Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)

1918-05-05 / 18. szám

's- W< , XV! évfolyam ^agysorakut, 1918. május £_ 184 szám. KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI;EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYL Előfizetési ár: Egész évre . . iOK Negyed éne 2 K 50 fill. Fél évre . . 5 K Egyes szám ára 30 fill. Az iparcik^ekármaximálása. A7 árait maximálása, amely régebben a kötött gazdasági rendszer idején egyál­talában nem volt ismeretiéit íojjaiora, a sza­bad verseny uralkodásának, ideje alatt tel­jesen fölösleges volt, nrntnogy a kereslet és kiuálat viszonya a legtökéletesebben tudta szabályozni az árak alakulását. Küönösen áll ez a kereskedelmi forgalom terén, ahol a szabad verseny mondhatni mindig teljes tisztaságban tudott érvényesülni. A háború ideje a alt azoofan az erők szabad játéka oem tudott érvényesülni és ily módon a szabad verseny árszabályod hatását nélkülözni voltunk kénytelened. Az árak emelkedését ismeretes körülményén okozták: igy elsősorban a termelőn igen nagy részének katonai szolgálatra va ő el­vonása, továbbá hadfelszerelési ciki ed elő­állítására való igénybevétele; a forgalmi és egyéb nehézségek, a köt őidről való beho­zatalnak csaknem teljes elmaradása stb. Ezenfelül természetesen egyéb okok is közreműködtek, lóként a kőzvet tői tévé- kenységoe oeíur^kodott hivatatian elemek megszaporodása, amelyek a rendes keres kedói tisztességtől eltérő módoa nem arra Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő törekedtek, hogy minél olcsóbb áron sze­rezzék be áruikat, s azt tisztességes polgári haszonnal továbbadják, hanem minden áron vásároltak árukat, s azoknak visszatartása révén h hozzájárultak ahhoz, hogy az áruk minden rendszer nélkül emelkedjenek. Az állam ilyen körülmények közöd kénvtelsn volt vissz térni az árak hatósági megszabásának korához, s elsősorban az oly cikkek árát maximálta, amelyek mint tömegcikkek hasonló minőségben fordultak elő, maximálásuk tehát könnyen volt le­hetséges. Az iparcikkek ármaximálása azonban a dolgok természete szerint nem könnyű teladat. Ezek ugyauis oly sokféle minőség* ben fordulnak elő, rogy m ximálásuk eddig szinte lehetetlennek bizonyult. A közvéle­mény, fő épp a mezőgazda ági érdekeltség azonban mind hangosabb szóval követeli ezek árának hatósági megszabását is, s ugylátszik, a kormány ez elől már nem igen térhet ki. Amint hátijuk, Szter^nyi József, az uj kereskedelemügyi miniszter, szintén pro*; ram rajába vette ezen fcérdé megoldását. Minthogy tehát ei keil készülve lennünk az iparcikkek árinaximalására is, helyénvaló, hogy e kérd ssel lapunk ha­sábja o is foglalkozzunk. SMrkustfeág.fe id»dohiv«ui: Nagysomkut, Teleki-tér 446 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Köztudomású, hogy az ármaximálások teréa észlelt eddigi tapasztalatok igen szo­morúak. Az Armaximálás igen sokszor azért nem sikerült, mert csak egyes meg­határozott cikkekre nézve történt, de sok hasonló minőségű és rendeltetésű árut nem érintett. Igen természetes tehál, hogy a maximált á’u a piacról eltűnt és hasonló minőségű és rendeltetésű, de nem maximált áru kerüli to galomba. Sok esetoen a maxi­málás csak egyes meghatározott területekre szólt, amikor is a maximált áru ezen te­rületekről kiszivárgott és oly helyeken ke­rült eladásra, ahol a maximális ár nem volt érvényben. Az árak meghatározása továbbá igen ritkán lő. iónt te jes szakértelem mel­lett m rt az összes szamoajöhetö