Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)
1918-10-20 / 42. szám
s KÖVAftVT&ÄK október 2Ó-—— - ■ ar Igazságnak megfelelőan jelentsék be vagyonukat és a vagyonadó reformja úgyis csak a háború után lesz aktuális, ha az értékpaplrforgalom két ország között bo- nyolitödlk le. vevő és eladó egyaránt be lesznek jegyezve. Az Idegen államot egy- szerűen értesítik, hogy X- Y. nevű polgára Ilyen vagy olyan értékpapírt vett, Illetve eladott. Kölcsönösen segédkezhetnek tehát egymásnak az államok a vagyonadó Igazságos kivetésében. Ezt pedig már csak közös érdekből Is meg fogják tenni, ha a nacionális ellenségeskedés tovább Is fog dúlni közöttdk. De nemcsak ezzel az előreláthatólag legsúlyosabb adóval, hanem uj adónemek kel Is vissza kell vonnia az államnak a kellő fedezettel nem biró bankjegyeket. Nem szabad azonban ezen adóknak a fogyasz tást sujtaniok, hogy az amúgy is drága »élet még jobbsn megdráguljon. Hanem sújtja az állam az érdeklődést és forduljon igenis a nagy tökéhez, kobozza el bizonyos meghatározott maximumon felöli vagyonokat és adóztassa meg a részvénytársaságok alaptőkeemelését. Az alap.őkeemelés, amely a háborús konjunktúra folytán előállott pénzbőség következtében annyira láb - rákapott, veszedelemmel járhat a részvényesekre akkor, amikor ezek a konjunktúrák megszűnnek. A részvénytársaság nem fog akkor olyan osztalékot fizethetni a részvényeseknek, amely a mai százalékot megközelíti. Ez pedig a részvénytársaság papírjainak bonitása ellen szólna. Itt tehát nagy óvatosságra van szükség és ezért ehhez az állam engedélyezése szükséges. Állami engedelemmel lehessen csak Hpp- tókét emelni s mivel ez újabb tőkekonten- tráciőt jelent a részvénytársaság javára ennek bizonyos százalékát adóban kelljen az állam részére lefizetni. Pénzünk a külföldön napról-napra értéktelenedik. aminek egyik okát a behoza tál, ámbár ez, — mint már több alkalommal kifejtettem, a legfontosabb és legszükségesebb és kár nélkül lehet engedélyezni, ha a külföldi tökét beengedjük. A magyar ipar és kereskedelem még olyan kezdetleges fokon áll, s munkaerő annyira kihasználatlan és a körülmények olyan kedvezőek, hogy mindez a külföldet a háború után kell, hogy tőkebefektetésre inspirálja. A szegény és gazdag ország közötti gazdasági kapcsolatból igy a szegény ország csak hasznot húzhat. Ily módon a bankjegyeket fokozatosan be lehetne vonni a forgalomból, amelynek gyorsaságával egyöntetűen fog a pénz értéke emelkedni, a behozatal folytán az áruk értéke csökkenni, bár a »béke-árakat« elérni nem fogja. Mindazonáltal nem lesznek 8z árakban olyan eltolódások, mint ma vannak, mert a világpiac árai végre is egymáshoz fognak igazodni s igy a horribilis differenciák, — amelyek ma mindennapiak, — megszűnnek. híre k. Személyi hir. Qróf Teleki Pál az országos hadigondozó elnöke, az itteni hadi árvaház megtekintése végett községünkbe időzött. Bezárták az iskolákat. A községünkben fellépett spanyolnátha járvány miatt a h-ily- beli iskolákat és óvodákat az alispán bezáratta. A beteteg száma jelenleg Nagysomku- ton 53. Spanyolbetegségben pedig elhalt 6 egyén. A járásbeli jegyző urakhoz A nagy- somkuti hadi árvaház, mely legközelebb rendeltetési céljának át fog adatni, mint azt a jegyző urakhoz intézett felhívásomban már jeleztem még mindig nincs felszerelve a szükséges lepedőkkel és törülközőkkel. A gyűjtésre a jegyző urakat külön is felkértem, sajnos azonban még ezideig alig 2-3 jegyző ur volt szives a gyűjtést foganatosítani és a begyült vászonnemüt beülni. Ezért ezúton kérem fel ismételten a t. jegyző urakat szíveskedjenek a gyűjtést lehetőleg mielőbb teljes odaadással foganatosítani. Reményiem, hogy az eredményre Is fog vezetni, mert hiszen az itteni hadi árvaházban elsősorban ezen vidék hadi árvái fognak elhelyezést nyerni, tehát mindnyájunk