Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-18 / 7. szám

Nagysomkut, 1917. februAr 18.

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTi JÁRÁSI JEGYZŐI ÜGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNY*.

Elő fizetési ár:

Egész évre . . $ K Negjed évre . 2 K Fél évre . . 4 K Egyes szám ára 20 fill.

Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő : Barna Benő

SMfjNMtűág é. kiadohiv»b«i: Nagysomkut, Téleki-éér 414 Telefon «im 2.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Nincs?

Egy szellemes ember tartott a minap felolvasást azon a címen, hogy Nincs. Aktuálisabb témát nem is választhatott volna, mivel ma egész életűnk nem csak a kér* dójeles nincs, hanem a felkiáltójeles nincs cime alá is vonható. Akármit kérink, akármit keresünk, as nincs. Nincs hús, nincs ssir, nincs vaj, nincs tej, nincs tojás, nincs szén, egyszóval semmink nincs, de még pénzűnk sincs. Bár igaz az, hogy ellenségeinknek sincs valami fényes élet jk és az olasz- és franciaországi hiányos élelmezések tekintetében szintén a legrémesebb híreket kapjuk, ezért kárőrvendezessel ma gunkon nem segíthetünk. A gyermek, amelyet nekünk háziasszonyoknak kell családunk köreben. kielégíteni, megkívánják a magukét. De honnét, mioől? Igaz, hogy a rendkívüli időkre való tekintettel mindenkinek bizonyos lemondást kell gyakorolnia, de akkor, amikor tudjuk azt, hogy nem - csak az élelmicikkek many a miatt keli lemondanunk, hanem ezen mizériákat kapzsi emberek bűnös eljárása is előidézi, úgy a háború ezeknek csak konjunktúrát jelent a meggazdagodással, ily módon áldozatkészségünk mogcsökken. Aoból az ellentétből, amely egyfelől a haza megmentésére ha

Iáiba rohanófc—őnfelálduzása és lelkesedése és másfelöl azoknak a tábora között van, akik mások szikőlkődéséböl hasznot húznak, úgy ebből csak elkeseredés származhat.

Nem lehet J tehát csodálkozni azon, ha ezen elkeseredés különösen a háziasszonyoknál jut kifejezésre és hogy a mar említett feielvasó megjegyzése helyes a tekintetben, hogy a háziasszonyok »a há ború névtelen hősei.« Szenvednek ói, amikor férjeiket és fiaikat a harcba menni látják, amely azonban a hazaszeretet oltárára hozott szent áldozat, szenvednek akkor is, amikor övéiket, amikor itthon maradtak, nem képesek kellően ellátni.

Szenvednek akkor, amikor a sok szegény embert látják, akiken segíteni akarnak, de nem tudnak. Meg van bennük az akarat, hogy nemcsak legszűkebb körük t, hanem amennyire lehet a szenvedő emberiséget is védőszárnyuk alá vegyék. Fájó szívvel látják, hogy mily hiányos a sz góny családok ellátása, hogy tel idején .-zé.1, fa, petroleum és még bar gonya nélkül is vannak, kávéról az ö számukra nincs szó, ezt c=>ak drága pón‘ zérl a jómódúak által kapható. Mi legyen ezen emberek sorsa.

& népkonyhákat, a szegény ntyéftt - tily, egyetleu menedékeit csak a legnagyobb erőfeszítések mellett alig képesek feetartani. Most a nagyobb varotokba < a i fűtőanyag hiánya miatt az a veszély fe- íyeget, hogy kényteUrmk lesznek ezeket bezárni.

Németországban és Bécsben nagyban fejlesztik a közös konyhákat. Eíélftik as elénve hogy az éielmieikkek tekintetében bizonyos takarékosságot érhetnek el. Hess volna-e helyes, ha az uj élelmezési Üva- tal ezen intézményt behozni törekednék ? A humanizmus nevében elvárjak az irányadó köröktől, hogy ez minél előbb flftndéa városban és nagyobb községekben még- vaiósittassés, hogy ezen e helyen legalább a nincsenról töubet szó se lehessen.

Ml KEK.

Jegyzői egyleti gyülée. A vémté- gyti jegyzői egylet elnökinek hozzám intézett tavirata alapjan ezután hívem fel a Járás összes kartarsaimat, hogy a Szitmkron e hé 20-an tartandó egyleti gylliésén ekvét- len szíveskedjenek megjelenni. A meghívók kilettek bocsajtva. Nagysemkut, 1917, iebr. 17. Barna Benő községi jegyző.

