Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)

tokába vette, s kamatok fejében mindennemű hasznát élvezte a zálogösszeg visszafizetéséig. A zálogbirtokot rendszerint szerződéssel (litterae impignoraticiae), néha birói ítélet alapján vagy törvény alapján bocsátotta az adós a hitelező zálogos birtokába. A zálogos szerződés a visszavásárlási joggal egybekötött adásvételi szerződéssel állítható párhuzamba. A zálogosító bizonyos tulajdonát és csakis azt, valamely pénzösszegért azzal a feltétellel adja át, hogy valamely meghatározott időben vagy a zálogösszeg visszafizetése napján azt visszaveheti. A zálogos szerződés tehát feltételes tulajdonátruházás, mely a zálogösszeg visszafizetésekor érvényét veszíti. A szerződésben megállapított visszafizetési nap nem azt jelenti, hogy a hitelező aznap visszakövetelhette a zálogösszeget, hanem, hogy a zálogosító vagy jogutódai a megnevezett napon, vagy ha a szerződésben megnevezve nem volt, teljes visszafizetést ajánlva s azt előre hírül adva kívánhatták a zálogbirtok visszabocsátását. Ha a barátságos felszólítás meddőnek bizonyult, számitó keresettel (actio liquidatoria) vagy megtorló panasszal élhettek. Sokszor megtörtént ugyanis, hogy az adós már kész volt a zálogöszszeg visszafizetésére, de a hitelező halogatta a zálogösszeg elfogadását, s inkább perre engedte a dolgot, hogy addig is élvezhesse a zálogbirtok hasznát. Az ilyen uzsora miatt rendelte el Mátyás király, hogy az elnyújtott zálogpert a legelső kir. táblai határidőben, a legközelebbi nyolcadon be kell fejezni, továbbá hogy a bíró a zálogbirtokot időközben szedett egész jövedelmével fizetés nélkül adassa vissza a zálogosítónak s a zálogos hitelezőt ezen felül büntesse meg a zálogösszeg erejéig a zálogosító javára. 1 „De nehéz végbevinni," — teszi hozzá még 1845-ben is Frank —" hogy az uzsorának semmiféle mentsége ne maradjon."

2 A zálogos szerződés formája régente a fassio, a káptalani vagy konventi hiteles hely előtt elhangzott „felvallás." Ősi jószágot 32 esztendőnél hosszabb időre elzálogosítani nem lehetett. Váltságul nem köthetett le a hitelező nagyobb összeget, mint amekkorát a zálogosító kapott. A megváltást nem volt szabad ritka pénznemre szorítani. Ha a nemesi ingatlanért ajánlott zálogösszeg 1 Erdélyi: A iragyar lovagkor. 126. I, 2 Frank: i. m. I. 374. !.