecen­ben is keresvén a királyi koronát, a város magánlevél­tárának még a padlózatát is mind felszaggatták. 1 A levéltár kezelésére nézve már a XVIII-ik szá­1 Egykorú följegyzés a magánlevéltárban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom