Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. II. 1234–1260. (Pest, 1861.)

az irodalmi iránylatokra a tudományos külföld nagy befolyást gyakorolt» De a munkások túlnyomo száma a magyar hazának, ha nem is magyar ajkú, gyermekeiből áll, s hol tudományos élet van, az lendületét vagy közvetlenül vagy közvetve hazánk behatásától nyerte; a hová pedig ezen befolyás nem hat, ott a tudományos élet vagy hiányzik, vagy nélkülözi még természetszerűleg emelő erejét. Mindamellett a viszonyok úgy hozzák magokkal , hogy nálunk is sokkal könnyebb a civilisált Európa bármelyik más országát illető történeti emlékekhez férni, mint azokhoz, melyek Magyarország és a magyar korona kapcsolt országai történetére vonatkoznak. Czélnélküli aggodalomból elzáratnak, főkép a búvár előtt, a kéziratok , s ha közzé tétetik is valamely nevezetesb történelmi munka, vajmi gyakran megesik, hogy nincs módunkban azt megszerezhetni. Ily körülmények közt a kapcsolt országok történeti okmányainak összekeresése és okmánytárunkba iktatása nem csekély nehézségekkel jár. Fejér csak azokat közölte, melyeket p. o. a dalmatiai történetírók, különösen Farlati és Lucius Dalmatiára, Kerchelich Horvátországra, Pejacsevics Szerbiára nézve már elébb közzé tettek, vagy melyeket ő másod kéz által a magyar kir. udvari kamara levéltárából kölcsönözhetett; általán véve pedig Pray György nyomán járt el. Ma ezen álláspont nem felel többé meg a történettudomány kivánalmainak. A ki ma mint történetbúvár akar fellépni, az határozottan a múltkor felderítésére szolgáló bármi nemű és alakú adatokat minél teljesb számban használja; minden nehézségeket pedig, melyek útjában