Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. II. 1234–1260. (Pest, 1861.)

azok czímereit is foglalja magában. Királyaink koronázási esküje határozottan vonatkozik reájok. Közjogunk legnevezetesb írói pedig a kapcsolt királyságokat mint a magyar koronához és az ország integritásához tartozó kiegészítő részeket említik fel. (Lásd a többek közt: Madarassy Ferencz: Dissertationes historico-criticae super quibusdam vetustiorum Rerum Ungaricarum Capitibus, Pozson 1831.; Gróf Cziráky Antal: Conspectus J uris Publici Regni Hungáriáé ad annum 1548, Bécs 1851; Virozsil Antal : Jus Publicum Regni Hungáriáé, Budán 1854 ; tulajdonkép a hat füzetből álló munkának hatodik füzete; Récsi Emil : Magyarország közjoga, Pest 1861). Okmánytárunk mindezen tényeket és közjogi nyilatkozatokat irányadásúl veszi. Saját feladatához képest mindazáltal azokkal tüzetesen nem foglalkodik; hanem egyedül a hazai történetnyomozás terén állapodván meg, valamint történetünk más kérdéseire, úgy a kapcsolt királyok viszonyaira vonatkozó kútfői adatokat, és névszerint okmányokat, minél teljesben igyekszik egybeállítani. Az összes történettudomány elismerését érdemelték ki magoknak azon historicusaink, kik Magyarország törteneti emlékeit egybeállítván, azok közé a kapcsolt királyságok történeti kútfőit is sorozták. Schwandtner János György, Scriptores Rerum Hungaricarum czímű munkájának harmadik kötete ez által nyert különös becset. Engel János Keresztel, Geschichte des ungarischen Reichs und ke iner Nebenlander czímű öt negyedrétű kötetnyi munkája által nem csak a tudományos világ egyhangú elismerését nyerte;