Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

kettős momentumot kell megkülönböztetni. Általános jellemök az. hogy bányavárosokká csak oly bányatelepek alakulhattak. melyeknek áldásosabb és nevezetesebb bányászatuk volt; úgy, hogy az áldás csökkenése esetében, bányavárosi tekintélyök is alábbszállt, sőt — ha más keresményök nem volt, melylyel magokat fentarthatták — meg is szűntek bányavárosoknak lenni. E mellett nagy különbség volt még az egyes bányavárosok közt ahhoz képest, a mint vagy közvetlenül a király, vagy valamely földesúr hatalma alatt álltak. Az előbbiek a királyi, és illetőleg szabad királyi, az utóbbiak a püspöki vagy földesúri bányavárosok voltak. Szabad királyi bányavárosok az u. n. alsó magyarországi bányavidéken és Szathmármegyében (Nagy-Bánya) keletkeztek. Királyi szabadalmazott bányavárosok a Szepességben (Gölnicz, Szomolnok, Igló stb.) Szatmármegyében (Felső Bánya), Máramarosmegyében (az öt u. n. koronái város) és ujabb időben Krassómegyében nyertek nevezetességet. Földesúri bányavárosok egykor nagy számmal voltak; s ezek vagy egyházi (Rozsnyó, .Tászó, Rézbánya stb.) vagy világi (Telkibánya, Rudbánya, Kőrösbánya stb.) földesurak hatalmának voltak alávetve. Végre megjegyzendő, hogy a szlavóniai és erdélyi bányavárosok, s m ég inkább azok, melyek a szent korona külső országaiban feküdtek, külön szempont alá estek. 13. §. 3). Egyes földesurak bdnyajogosítvdnyai. I. Hazánkban magában a földesúri hatalomban bányászati jogosítványok soha nem voltak foglalva. Az ország első századaira nézve ezt a nemzetségek szállásainak felosztásából keletkezett földbirtok természete, királyaink nagyszámú egyházi alapításai, s azon okmányok bizonyítják, melyek által királyaink egyes érdemes hazánkfiait bármi formában fekvő javakkal megadományozták; a későbbi időre nézve pedig Werbőczy Hármaskönyve J), s az adományleveleknek törvény és szokás alapján megállapított formulái. Bányászati jogosítványokat tehát csak oly földesurak bírhattak, kik ez iránt a királyoktól különös privilégiumokat nyertek, és ekkor is csak a ') Hk. I. 24. cz., mely a nemesi birtok tartozékait elősorolja azonban bányákról yagy bányászati jogosítványról említést nem tesz.