Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)

1918-10-20 / 42. szám

s KÖVAftVT&ÄK október 2Ó-—— - ■ ­ar Igazságnak megfelelőan jelentsék be vagyonukat és a vagyonadó reformja úgyis csak a háború után lesz aktuális, ha az értékpaplrforgalom két ország között bo- nyolitödlk le. vevő és eladó egyaránt be lesznek jegyezve. Az Idegen államot egy- szerűen értesítik, hogy X- Y. nevű polgára Ilyen vagy olyan értékpapírt vett, Illetve eladott. Kölcsönösen segédkezhetnek tehát egymásnak az államok a vagyonadó Igaz­ságos kivetésében. Ezt pedig már csak közös érdekből Is meg fogják tenni, ha a nacionális ellenségeskedés tovább Is fog dúlni közöttdk. De nemcsak ezzel az előreláthatólag legsúlyosabb adóval, hanem uj adónemek kel Is vissza kell vonnia az államnak a kellő fedezettel nem biró bankjegyeket. Nem szabad azonban ezen adóknak a fogyasz tást sujtaniok, hogy az amúgy is drága »élet még jobbsn megdráguljon. Hanem sújtja az állam az érdeklődést és forduljon igenis a nagy tökéhez, kobozza el bizonyos meghatározott maximumon felöli vagyono­kat és adóztassa meg a részvénytársasá­gok alaptőkeemelését. Az alap.őkeemelés, amely a háborús konjunktúra folytán elő­állott pénzbőség következtében annyira láb - rákapott, veszedelemmel járhat a részvé­nyesekre akkor, amikor ezek a konjunktú­rák megszűnnek. A részvénytársaság nem fog akkor olyan osztalékot fizethetni a rész­vényeseknek, amely a mai százalékot meg­közelíti. Ez pedig a részvénytársaság pa­pírjainak bonitása ellen szólna. Itt tehát nagy óvatosságra van szükség és ezért ehhez az állam engedélyezése szükséges. Állami engedelemmel lehessen csak Hpp- tókét emelni s mivel ez újabb tőkekonten- tráciőt jelent a részvénytársaság javára ennek bizonyos százalékát adóban kelljen az állam részére lefizetni. Pénzünk a külföldön napról-napra ér­téktelenedik. aminek egyik okát a behoza tál, ámbár ez, — mint már több alkalom­mal kifejtettem, a legfontosabb és legszük­ségesebb és kár nélkül lehet engedélyezni, ha a külföldi tökét beengedjük. A magyar ipar és kereskedelem még olyan kezdetle­ges fokon áll, s munkaerő annyira kihasz­nálatlan és a körülmények olyan kedvezőek, hogy mindez a külföldet a háború után kell, hogy tőkebefektetésre inspirálja. A szegény és gazdag ország közötti gazda­sági kapcsolatból igy a szegény ország csak hasznot húzhat. Ily módon a bankjegyeket fokozatosan be lehetne vonni a forgalomból, amelynek gyorsaságával egyöntetűen fog a pénz ér­téke emelkedni, a behozatal folytán az áruk értéke csökkenni, bár a »béke-árakat« elérni nem fogja. Mindazonáltal nem lesz­nek 8z árakban olyan eltolódások, mint ma vannak, mert a világpiac árai végre is egymáshoz fognak igazodni s igy a horri­bilis differenciák, — amelyek ma minden­napiak, — megszűnnek. híre k. Személyi hir. Qróf Teleki Pál az or­szágos hadigondozó elnöke, az itteni hadi árvaház megtekintése végett községünkbe időzött. Bezárták az iskolákat. A községünkben fellépett spanyolnátha járvány miatt a h-ily- beli iskolákat és óvodákat az alispán bezá­ratta. A beteteg száma jelenleg Nagysomku- ton 53. Spanyolbetegségben pedig elhalt 6 egyén. A járásbeli jegyző urakhoz A nagy- somkuti hadi árvaház, mely legközelebb rendeltetési céljának át fog adatni, mint azt a jegyző urakhoz intézett felhívásomban már jeleztem még mindig nincs felszerelve a szükséges lepedőkkel és törülközőkkel. A gyűjtésre a jegyző urakat külön is fel­kértem, sajnos azonban még ezideig alig 2-3 jegyző ur volt szives a gyűjtést foganato­sítani és a begyült vászonnemüt beülni. Ezért ezúton kérem fel ismételten a t. jegyző urakat szíveskedjenek a gyűjtést lehetőleg mielőbb teljes odaadással foga­natosítani. Reményiem, hogy az eredményre Is fog vezetni, mert hiszen az itteni hadi árvaházban elsősorban ezen vidék hadi árvái fognak elhelyezést nyerni, tehát mindnyájunk érdeke, hogy az kellően