Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)
1918-10-20 / 42. szám
XVI. évfolyam Jíagysomkut, 1918. október 20. KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS^KÖZLŐNYE. El ő fizetési ár: Egész évre . . 10 K Negyed évre 2 K 50 fill. Fél évre . . 5 K Egyes szám ára 30 fill. Főszerkesztők: Pilsz Edd és Dr. Kálmán Hanrik Felelős szerkesztő Barna Banő SMTkMitóség Ó( kiadóhivatal: MtflySOiíikut,Teleki-tér445 Telefoa axám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Valutánk megjavítása. Nincs ma aktuálisába közgazdasági probléma, mint a valutakérdés, olyannyira, hogy legújabb közgazdasági irodalmunk legnagyobb része ennek a kérdésnek a tárgyalásában merül ki. Egymást követik a valuta megjavítását célzó írások, de egyik sem áil megvalósításra érett javaslattal eió. Megegyeznek ezek az írások aouyioan, bogy hangsúlyozzák a »radikális« vagyonadó szQkségét, mint a pénz vásárlóerejének visszaállítására szolgáló legbatasosabn eszközt. Ezen reform, minél jobban közeledik • megvalósulás stádiuma leié, annál töobet veszít szociális szelleméből, amely az egyenlő vagyonmegosztást célozza. Megszoktuk ezt már á mai »demokratikus« kormány uralma alatt, amikor a demokratizmus jelszó pártpolitikai es egyéni cetok szolgalatana szegődött. A devizák váltóárfolyamai a háború alatt hihetetlen csökkenést szenvedtek mia- den állainoaa. Nem képezi feladatunkat az Okos. felsorolása, Hanem azon mód ismertetése, amelyuek segítségével ezen az állapoton könnyíteni ienet. A »Világ« augusztus 3 iki számában olvassuk, hogy Sergent francia pénzügyi államtitkár felvetette az »Ententközi Vaiu- taintézet« eszméjét. Alapgondolata e teóriá- uak ..ismét a behozatal megszorítása, de egyszersmind aranyoau való fizetése. Tény, hogy közösen tudnak az entente államok hosszú ideig aranyban fizetést eszközölni, felmerül azonban a kérdés, hogy meddig akkarják ezt a közős valutakőzpontot fenntartani és célszerű volna e hasonló iatézet felállítása a mi szövetségünkben is? Valutánk paritásának megjavítására és pénzünk belföldi vásárlóerejének visszaállítására a behozatal rnegaehezitését és a radikális vagyonaad szükségét nangoztatják. Ezen lap hasábjain fejtettem ki a behozatal csökkentését célzó javaslatok Helytelen álláspontját, de nem tartom Helyesnek a fogyasztás korlátozását sem, mivel ez a hazai kereskedelmet teszi szegényebbé, az idetartozó adóalanyok anyagi helyzetét rosszaooá, ami nem lehet az aliam érdeke. A vagyonadó behozatalának tárgyald sánál mar egyéni mesgyén sell haladnom 1 Mert nem az eddigi számtaiau helyen ismételt nagy vagyonadó a fontos, hanem az, nogy a vagyonadó szigorú igazsággal legyen kivetve, különben annak gyógyító hatása nem igen mutatkozik. Az ingatlan vagyon eltitkolása lehetetlen, de kívánatos a földbirtok sokkal erősebb megadóztatása. As ingó vagyon elrejtését lehetetlenné tenni pedig minden államnak egyformán érdeke. Készpénzben alig tartja valaki vagyonát, mert így gyümölcsözik a legkevesebbet; ezt a vagyont a safe-k felnyitásával és a takarékbetétek fokozottabb megadóztatásával lehet sújtani. Sokkal fogasabb kérdés azonban az értékpapír-vagyon elrejtésének lehetőségét megsemmisíteni. Tegyük fel, nogy az álla a értéktelennek nyílvánít minden olyan papírt, amelyet nem bélyegzett felül; előkerülitek a safe-k érték-papír eldugott órtókpapir- készietei. Ha vaiaki értékpapírján túladott, ezt rögtön köteles lesz az illetékes hivatalnál (amely a tőzsdéd is teljesítheti fuak- cóját), bejelenteni, de nem lesz titok az sem, hogy kinek adta el azokat. Miután minden állam érdeke, hogy az adóalanyok t A „Kővárvidék“ tárcája. Elálmodott valóság. ,r' (Kis jelenet). . irta: Paizs Ödön. I A leány: (lehajtott fővel, kottatartóval a hóna I alatt siet az utcán. Az egyik sarkon a fiú várja és • megszólítja). . A fia: Kezét csókolom. 5 A leány: (ijedten felpillant, majd elmosolyodik): Péter, Péter, hát igazán maga az? Hogy | kerül ide? * A fiú: Én? . . . Befordultam a sarkon és egyesen ide tartottam, mert tudtam, hogy erre kell mennie. A leány: Jó, jó, de éppen most? Olyan mesz- szirol? Miért nem irt? Mikor érkezett meg? A fiú: Mi van magával: Hiszen csak tegnap váltunk el és már több mint két éve mindennap megvárom . . . A leány: Igen: tegnap! — éppen félesztendeje I No do ez igazán kedves meglepetés. Már nem is haragszom, hogy nem értesített így akar- jönni, igy véletlenül, szép gondolat I Ezért nem kaptam három napja levelet . . . A fia: Levelet vár; tőlem? Minek? Hiszen minden áldott nap találkozunk. Á leány: Nézze, Péter, a tréfa nem rétes. A tréfa nem jó, ha sokáig nyúzzák. Móst aztán hamarosan beszéljen. Mit csinált egy fél esztendeig abban a messzi idegen varosban! Megcsalt? Az igazságot mondja I A fia: Félév óta mit csináltam? Itt vártam magára mindig és kisértem, mint az árnyéka . . . Az idő köszönöm szépen, elég unalmas, ha nem vagyok magával . , , Megcsaltam-e ? Hiszen nem s lehet, mindig a maga szoknyáján ülők. A leány: Éz aztán már igazan sok! Én sze. retem a tréfát, de ehhez a bolond gondolathoz ragaszkodni ízetlenség. A fiú: Igazán nem értem magáti Folyton arról beszél, hogy tuvol voltam. Az ördög utazott el, nem pedig én I A leány (dühösen): Hát ki irta nekem azt a sok szerelmes levelet, ha maga nem? Minden nap egyet. A fiú: Azt már ón is szeretném tudni és , jobb volna, ha inkább ezt magyarázná meg ahe* lyett, hogy meséken lovtjgól. , ' V. ® A leány: ..Péter t (meí<(gen) Péter 1 x , A flu: Most igazán nem lágyulok el, most beszélnie kell 1 ■<■ A leány : Péter, szeretem 'magát. Szeretem, maga ezt tudja . . . ' A fiú: És a levelek ? A leány: Maga írta. A fiú: Most már én kérem, legyen vége a tréfának. A leány: Igen, legyen végeja tréfának I (Úgy állnak szdmben egymással, mint az ellenségek. Végre a leány — mindig ők az okosabbak — megszólal), Péter, közöttünk valami félreértésnek kell lenni, amit nyugodt, higgadt beszéddel el kell oszlatnunk . . . Péteri A flu: Erről nem lehet nyugodtan beszélni. Ki irta a leveleket ? A leány : Maga! A fiú: Ugyan kérem 1 Ha még egyszer mondja . , ,
