Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)
kir. holdas ekeföldet vett zálogba s emiatt állott oly sokszor törvény előtt. A termeivények minőségéről a család okleveleiben soha sem esik szó. Csak Hontmegye általános gazdasági viszonyaiból s a középkori külterjes gazdálkodás módjából következtethetjük, hogy a Bory-birtokon hármas forgó rendszerrel, faekével megszántott földön őszi és tavaszi búzát, rozsot, árpát és a lovaknak zabot termeltek. A gyönge szöllő borát a „bori-buzgó"-ból merített savanyúvízzel ízesítették. Gyümölcsből legalább is a körte tehette változatossá az asztalt, mert a Litasiakkal való határvillongásban ismételten szerepel a körtefa. (IX.) A nyolc ekeföld adománybirtok Miklós fiaira: Stoissára és Gödére szállott. Bory Miklós egyéb utódáról hallgatnak az oklevelek. A ZÁLOGBIRTOK ÉS ANNAK PERLÉSE, i Miként más egyívású nemesember, Bory Stoissa fiai is szűkölködtek néha pénz dolgában. Ingatlanukat azonban nem adhatták el az ősiség törvényénél fogva, hanem koruk s a következő századok szokása szerint zálogba bocsátották. Werbőczy szerint „a birtokjogok elzálogosítását kétféleképen értjük: ahhoz képest tudni illik, amint az elzálogosítót vagyis zálogadót, vagy pedig a hitelezőt, azaz a zálogbavevőt tekintjük. Az elzálogosítás tehát, a zálogbaadót tekintve az, midőn valaki saját jogát a szükségtől kényszerítve másnak ideiglenesen használatul átengedi. A hitelezőt vagy zálogbavevőt tekintve pedig az elzálogosítás: valamely idegen jognak időre szóló veszedelmes és kárhozatos magánál tartása, a jövedelemnek szedése és a tőkeöszszeg visszakövetelése mellett." (I. r. 81. c.) 2 Frank szerint a zálog (pignus) tágabb értelemben az adósság miatt lekötött jószág. Ha a hitelezőnek átadják, szoros értelemben vett zálog (pignus in specie), ha nem, lekötött jószág (hypotheca). 3 Tényleges átruházás esetén a hitelező a zálogbirtokot követelése biztosítása végett bir1 Iványi: Alkotmány- és jogtörténet. Frank: Közigazság törvénye Magyarhonban. I. 365—374. 666—669. II. 2. 557—576. 1. Magyar jogi lexicon. VI. k. 1120—1122. 1. 2 Werbőczy István Hármaskönyve. 117—118. 1. 3 Frank; i. m. I. 365. 1.