fel legyen szerelve. Oróf Teleki Sándorné a nagysomkuti hadi árvaház védnöknöje. A hadi árvaház. ^ hó 15-én tekintette meg Qróf Teleki Pál az Országos Hadi- gondozó elnöke, a nagysomkuti hadi árva­házat, a mely a régi vármegyeháza épüle­téből lett e célra átalakitva. Az építkezési munkálatok már a be­fejezés stádiumába vannak és most már a belső berendezési munkálatok folynak. Az épület most már dísze községünknek. Im­pozáns nagytermei kényelmet fognak nyúj­tani az elhelyezendő árváknak. A leány (megsimogatja Péter arcát): Kis flam, nem szabad dQhösnek lenned. A flu: A levelek 1 A leány: Am is rákerül a sor. Akar nekem felelni Péterként? A flu (engedékenyen): Mire való ez a ke média ? Kérdezzen ? A leány: Mi a neve? A flu: Kiss Péter. A leány; Hol lakik? A fln: A Ferencvárosban, Közraktár-utca 126 szám. Bécsben?IC4ny (#8y kÍ88é íé,énken): Mikor vo1 A flu: Bécsben: Még sohasem voltam. A leány (elveszti türelmét): Hát akkor fa irta nekem a leveleket? A flu. Én is ezt kérdem és mint a vőlegé­nyének, jogom van feleletet követelni. A leány (sir); Ne kínozzon tovább! A flu (nem szereti a könyeket): Persze» mindjárt pityereg. A leány (künyein keresztül): Péter én sze- **toin magáti A fin: Jó, jó... (Már messze járnak, egy kis parkba tévedtek. A leány könnyei nem akar­nak elfogyni, végre Péter unja meg a dolgot: Hát Végre is ezt az ügyet valóban tisztázni kell! A ’e~t»y: Na tréfáljon tovább 1 A flu (mérgesen): Éu r*m tréfálok, sommi ked'^m sincs vicceket íaragiu. A leány: Hát nem tréfál, csak ne kiabáljon. Nem tréfa 1 Nem, nem, nem 1 A flu: Ne izgasson tovább. Most én kérde­zek. Jó ? A leány: Igen, A flu: KI irta a leveleket? A leány : Maga 1 A flu: Én ? A leány : Nézze Péter, ne mérgelődjön, hanem kérdezzen tovább, lassan-lassan kiderül. Én csak annyit akarok előre is kijelenteni, hogy szeretem magát . . . A fiú: így is jó. Még egyszer kérdem, ki levelezett magával? A leány: Bocsásson meg Péter, maga irta nekem a meleg sorok t. A fia: Én 1 Hát jó. Én írtam. Honnan Írtam ? A leány: Bécsből. A fia: Hát Bécsből. Mikor mentem Bécsbe? A leány: Most van félesztendeje. A flu: Mi az ördögnek mentem az osztrák császárvárosba? / A leány : A főnöke küldte, fontos üzleti ügyet kell lebonyolítania. Még egy félesztendő, aztán visszajön az esküvőnkre. A fiú (gondolkozik egy kissé, aztán odalép a leányhoz, becézgetve megsiiniíja az arcát): Mondja csak, kis leány, nem aludt most maga ? A leány: De igen, hiszen tudja, minden délután . . . A fiú (vidáman): No, lássa, minden rendben yan, mos! már mindent értek. A leány: A levelek? A fiú. Álmodta. A leány: Álmodtam ? A fin: Mindent 1 A közbecsuszott félével, a távozásomat, a leveleket, azakat a forró sorokat, mindent . . . A leány (merengve): Álmodtam . . . A fiú: Hát persze, természetesen , . . Vagy csak nem csalt meg igazán ? A leány: Nem, nem. A fiú: Álom volt az egész. A leány (reszketve): Hátha nem . . . Péter, Péterkém, hát ha most álmodtunk mi ketten. Pé­ter, hátha tényleg nem vagy itt, hátha csak most álmodom és a valóságban messze vagy tőlem . . , A fiú (átöleli és megcsókolja): Álmodunk ? A leány (kiáltva: 'Nem, nem, édes Péterem, Nolc óra, a kapu előtt. A leány: Mikor látlak ? A fiú: Holnap. A leány (elgondolkodva): Holnap ? (Hízelegve Péterhez), Péter, ne haragudj, de én még mindig reszketek. Á mai délután oly szép volt, olyan gyö­nyörű, nem is hiszem, hogy igaz volt, csak álom .. Felek, megyek a lépcsőn, megbotiom, felébredek... És te messze vagy I... Péter, holnap tényleg lát­juk egymást ? A fiú: Hát peisze, kis bolondom. A leány (eltűnik a kapuban: Holnap 1 A fiú (búcsút int): Holnap 1... (Hirtelen elő­rántja az óráját): Jaj, még csak félórám van a bécsi gyorshoz 1 De azért minden' rendben van Nem szeretem az érzelgős búcsúkat és egy félévig megint nem látom a drágát . . ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom