Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

zatlanság azon formái szerint szabályoztatott, melyek a népélet akkori viszonyainak mintegy természetszerű következései voltak. Csak igy magyarázhatjuk meg magunknak azt, hogy — midőn szent István korában a királyi hatalom teljesebb kifejtést nyert, s ezzel karöltve a nemzetségek szállási birtoka egyéni földtulajdonná alakult át, —nemcsak az ország területének nagy része tartozott még a királyok szabad intézkedése alá (kik azt püspökségek és apátságok alapítására, s az uj közigazgatási rend támogatására és tökéletesebb alakítására fordították), hanem, hogy azonkívül a földnek felszínén az erdők használt iScij S cl földalatti termények, a mennyiben a földbirtokosok akkori gazdaságai szükségleteihez nem tartoztak, általán véve szintén a királyi hatalomnak maradtak alávetve. Az erdőkre nézve még az aranybulla 22. czikke rendelkezett, s adta meg a földbirtokosoknak a teljes tulajdont. De a földalatti terményekre nézve ilynemű elhatározások nem állapíttattak meg. s igy a tulaj donképi bányászat rendezésének lettek tárgyai. III. Nálunk azonkívül a királyok, és az időnek folytán jogilag is határozott formákká alakult országos rendek közt a XI. és XII. századokban fenforgott csaknem folytonos egyenetlenségek is tekintetbe veendők. Mert habár ezek bányászati kérdésekre közvetlenül nem vonatkoztak is, a minthogy az aranybullában ilyenekről nincs szó; mindamellett elvégre oda vezettek, hogy királyaink eredetileg az országban lévő bányákat kizárólag birták ugyan; utóbb azonban a bányászat feletti ezen hatalmukat, legalább részben, s névszerint a mennyiben a bányák jövedelmet hoztak, különféle okoknál fogva egyes hatalmasabb birtokosokra ruházták át. A bányászok, kik a királyok különös pártfogása alatt álltak, ez által —• legalább általánosságban — hátrányt ugyan nem szenvedtek ; mert a bányászat jogosítványainak birtokába jutott földtulajdonosok, a királyok példáját követve, a bányamívelőket szintén pártfogolták; azonban a bányászat közviszonyai általános, a törvényhozás által megállapított elvek szerint szabályozva nem lévén, uj nehézségek támadtak, melyek csak az Anjou királyok alatt lettek kiegyenlítve.