Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)
1918-05-05 / 18. szám
fii eddigi szomorú tapasztalatokat ne hagyják figyelmen kivOl és pedig annál kevésbé, minthogy az iparcikkek maximálása, amint már azt előbb is említettük, tulajdonképp a legnehezebb feladat ok közzé tartozik. Nem elég ugyanis a kész árucikkek árát maximálni, hanem az annak előállításához szükséges összes nyersanyagok és félkész gyártmányok árait is meg kell határozni és ezenkívül a munkabérek állandósítására is törekedni kell, mert ha ezen alaptényezők árai rendszer nélkül és rohamosan változnának, úgy az ármaximálás tulajdonképpen lehetetlenné volna téve. Az iparcikkek ármaximálásánál még egy újabb nehézség is számbaveendő És pedig az, hogy vajjou Ausztria is hajlandó e ezekre vonatkozólag a maximálás terére lépni. Ha Ausztria ezt nem tenné meg, úgy semmi gyakorlati eredményt a maximálástól nem várhatunk, minthogy mint pár excellence agrár állam, csak kisebb mértékben állítunk eló iparcikkeket s azokat túlnyomó részt Ausztriából szerezzük be. Természetes, mi nem Írhatjuk elő Ausztriának, hogy milyen áron szállítsa áruit, tehát ha a maximálás Ausztriában nem eszközölhetik, úgy az iparcikkek túlnyomó része maximálatlan marad, sót még az itthon termelt árucikkekre is könnyű lesz ráfogni az osztrák eredetet. Föltéve, hogy az iparcikkek ármaximálását Ausztriában is eszközölni fogják, ami tehát egy conditio sine qua non, vizsgálnunk kellene, hogy melyik állapítsa meg ezen legmagasabb árakat. Természetes, hogy erre a nemrég megalakult, s működésűket nemsokára megkezdő árvizsgáló _a ___________ ő m ajd becsomagolja kis papírba, megehetem otthon is... Be is csomagolta, de nem azt a mit a kezemben tartottam s a mibe már belé is haraptam, hanem frisset, szépet, talán a legszebb darabot. És én elbúcsúztam. Illedelmesen kezet csókoltam és megígértem, hogy mielőbb eljövök ismét. Bocsuzáskor megcsókolt minket a Lujza néni. A Zsófit csak egyszer, de engem háromszor is. Nem bántam, én is visszacsókoltam őt, mert hiszen szép volt és fiatal. Sokkal fiatalabb, mint a mi mamánk, a mostoha. Mert az édes mamánk az fiatal volt és szép is, láttam a fényképen, az édes apa mutatta 1 S a mit különösen szeretek, a Lujza néninek szép szája és foga volt. mig a mostoha mamánknak... brr! Talán ez illetlen is volt tőlem, de arra gondoltam, hogy miért nincs neki is olyan? Az övé csúnya volt, foga. szája. És mikor pörölt velünk I vagy pláne meg is vert I... Juj I.., nem is szeretek rá gondolni sem I A Zsófinak megköszönte Lujza néni, hogy elvitt hozzá; nagyon helyesen tette, úgymond, hisaen ő szereti a kis vendégeket. Az utcán a Zsófitól is elbúcsúztam és mentem haza, Testvéreim otthon voltak és én siettem hozzájuk a „mi“ szobánkba, hogy a mama észre ne vegye nálam a süteményt. Dicsekedve mutattam a nővérkéimnek. — Nézzétek csak, mit hoztam nektek I... mi- kar'bejön az édes apa ... Megvallom, féltem egy kicsit a kérdéseitől, holléteimet illetőleg. Az édes apa először is a süteményt látta meg és megkérdezte r-,Hol vetted? bizottságok volnának a legalkalmasabbak. Feltétlenül ügyelni kell azonban, hogy ezen árvlzsgáló bizottságok ily irányú működésűknél az előbb emlitett szempontok feltétlenül figyelembe vétessenek. Különösen súly helyezendő a termelés rentabilitásának elvére, amelyet éppen azért kellene féltenünk, minthogy ezen árvizsgáló bizottságokban igen nagy, sőt túlsúlyban levő szerepe van a laikus fogyasztói elemnek, amely azt hiszi, hogy az árak leszorítása kén) szerintézkedések utján is lehetséges. Ha azonban ezen bizottság az általunk emlitett szempontokat, fökép a legutolsót kellő figyelemre fogják méltatni, szóval az ösz- szes nehézségeket sikerülne leküzdeni, úgy az iparcikkek ármaximálásától a tisztességes kereskedelem érdekében is kedvező eredményeket várhatunk. KÓVABVIPftK__________ A Lujza néni adta, — feleltem ős az édesapa ép úgy. olyan furcsán nézett rám, mint a Lujza néni. — Ki az a Lujza néni? és mit kerestél te nála? Erre én szépen elmondtam mindent s mikor láttam, hogy édes apa nem haragszik, hanem figyelmesen lesi minden szavam, megkínáltam őt a süteménnyel ... És ő evett belőle. A testvérkéimnek is ízlett, én bátorságot vettem magamnak és megkérdeztem: — A mama nem tud ilyent... más formát... Azon a napon édes apa nagyon rosszkedvű volt és éjjel rosszul aludt. Másnap azt mondta nekem nagy titokban, hogy menjek el ismét a Lujza nénihez és kérjem el tőle annak a süteménynek a receptjét. Siettem szót fogadni. A Lujza néni megint nagyon piros