Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)
CCI. 1364 május 26. Visegrád. Dénes erdélyi vajda azon perben, a melyet Losonczi István bán fia Dénes és Dezső fia László Régeni István és Tamás ellen Mentő vára és részei felosztása miatt indítottak, az oklevelek felmutatására határnapot tűz ki. Nos Dyonisius woyuoda Transsilvanus et comes de Zonuk damus pro memória, quod in congregatione nostra generáli universis nobilibus Syculis, Saxonibus ac aliis cuiusvis status, conditionis et praeheminentiae 1) hominibus, in partibus Traussilvanis existentibus, feria quarta proxima ante festum beati Marci confessoris proxime praeterita 2) Tordae celebrata magistri Dyonisius filius Stephani quondam bani et Ladislaus filius Deseu de Lusunch, de medio aliorum causidicorum exsurgendo, contra magistros Stephanum et Thomam filios Thomae filii Dyonisii de Regun proposuerant eo modo, quod ipsi de castro Mentew vocato et possessionibus Warallya, item Vyfalu in capite Kuesd, Zenthmihaltelke, Wruzmezew iuxta fluvium Zomus, Burligeth et Danpataka vocatis, ac de tributo in Lapus exigi consueto, apud manus eorundem magistrorum Thomae et Stephani habitis, divisionem ipsis congruentem ab eisdem fratribus ipsorum patruelibus habere vellent iustitia mediante. Quibus auditis et perceptis Jacobus de Kucheth pro ipso magistro Stephano ac Nicolaus dictus Lyd pro eodem magistro Thoma, ambo cum procuratoriis literis conventus de Lelez exsurgendo responderant eo modo, quod si ipsi magistri Dyonisius et Ladislaus legitime venirent, tale castrum et tales possessiones nomine iuris ipsorum recapere possent, de^quo castro et ex quibus possessionibus divisionem eisdem dare "prompti essent et parati. Perceptis itaque praemissis iidem magistri Dyonisius et Ladislaus allegarant eo modo, quod praedictum castrum Mentew nuncupatum et possessiones praedictas ipsos capere non oporteret, quia apud manus fratrum suorum patru2) így2) A keltezés tévesnek látszik, miután Szt. Márk napja 1363-ban keddre esett; hihetőleg post festum beati Marct-nak kellene a szövegben helyesen állnia. (1363.] IV. 19.