érdeke, hogy az kellően fel legyen szerelve. Oróf Teleki Sándorné a nagysomkuti hadi árvaház védnöknöje. A hadi árvaház. ^ hó 15-én tekintette meg Qróf Teleki Pál az Országos Hadi- gondozó elnöke, a nagysomkuti hadi árvaházat, a mely a régi vármegyeháza épületéből lett e célra átalakitva. Az építkezési munkálatok már a befejezés stádiumába vannak és most már a belső berendezési munkálatok folynak. Az épület most már dísze községünknek. Impozáns nagytermei kényelmet fognak nyújtani az elhelyezendő árváknak. A leány (megsimogatja Péter arcát): Kis flam, nem szabad dQhösnek lenned. A flu: A levelek 1 A leány: Am is rákerül a sor. Akar nekem felelni Péterként? A flu (engedékenyen): Mire való ez a ke média ? Kérdezzen ? A leány: Mi a neve? A flu: Kiss Péter. A leány; Hol lakik? A fln: A Ferencvárosban, Közraktár-utca 126 szám. Bécsben?IC4ny (#8y kÍ88é íé,énken): Mikor vo1 A flu: Bécsben: Még sohasem voltam. A leány (elveszti türelmét): Hát akkor fa irta nekem a leveleket? A flu. Én is ezt kérdem és mint a vőlegényének, jogom van feleletet követelni. A leány (sir); Ne kínozzon tovább! A flu (nem szereti a könyeket): Persze» mindjárt pityereg. A leány (künyein keresztül): Péter én sze- **toin magáti A fin: Jó, jó... (Már messze járnak, egy kis parkba tévedtek. A leány könnyei nem akarnak elfogyni, végre Péter unja meg a dolgot: Hát Végre is ezt az ügyet valóban tisztázni kell! A ’e~t»y: Na tréfáljon tovább 1 A flu (mérgesen): Éu r*m tréfálok, sommi ked'^m sincs vicceket íaragiu. A leány: Hát nem tréfál, csak ne kiabáljon. Nem tréfa 1 Nem, nem, nem 1 A flu: Ne izgasson tovább. Most én kérdezek. Jó ? A leány: Igen, A flu: KI irta a leveleket? A leány : Maga 1 A flu: Én ? A leány : Nézze Péter, ne mérgelődjön, hanem kérdezzen tovább, lassan-lassan kiderül. Én csak annyit akarok előre is kijelenteni, hogy szeretem magát . . . A fiú: így is jó. Még egyszer kérdem, ki levelezett magával? A leány: Bocsásson meg Péter, maga irta nekem a meleg sorok t. A fia: Én 1 Hát jó. Én írtam. Honnan Írtam ? A leány: Bécsből. A fia: Hát Bécsből. Mikor mentem Bécsbe? A leány: Most van félesztendeje. A flu: Mi az ördögnek mentem az osztrák császárvárosba? / A leány : A főnöke küldte, fontos üzleti ügyet kell lebonyolítania. Még egy félesztendő, aztán visszajön az esküvőnkre. A fiú (gondolkozik egy kissé, aztán odalép a leányhoz, becézgetve megsiiniíja az arcát): Mondja csak, kis leány, nem aludt most maga ? A leány: De igen, hiszen tudja, minden délután . . . A fiú (vidáman): No, lássa, minden rendben yan, mos! már mindent értek. A leány: A levelek? A fiú. Álmodta. A leány: Álmodtam ? A fin: Mindent 1 A közbecsuszott félével, a távozásomat, a leveleket, azakat a forró sorokat, mindent . . . A leány (merengve): Álmodtam . . . A fiú: Hát persze, természetesen , . . Vagy csak nem csalt meg igazán ? A leány: Nem, nem. A fiú: Álom volt az egész. A leány (reszketve): Hátha nem . . . Péter, Péterkém, hát ha most álmodtunk mi ketten. Péter, hátha tényleg nem vagy itt, hátha csak most álmodom és a valóságban messze vagy tőlem . . , A fiú (átöleli és megcsókolja): Álmodunk ? A leány (kiáltva: 'Nem, nem, édes Péterem, Nolc óra, a kapu előtt. A leány: Mikor látlak ? A fiú: Holnap. A leány (elgondolkodva): Holnap ? (Hízelegve Péterhez), Péter, ne haragudj, de én még mindig reszketek. Á mai délután oly szép volt, olyan gyönyörű, nem is hiszem, hogy igaz volt, csak álom .. Felek, megyek a lépcsőn, megbotiom, felébredek... És te messze vagy I... Péter, holnap tényleg látjuk egymást ? A fiú: Hát peisze, kis bolondom. A leány (eltűnik a kapuban: Holnap 1 A fiú (búcsút int): Holnap 1... (Hirtelen előrántja az óráját): Jaj, még csak félórám van a bécsi gyorshoz 1 De azért minden' rendben van Nem szeretem az érzelgős búcsúkat és egy félévig megint nem látom a drágát . . ,