lett és megint szaladt vizet inni, de a receptet aztán megírta. Soká irta, az igaz, de én ezen egy csöppet sem csodálkoztam, mert az a sütemény igen jó volt és valószínűleg sok minden kellett bele... A recepíet otthon az édes apámnak adtam, de úgy, hogy senki sem látta. És ő nagyon figyelmesen olvasgatta és sokszor elolvasta. Ezen a napon pedig jókedvű volt és kitünően aludt. En pedig mindennapos lettem a Lujza néninél. Szívesen jártam hozzá, mert igen jó volt nála, jobb mint otthon, a hol a mama örökösen zsém- belt, veszekedett velünk, akár egy vén boszorka. Sok sütemény-receptet hoztam még az édes apának a Lujza nénitől, a mit az édes apa mindég megköszönt a Lujza néninek. A recepteknek azonban lehetett valami hibájuk, mert az édes apa egyet sem adott oda a mamának, hogy süsse meg . . . Egyszer aztán az édes apa is eljött velem a Lujza nénihez, a mit én egész természetesnek találtam, hisz oly jó volt ott 1 és árván két picinv gyermekedet. — Kar* társaid és tanítványaid szerető szívvel őrzik emlékedet. — Alighogy közénk jöttél, már is eltávozál! Legyen emléke áldott) Kövárgara, 1918. má'us 2-án, jaczinallona állami elemi iskolai tanítónő. A fogságból hazatérő katonáink érdekében Szatmár város polgármestere azzal a kéréssel fordul a megye közönségéhez, hogy gyűjtés utján járuljon hozzá ahhoz, hogy az orosz fogságból emberfeletti szenvedések és viszontagságok után tömegesen házatérö és Szatmárra érkező hős katonáink a város és megve közönségéhez méltó vendégszeretettel elláthatók legyenek. Szatmár város közönsége eddig már 5000 koronát gyűjtött erre a célra, de ez az összeg nem elég, azért további gyűjtést indítanak. A készpénzadománv Szatmár város pénztárába, a természetbeli adományok pedig a Vörös Kereszt Egylet alelnökjéhez, Szlávy Dezsőné úrnőhöz küldendők. ___________ ________ májúi I So kat beszéltek együtt s én csak azt vettem ki az egészből: hogy a Lujza néni nem haragszik, ő még mindig a régi, az édes apa meg holmi félreértésről, boldogtalanságról beszélt- Távozásunkkor Lujza néni nem csak engem, az édes apát is megcsókolta, a min én egy csöppet sem csodálkoztam . . . Másnap a mama elutazott, mi pedig a Jolán* kával, Margitkával együtt elmentünk a Lujza nénihez. Jól viseltük magunkat, nem kentük be a világos bútorokat ős jutalmul kaptunk ezért süteményt. Azután ott maradtunk lakni nála. Édes apa eljött minket meglátogatni minden nap. Egyszar aztán ő is ott maradt, ő sem ment többé haza, a min én egy csöppet sem csodálkozom, hiszen olyaa jó volt a Lujza néninél. Hogy mit csinált a mama otthon egyedül? — vagy tán vissza sem jött azóta; nem tudom. Nem igen törődtünk vele, se a Jolánka, sem a Margitka. ÖrUliünk, hogy nem hallottuk porolni s hogy nem verhetett meg bennünket. Most a Lujza nénit nem hívjuk már néninek, hanem mamának. Szeret minket nagyon, nem szid, nem ver bennünket, hanem készít nekünk jé süteményt. Mi is szeretjük őt, mert ő a mi jó mamánk, édes mamánk ... Az édes apa is azt mondta! Kubinszky Irén. HÍREK. Gyászeset A bővárgarai állami elemi népiskola fájdalommal közli, hogy felejthetetlen emlékű vezető tanítója, Popán Qyula állami elemi iskolai tanitó, életének 32-ik, tanítói működésének Il ik évében, a harctéren szerzett betegségében, hosszas szén védés után, f. év április hö 30-án Szamárhegyen elhunyt. — Egyik kiváló és fáradhatatlan munkását vesztette el benne a magyar tanügy. Különösen a magvar nyelv tanításában ért el sikeres és kiváló eredményt. — Példaadó és lelkiismeretes tagja voltál a magyar tanítói karnak. Hőse vagy a magyar hazának. — Mindenedet oda adtad a hazáért! Feláldoztad ifjú életedet Elhagytad alig megkezdett pályádat. Üresen hagytad kedves kis családi fészkedet Figyelmeztetés. Azok a munkaadók kik orosz hadifoglyokat, akik hazájukba visz- szatérni nem óhajtanak, hanem Magyarországon kívánnak letelepedni és honosságot szerezni, mielőbb állítsák elő Nagykárolyba a vármegyei gazdasági munkásbizottsághoz beosztott hadifogoly ügyeleti tisztnél. A hadifogollyal egyidejűleg a munkaadó la tartozik megjelenni. Elöljáróság. Tilos jerkebárányok és négy évesnél fiatalabb juhokat vágni. A m. kir. minisztériumnak most megjelent rendelete szerint kényszervágás szükségét kivéve, tilos jerke- bárányt és négyévesnél fiatalabb anyajuhot levágni, vagy leszúrni. A kényszervágás szükségét előzetesen be kell jelenteni a községi elöljáróságnál. A ki ezen rendeletet megszegi kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással és 2000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.