Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

A kútfőkből tudjuk, liogy mind a markomannok, mind a quadok bányászkodó népek voltak ; s ennélfogva kétségtelen. hogy hazánk felföldjén a quadok bányákat míveltek; és bányaterményeikkel kereskedtek is. Úgy látszik, hogy az, mit fenntebb hazánk felvidékeinek praehistorikus bányászatáról mondtunk (2. §. 2.), a quadokkal összekapcsolható, s hogy ennek folytán a quadok bányászata különös történeti érdekkel birt. Az itt szóban lévő népek lakhelyeire nézve a hun birodalom szétbomlása után nevezetes változás állt be, s ez egyszersmind az éjszak- nyugaton a szláv népek közt is akkor támadt nevezetes mozgalommal volt összeköttetésben. Az avar birodalom keletkezése korában itt sem herulok sem markomannok nem laktak többé; s miután a szomszéd vidékeken a 495—512-ki években szláv népek merültek fel, van tudomásunk arról, hogy a herulok ekkor Dániába akarván kivándorolni, a szlávok lakhelyein keresztül költözködtek oda 2); a markomannok pedig 550-körül a baioárok földjére telepedtek által. 3) A quadokról csak annyit tudunk, hogy ezen időben hatalmuk szintén nevezetesen alászállt, s hogy ők elvégre AVacho, az akkor Pannoniában lakó longobárdok királyának felsőbbségét ismerték el. Utolsó határozott felemlitésökre 568. találunk, hogy t. i. az Italiába vonuló longobard király Alboin seregével sok quad vagyis suáv is kiköltözködött. 4) De a népnek zöme lakhelyein maradt; s ősrégészeti tanulmányok constatálják azt, hogy ők képesek voltak magokat az akkor mindenfelé terjeszkedő szlávok ellen fentartani. Alig lehet kétség, hogy azon liptómegyei u. n. pogány erőditvények (fortifications paiennes dans le Comté de Liptó) melyeknek maradványairól a budapesti nemzetközi anthropologiai és ') Tacitus Germania 42. 43., Ptolemaeus II. 11. Kovúöoi. 2) Procopius ele bello Gothico II. 15. 3) Jornaudes (v. Jordanes) de rebus Geticis 53—56. fej. v. ö. Manso, Gescliiclite des Ostgothenreiclis in Italien, Breslau 1824. 311.1. — Eugippius korában a markomannok régi lakhelyein már tliüringiaiak laktak. Vita Sancti Severini 27. 31. fej. V. ü. Geogr. Ravennas IV. 25. 4) Paul Diaconus II. 26. III. 3.