Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-30 / 39. szám
t «t * «September 30 o > _________É Q y Á R V 1 D fe É 2 HÍ REK. Személyi hir. Dr. Teleki Jenő gróf já rásunk íöszolgabirája, aki mint huszárfóhad nagy a mozgósítás óta a harctéren katonai szolgálatot teljesített, a tényleges szolgálat alul felmentetett és a szolgabirói hivatal vezetését újból átvette. Közgyűlés. Nagysomkut község képviselőtestülete ma szeptember hó 30-án délelőtt 11 órakor rendkívüli közgyűlési! tart, melynek tárgyai a következők: 1. A községi elöljáróság bejelentése a községháza építésének folyamatba tételéről, az épitöbizottság által felvett jegyzőkönyv bemutatása, a jegyzői lakás áthelyezéséről, az ezzel felmerülő kiadások és lakbér ősz szegének bejelentése és megállapítása, végül az építkezés körül szükséges intézkedések bejelentése. 2. A posta és távirda-igazgatóság átirata a nagybányai postajárat fentartásához 6000 koronával való hozzájárulás iránt. 3. Lázár Lajos és társai kérvénye a közmunka dijjaknak újbóli megállapítása iránt. 4. Az 1917. évre szóló községi pótköltségvetés tárgyalása és megállapitasa. 5. Weiszmán Elek sziníalüSi illetőségű telepe dési engedély iránti kérvénye. A mátészalkai főszolgabíró. A nyugdíj- jatás folytán megüresedett mátészalkai főszolgabírói állásra, vármegyei Főispán Jeszenszky Béla tb, főszolgabírót, a nagysom- kuti járás eddig volt vezetőjét helyettesítette. Mint értesülüuk egy pár nap múlva el is foglalja uj állását Nyorabörök kidolgozása. Nyers marha, Iá és bornyubórök saját használatokra való kidolgöztatásu engedélyt nyerhetnek. Cser- Zésl éngedély csakis elhullott vagy kény* liervágott állatok bőrökre adható és pedig kizárólag olyanoknak, akiknek a szóban levő állat állandóan tulajdonában van. Ily irányú kérvények decemben 31-ig vármegyei Alispánhoz nyújtandók be. Vadgesztenye gyűjtése. A 7. hadsereg- parancsnokság a vadgesztenye gyűjtésére hívja fel a hatóságok utján a közönséget. Járásunkban a gyűjtött vadgesztenye átvételével Haláss M. József malomtiilaj* donost bizta meg, aki azt métermdzsánként 10 koronával átveszi; felhívjuk a közönséget; hogy minél több vadgesztenyét gyűjtsön és szállítson be. Főispánunk figyelmeztetése felmentési ügyekben. Vármegyein, főispánja a jár. főszolgabírókhoz a következő felhívást intézte: Felkérem, szíveskedjék hatósága területén á legszélesebb körben közhírré tenni, .hogy katonai felmentési ügyekben személyes jelentkezőket nem fogadok. A felmentési javaslatokat ugyanis mindenkor soron kívül és személyesen intézem el s véleményem megállapításánál a hiteles adatok mérlegelése alapján legnagyobb lelkiismeretességgel igyekezem eljárni és igy az Ügy tőlem mint az illető féltől sok időt elrabló- személyes - tárgyalásoknak semmiféle értelme ^s célja nincsen. Nagykároly, 1917. szeptember 17. Jékey s. k. főispán. Figyelmeztetés. Az Utóbbi időben-gyakran történtek súlyos szerencsétlenségek talált löVedékkfef/pátrönokkal, kézigránátokkal könnyelműen bánnak, azokat feszegetik stb. miáltal a legnagyobb többnyire halálos szerencsétlenségek történnek. Mindenféle; bárhol talált katonai sz r, melynek minemüsége a találó előtt ismeretlen, okvetlen fekve hagyandó és a katonai hatóságnál bejelentendő. Ajánlatos a talált tárgynál egy könnyen észrevehető pálcikát a földbe szúrni és ha lehet, egy papírdarabra felirásu »vigyázz, robbanó«, vagy a katonai hatóság átvevője megérkezésig megőrizni. Októbir 15-éh vonulnak be a 18—20 éves népfölkerök. A honvédelmi miniszter távirati rendelete alapján az 1897—1899. évi születésűek