Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

királyok bányászati főúri jogának (jus Regale minerale) épségben maradása mellett. II. Nincs kétség az iránt, bogy a királyok ilynemű privilégiumai, eredetökre nézve a középkori feudális hatalom azon nemének voltak következései, melyet a magyar királyok is gyakoroltak. Az első, ki ilyet formaszerüleg nyert, a német lovagrend volt, melynek azt II. Endre király 1211. a Barczaságra nézve adta. S midőn azután a hazának több, névszerint hatalmasabb (egyházi és világi) főurai és birtokosai ilynemű jogosítványokban részesittettek, ezt a királyi hatalom kifolyásának kellett tekinteni, mely ez irányban semmi általános, törvény által megállapított elvekhez vagy szabályokhoz kötve nem volt. S ily földesurakról áll Ipolyinak megjegyzése, hogy a mint a királyok »bányatelepitvényeiket városi szabadságokkal szervezték, úgy, magok is a földesurak saját bányáikkal a bányavárosi községbe (és illetőleg közösségbe) léptek.« 2) 14. §. Magyarország bányászata az Anjou királyok uralkodásától 1523-ig. I. Mikor Róbert Károly, az első Anjou-király, 1308. a magyar trónra lépett, az országnak már kifejlett bányászata volt. Csakhogy azon hiányosság, mely az árpádkori királyok korában, hazánk közállapotainak rendezésén általában tapasztalható volt, s melyen még egy oly magasszellemü uralkodó sem volt képes segiteni, mint IV. Béla volt, a bányászatnál is mutatkozott. Erőteljes fejlődést csaknem mindenben látunk; de a XIII. század végéig a közlétnek még nem volt azon organismusa, mely a nemzeti erő működésének szétágazó iránylatait egybefoglalta, s egy liarmonicus egészszé alakította volna. Ilyen organismust, mely Európa akkori közszellemével összhangzásban volt, Magyarországban csak az Anjou dynastia teremtett; s ez üdvös és termékenyítő hatását — valamint másban — úgy a hazai bányászatban is mutatta. II. E tekintetben leginkább kettős, lényeges változásra találunk, mely nem volt ugyan újítás, se nem reform, hanem azért a hazai bányászat fennálló rendezését mégis oly határoA beszterczebányai egyházi műemlékek, Budapest 1878. 11.