szakér­tőket nem nailgh.tak meg. Egészen termé­szetes, hogy olyankor, amidőn az ármaxi- malás folytán a termelés rentabilitása nem volt biztosi ható, az ármax málásnak csak az volt a következménye, hogy a kérdé­ses árucikket nem állították elő többé. Amint az eddigiekből is látjuk, az ár- maximálá kérdése igen n így körültekintést Ó4 alapos hozzáértést igényel. Ezt azért emeljük ki, hogy amennyiben az iparcikkek ármaximálása tényleg be fog következni, A „Kdvárvidék“ tárcája. A süteményrecept. — Elmondja egy kis leány. — Az iskolából haza jövet, elcsalt egyszer a Zsófi — a barátnőm — w agaval, valami Lujza nénihez, a kinél úgymond igen jo süteményeset es nyalakodni valét lehet kapni. Nem tagaánattam meg a kérését, de meg a gyennektermeszotemet sem, — a nyalánkság kilá­tása vonzott — félve bár — mentem vele . . . Lujza néni a második emeleten lakott, nem nagy, de szép szobákban és a nun én szörnyen CSodáiKüztaui, csupa világos bútor, függöny meg mi volt a szobában. Naluaa teszem azt, minden oiyan nagy és sötét volt; sötét bútorok, sötét saónyegek 8 a függönyök olyan tarkák. Bámulva a szemeimnek szokatlan világos dol­gokat, azt a magyarázatot kaptam, bogy nincs gyerek a ki bcpiszkolja. Különben igen jó benyomást tett ram ez a Lujza néni. Csak aduig féltem tőle, mig nem szólt hozzám. Azután már, különösen egyoéhauy cuk­ros sütemény elfogyasztása után, igen jó barát­ságba jöttünk egymással. Zsófi, a barátnőm, aki­vel együtt járunk a polgáriba (jövőre ha Isten éltet, mar harmadik osztályba jövünk) már jo előre mondta nekem, hogy esak bátran viseljem magam, mert a Lujza néni igen jó néni és nekik, tudniillik a Zsófiáknak igen közeli rokonuk. Nem is voltam félénk s nem szabadkoztam ügyeüenül, a mikor süteménnyel kínált, hanem bátran hozzáláttam az evéshez . . . Zsófi megmondta ugyan nevem oiikot a bemutatott a Lujza néninek, de úgy látszik nem jegyezte meg jól, mert újból megkérdezte: Hogy hívják magát, kis lányom ? A papa Mariskámaak hiv, a mama Marosának... Hány éves? Tizenkettő leszek... Vannak többen testvérek ? Igen, a Jolanka, Margitka — feleltem üledel- mesen. Azután olyan furcsán nézett rám, mintha megijedt volna. És fiú nincs? — kérdezte újból. — Nincs, — feleltem én, de alig mertem rá nézni, mert 6 nézett ráta folyton. És — és... hogy hívják az édes apát ? Megmondtam. Talán kissé büszkén ejtettem tű nevét, de hát ml tagad**, «serettem én as édo9 apámat nagyon szerettem most is és büszke vol­tam rá mindég. Lujza néni elvörösödött nagyon és szaladt hamar vizet inni, Persze ón azt hittem, hogy csak szomjas... Kérdezte aztán még, hogy szere tjük-e a ma­mát? és szeret-e minket? — mert mostoha volt a mamánk — s hogy a papa nem beteg-e? nincs-e semmi bajunk? botdogak vagyunk-e? stb. Alig győztem ieielni a sok kérdésre es a folytonos beszélgetés miatt nem tadtam megenni azt a darao süteményt, a mit a kezemben tar­tottam. A Zsófi ezalatt sokat öoszemajszolt és úgy láttam felazemmel, nem nagyon bánta, hogy ó rá ügyet sem vetett a Lujza néni. Szabadon jart-kelt a szobákban és mindent nagyon megnézett. Végre azlan eszembe jutott, hogy az édes apa mar ia- lan haza is ment a hivatalból, nekem is sietnem kellene ,.. csak az a sütemény ne volna meg a kezemben 1 Vagy az a Lujza néni ne kérdezne annyit, hogy hamarosan megehetnóm ... Azt hiszem, hogy töprengésemet észre is vette, mert azt mondta: begy ha már olyan na­gyon sietik, hát vigyem magammal a süteményt, w

Next

/
Oldalképek
Tartalom