pótszemléjén alkalmasnak találU-magyar; illetőleg osztrák állampolgárok igazolvényj lapjaiban bevonulási idő- pontiul 1917. október 15-ike jegyzendő be. Kinevezés. Jékey Sándor, vármegyénk főispánja, Ozöray István debreceni elsőosz- tályu rendőrkapitányt Szatmár város rendőrfőkapitányává’hevezte ki. Ozoray a varmegyében régi, előkelő Családokkal Van rokoni összeköttetésben, mert veje Luby Béla földbirtokos éveken át volt csengeri országgyűlési, képviselőnek. Előléptetések a pénzügyigazgatóságnál. Mint értesülünk, a nagykárolyi pénzügy- igazgatóság kebelében nagyszámú előléptetések történtek. Papp pálmán pénzügy- igazgató-helyettes kir. tanácsos lett, kiváló tudása és munkássága magas jutalmazásaként, Lestyán Endre és Schnébli Károly címzetes pénzügyi tanácsosok valóságos pénzügyi tanácsosokká lettek és végül Merk Dezső pénzügyi tanácsossá lépett elő. Uj vonatpár a nagybányai vonalon. Szeptember 23 tói kezdve Szatmár Németi—Nagybáuya között az 5862—5861. számú tehervonát II. és III. osztályú személyszállítással közlekedik. Indul: Szatmár- ról az 5862 es reggel 5 óra 50 perckor. Érkezik: Szatmárra az 5861 es délután 4 óra 56 perckor. A mező és erdögazdagági felmentések. A honvédelmi miniszter értesítette a város polgármestereit és a járások főszolgabiráit, hogy ács.és kir. hadügyminiszterrel egyetértőig az összes mező és erdőgazdasági érdekből szept. hó 30 ig engedélyezett, illetve korlátozott felmentéseket 1917. éviokt. 30-ig, továbbá az okt. 3üdg engedélyezetteket nov. hó 30-ig hivatalból meghosszabiija. Október hó 31-én, illetve november hó 30-án túl a fentebb jelzett kategóriába tartozóknak további felmentés nem engedélyezhető s igy bevárás! engedély sem adható. Az érdekeltek azonnal jelentkezni tartoznak, hogy fel • mentésüknek hivatalból történt meghosszabbítása a felmentési lapjukra rávezetessék és ennek megtörténtéről az illetékes kiegészítő parancsnokság értesittessék. A bevonulási engedélyekre a honvédelmi miniszter szintén adott ki rendeletet. Ennek értelmében a revízió alatt levő felmentéseknél adott bevárási engedélyek, amely ik szeptember 30-ig adattak meg, meghos&áabbittatnak november 3ü-ig, amennyiben revíziós döntés eddig nem történt és a felmentés meghosszabbítása áz illetékes hatóságok által jaVasoltatott. A rendelet intézkedik az irányban is, hogy az újonnan kiadandó bevárási engedélyek ne hat hétre, hanem kifejezetten november 30 ig tartó érvénynyel legyenek kiállítva. évig keresatül-kasul bolyongtam a szárazföldik éS tó Óceánon. Útközben ia megkerestem á kenyeremet és Hyaenthe apó öröksége érintetlen maradt. Mózes, beburkolva egy nagy bőrtokba, elkísért Ázsiába, Afrikába, Ausztráliába, a szigetekre és a két Amerikába. A városokban a Csiszolatlan utitárs* nak jó helye akadt a szekrények fenekén, a saVan- aákon pedig s a vadon erdőkben ő tett nekem Szolgálatokat. Hűségesen rendelkezésemre állt, Ahányszor csak szUkség volt rá, 1898. május 26-án pedig megmentette az életemet. Akkortájt a Sierra Nevada hegygerincein bolyongtam s Azon igyekeztem, hogy ezüst vagy réztartalmd érceket fedezzek fel. Május 20-án, reggel egy Öszvér hátán egy nagy fantasztikus fensikon haladtam át. Amolyan világvégei táj volt, amilyennek a hold' élettelen Vidékeit szoktuk elképzelni. A vörös hamokkősik* ból fekete kazaltsziklák, bíboros porphyrtömbök és szürke gránitdarabok meredtek felfelé. Már néhány örahosszat bolyongtam, mikor egy szikla mögül egy emberi alak körvonalait láttam felbukkand melyet csaknem ugyanabban a pillanatban egy féltucat követett. Bőr- vagy durva szövetruhát