A „K0VAM1DE“ TARÜAJAJegyzetek a moziról.

Irta: Váczi Dezső.

Már működésűk legelején hoizányultak a nagy külföldi filmgyárak a világszerte ismert témákhoz, hogy azokat a mozi számára feldolgozzák- Különösen a párisi Pathó Fréres-féle filmoég — mely nagyszerű, áttörő munkája által dicső helyet foglal el a kinematográfia szines történetében — számos históriai, különösen pedig ókeri biblikus témát dramatizált a mozi vásznára. Később, amikor már a filmipar és filmművészet, grandiézus- sága révén, mindjobban és mindnagyobb teret hódított, a gyárak sorba vették a kiaszszikus költői müveket s azokat moaiizerüen szcenirozták.

A külföldi elsőrangú filmválialatok mindjárt arra törekedtek, hogy világhírű írok és költők munkáit vigyék a mozi lepedőjére. Siámoltak ugyan is azzal a majdnem bistos hatással, amelyet az ilyen klasszika» filmek a közönség körében elérnek. Hogy mindenképpen jól számítottak, annak legfényesebb bizonyítéka az úgynevezett filmkelo- szuzok (mint pl. z Quo vadis és A nyomorultak) óriási erkölcsi és anyagi sikere,

A kultúra nézőpontjából a hatalmat külföldi mozigyárak feiiéilönüi dicséretes és hasznot műnkét végeztük azáltal, hogy t mindenütt itmart regényeket és színdarabodat a mozi nemzetközisége révén még ismertebbé és kedveltebbé tették. Az irodalmi klasszicitás renaissance át jelentette ez. Hí egy-egy ilyen irodalmi műfűmre visszagondolunk, megállapíthatjuk, hogy rendező, szüzsé-iró, operatőr és mindenki, akinek valamelyes részt volt a klasszikus film előállításában, nagy gondot és komoly muukát végzett. Igaz ugyan, hogy a régi mozivállalatok most dicsért produkcióit jórészt az a körülmóuy segítette elő, hogy gazdagok voi- tak s százezrek nem igen játszottak szerepet akkor. midőn az volt a cél, hogy minél nagyszerűbbet, szenzációsabbat és művészibbet alkossanak.

Mar pedig egy-egy klasszikus téma jó feldolgozása a mozi számára, sok fáradságot, lelkiismeretes, uozzáértő és kitartó munkát, de mindenek- fölött pénzt, még pedig kíméletlenül sok pénzt követel. Ez utóbbi pedig bőviben volt a kttlföldi gyárakban. Miután tehát a gazdaság egyesült sok ember művészi törekvésével, nem csoda, ha ilyen kedvező körülmények mellett klasszikus filmjeik megütötték a komoly kritika mértékét is.

És itt érkeztem ahhoz a ponthoz, ahol rátérhetek a magyar filmiparra és filmművészetre, amely sajnos, még a keidet stádiumában kisórleÚtik, bár már eddig is néhány igazán stkéírtíh éfl ssép eredményt jegyezhetünk fel a hasai kinematográfia történetének lapjaira.

Magyar mozivállalslaink ugyanis külön5* előszeretettel barátkoznak hasai irodalmunk klasssikus Ismékéivel. E törekvésükért csakis díszéiig illetheti meg őket. Tiz magyar film közül kilsne minién bizonnyal valamilyen magyar regény, vagy színdarab, vagy újabban költemény dranuüsálasa. Hasafhs és nemes ambisióra valló «seieksíat a magyar klasszikus filmre vitele. Ilyen módén még ssélesebb körben ismerik meg irodalmi nagyságaink kitűnő alkotásait, de a fajsseretet és a haaaftság érzete is erősbödik ezáltal.

A Bánk Ban, Lyon, Lea, Szökött katona, Sárga liliom. Simon Judit, Az apostol, jaiaik addig a mi filmtermelésünk iioáalmi működését« * asá* mos publikált terv és élőkéssülst alapján fogalmat alkothatunk magunknak arról a széles geeatmeról, amellyel a magyar filinszövegkönyv-irék a hasai klasszikusok remekeihes nyúltak.

Ez aa alkalom adja kezembe a tollai, hogy néhány önzetlen és segédkezni akaró általános tanássesal szolgáljak mindazoknak, akik fiff"*|y magyar klasszikus film megkenstrualéeéhas rétet Vesznek.

Mindenekelőtt nagy gonddal és hozzáértéssel történik a fércük kiválasztása. Csakis a ki^e-