Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. II. 1234–1260. (Pest, 1861.)

hanem hatvan év előtt oly nevezetes szolgálatot is tett a magyar és mindezen országok történelmének, hogy mai napig őt e téren még senki sem haladta meg. Ugyanezeknek ösvényén indáit Fejér György is, ki okmánytárában nem csak a tulajdonképi Magyarország, hanem a kapcsolt országok okmányait is közölte. Mi pedig, kik Fejér gyűjteményének alaptervét általában magunkévá tettük, e tekintetben is követjük munkáját. A Fejér eljárása, és munkánk feladata közti különbség itt nem az alaptervet, hanem annak kivitelét illeti. S erről szabadjon itt röviden szólanunk. Mióta Fejér okmánytárát kiadta, a históriai tanulmányok roppant haladást tettek. Nem szándékom, itt azon nagyszerű vállalatok részleteit felhozni, mely

Tek e tekintetben Angol-, Franczia-, Olasz- és Németországban, Dániában, Svécziában és Norvégiában, sőt Spanyolországban és az európailag civilisált Amerikában is a hazai múlt felvilágosítása végett a kormányok, valamint tudományos társulatok és egyesek részéről történtek. De saját hazánkban, és azon vidékeken is, melyek a magyar korona kapcsolt országait egykor képezték, a történeti érzelem új ébredése félreismerhetetlen. S ámbár itt nem dicsekedhetünk oly eredményekkel, melyek a tudományos külföld ezen irányú törekedések felérik : még is az, mi történt, a magasb tudományosság szempontjából is már méltánylást érdemel. Reánk magyarokra nézve pedig ezen, habár aránylag csekély eredmények annál örvendetesebbek. minthogy az azokat előteremtő szellem a kapcsolt országokban is nagyobbáraa magyar nemzeti cultúrá ak volt kifolyása. Nem tagadom, hogy