viseltek fakóSziuU borzas szakálluk és gonosz Bzemeik cseppet sem voltak bizalmat, keltők. Megfordítottam öszvéreimet s menekülni akartam, mi kor az egyik férfi, egy sötét alak, fahéjszinü bőrrel, rám kiáltott: — Nekünk hót jó puskacsövünk van, old fellow s tudunk velük bánni ... Álljon meg, vagy átváltoztatjuk holttetemme I Megálltam egy pillanatra, inkább a „helyzet“ kikémlelése céljából és kérdeztem: T Miért álljak wegj? A hét férfi jöiztl kacajba tört ki. —‘ Nem rossz kérdés, — szélt az, aki előbb is beszólt. — Mi heten vagyunk és ön egyedül Van. Nekünk -kellenek áz ön- dollárjai, az öszvére s általában , minden, ami Önnél van . . , Mást nem kívánunk ...-Én nem-utazhatom úgy, mint egy indián, feleltem én. — Mégelégesznek önök erszényem tartalmának háromnegyed részével, háromszáz dollárral? A yankee utónál lókban Van bizonyos gavallérvonás. Ezt tudtam... Ha ajánlatomat elfogadták volna, csak le kellett. Volna fizetném as összeget s futni engedtek Volna; De nem fogadták el. Durván és gúnyosan .felkacagtak. • “*• Meghagyjuk az ön bőrét, az Ingét, nadrágját, csizmáit és gyönyörűséges ernyőjét.,. Mit akar még többet ? Ily körülmények közt jobbnak találtam a futásban keresni boldogulásomat. Megsarkantyuztam öszvéremét, mely vágtatni kezdett. A golyók elfütyöltek füleim mellett; az egyik nyakamat horzsolta, a másik átlyukasztotta kalapomat. Éreztem, hogy öszvérem, melynek hasát szintén golyó horzsolta, reszketni kezd. Ám a derék állat meggyorsította futását s a távolság köztem és az utónál lók közt mindjobban növekedett. A lövötdözés tovább tartott s csakhamar egy golyó érte mellényemet. Az öszvért is újabb golyó találta, botlani kezdett s nekem épp csak annyi Időm volt, hogy a nyereg kápából felkapván puskámat és Mózest, leugorjam a roskadozó állatról, mielőtt összeesik. Gyalog futottam tovább. A talajt nem ismertem s igy csak egyenes irányban mehettem. Üldözőim bizonyos távolságban követtek, mi őzben egyre (ám lövöldöztek, de 'anélkül, hogy találtak volna. llykép feljutottam égy sziklafalra s a túlsó oldalon le akartam ereszkedni, mikor megborzadva láttam, hogy a szikla ezen az oldalon függőleges irányban hull le a mélybe . ., — Elvagyok veszve I — gondoltam. Á rablók mind közelebb jutottak hozzám s ha kezükbe kerülök, bizonyosan megölnek, mert ingereltem őket. Mélységes harag fogott el. Nem, megölni nem engedem magamat I Inkább leugrom a százöles mélységbe s Önként darabokra zúzom testemet... Már az ugráshoz készültem, mikor egy gondolat villant át agyamon. Balkezembe kaptam puskámat, 8 a másikkal megragadtam Mózest, azután kinyitottam a hatalmas és szilárd ernyőt — s a szikla széléről kiléptem a semmiségbe. Az esés rohamos volt, bár az ernyő hullámzásán észrevettem, hogy annak erejét nagyon csökkenti. ügy éreztem, hogy össze fogom magamat zúzni. A valóság az, hogy elóg keményen ültem le a földre, de elvégre is csont nem törött s én odalenn egész frissen tovább tudtam szaladni a védő sziklák mögé. Üldözőim ugyartis, kik odafönn rekedtek, go- yókat küldözgettek utánam, de teljesen eredmény- telenUL Ez a kaland.különben szerencsém megalapítója lett, mert másnap a barlangban, ahol megháltam, gazdag rezeret találtam. Mózes Volt tehát az, aki engem megmentett a golyóktól és bevezetett az Ígérőt földére, * Pillanatnyi csend támadt, majd Léandre ue- vetve igy szólt: — Most már értem, hogy a tündérernyő miért jelképezi a boldogulást és a szerencsét ... De hot maradt hát a szerelem? — Épp ez az, amit ezúttal nem fogtok megtudni, — felelt mosolyogva Maurice, A har^t| éhedre hiyj
