Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-02 / 35. szám
XV. évfolyam Jlagysomkul, 1917. szeptember 2. KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS ^KÖZLÖNYE. Elő fizetési ár: Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre . . 4 K Egyes szám ára 20 fill. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő Sterkesztőség kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 4M Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A tisztviselők korszaka. Amit annyiszor hangoztattunk, ugylát- Szik elkövetkezett az a korszak, amikor a tisztviselőkről is megfelelő gondoskodás történik. Egymásután érkeznek és jelennek meg a rendeletek, amelyek a tisztviselők helycetét igyekeznek javítani. Bizonyos, hogy a tisztviselők azok, akik legjobban megér* elemük, hogy végre az illetékes hatóságok óreájuk is gondoljanak. A magyar állami tisztviselő, valljuk be pária volt, mert nem* Csak kevés fizetésért dolgozott, hanem e kevés fizetés mellett még középpoigári életet i# kellett folytatni. Már pedig nagyon jól tudjuk, hogy ez a legnehezebb. A munkás ember keresete sem volt jó, különösen a háború előtt, de a munkásember legalább életbeosztásában tudott takarékoskodni. A köztisztviselői osztály azonban a kőzéppol- gári osztályhoz tartozik, természetes tehát, hogy bizonyos mértékben alkalmazkodniok kellett azokhoz az általános társadalmi szokásokhoz, amelyek a polgári középosztályra kötelezők. Ezt pedig a tisztviselői fizetések nem bírták ki. Nem bírták ki háború előtt, de sokszorosan nem bírják ki ma a háború folyamán. Minél tovább tart a háború, annál rétA ifim«“ TÁRCÁJAA táncosnő. Ősz — mondja halkan a szép asszony. — Milena, maga ősszel érkezett és számomra mégis elhozta a nyarat, a forró, izzó nyarat. Milena a férfi hangjában hallja a nagy izgatottságot. Elterelés céljából barátságosan mosolyog* —- Már régen szavamat adtam önnek, hogy szép birtokát meg fogom tekinta.ii. Broninsky gróf ur, itt az ideje, hogy beváltsam szavamat, mert nemsokára elutazom, még pedig hosszú időre. Broninsky gróf meghajol. — Milena 1 Ön el akar utazni ? A szép asszony tüzes, rozsdavörös haját megrázza. A táncosnő, aki divatban van, annak azt ki kell használni és nem szabad ünnepelni, mert a hir hamar hervad. Valóban, nagyszeiü szerződést kínáltak nekem, Nizza Monte Carlo, Milánó részére. És ezt a szerződést öu nem fogja elfogadni, Milena I — Gróf Broninsky felugrott. Az asszony csillogó, sötét szeme bizonytalanul néz a grófra. tenetesebb volt a helyzete a köztisztviselőknek. Ha ennek a jelenlegi kormánynak más érdeme egyáltalán nem volt és nem lesz, csak az az egy, hogy komolyan segítségére sietett a tisztviselőknek, azzal már megalapozta a jogot arra, hogy az ország történetében tekintélyes helye legyen* A magyar köztisztviselőre soha olyan szükség nem volt, mint amilyen lesz háború után és amilyen lesz az állam szempontjából a legnagyobb józanságra vall, hogy a kormány most segít a tisztviselőkön, akikre fokozottabb munka fog várni. Amit az állam mai helyzete megbir és megenged, azt a jelenlegi kormány mind nyújtotta a köztisztvis|iőknek, akik most már "■*7 ÜSY hisszük nyugodtabban várhat- sják*«?- béke eljövendő • korszakát, amikor mindnyájunkkal együtt számukra is kőny- nyebb lesz a megélhetés* De ugyanakkor, mikor a legnagyobb örömünknek adunk kifejezést azért, hogy a köztisztviselők végre megkapták az any- nyira megérdemelt helyzet javítást, ugyanakkor komoly szót kell szólnunk a tisztviselőkhöz. Azt a hangot, azt a bánásmódot, amelyet a legutóbbi időkben, sőt már évek óta az állami hivatalokban magánfeleknek tapasztalniok kellett — és ezzel együtt természetesen el is türniök — minden józan Maradjon ön itt, mint Margrabovo Úrnője, mint as én feleségem. A táncosnő arca elhalványodott , * * Csendesen, csendesen hullnak a levelek . , » Ilyen csendesen hullnak az élet fájáról az évek * *. Hallatlan . . * 0 még fiatal . , . még Csak harmincegyéves ... és mégis , . . az évek múlnak . . * mint ahogy a levelek hullnak . . . Behunyja nagy, sötét szemét ismét óriási vágyat érez a nyugodt élet iránt . . . Többet nem táncolni, nem táncolni helyről- helyre, hazátlanu), hanem pihenni, elrejtve lenni valahol . . * És itt nem lehetne-e édesen pihenni, ezen a nemesi polcon, örökre? Eíssler, Taglioni is grófok feleségei lettek, ez nem is nagy ritkaság . , . Én önt nagyon, de nagyon szeretem» Milena 1 Milena kinyitja a szemét, — Gróf ur és ha valami gyónni valóm volna ? — Egy ifjúkori baklövés ? Gyónjon, bogy megbocsáthassak 1 Ez olyan szeretetteljesen és olyan lovagiasau és objektiv ember annak a rovására irta, hogy a köztisztviselők sorsa és helyzete nehéz és állandóan anyagi gondokkal küzdenek. Szolgálják meg a köztisztviselők as államnak és az állam tagjainak, az adózó polgároknak — hiszen utó végre ezeknek a pénzéből kapták javításaikat — azt a helyzetbeli javulást, amiben most részesültek, azzal, hogy meg fog változni a hang az égési vonalon. Majdnem azt mondhatnék, hogy as emberek már féltek, ha állami hivatalokba kellett menniök. Es valóban volt is okuk a félelemre, mely oly nemtörődömséggel, oly felületességgel kezelték az állami tisztviselők az embereket—nem az ügyeket, Csak a feleket, —hogy már szinte ázsiai állapot volt* ..Ugrón Qábor belügyminiszter legutóbbi körrendeleté a tisztviselők udvariasságáról nagyon üdvös és céltudatos volt és ezt a rendeletet mintegy aláfestik a tisztviselők jólétére irányuló újabb intézkedések. Ha as a plátói rendelkezés, amit Ugrón Qábor közzétett, nem lett volna elég, úgy hiss* szűk a helyze tben előállott javulás valóban elég tesz a hang és bánásmód javulása is* Es ebben az esetben nem lesz ai országban ember, aki ne szívesen lássa A tisztviselők helyzetének javulását, hangzik. Büszke és lovaglás a gróf megjelenési is, kissé őszes hajával * * . Nem ifjúkori baklövés, hem, ebben az irányban nincs gyónni Valóm, — mint egy álomból, úgy hallik az asszony hangta, elfojtott hangon — egy fejezet a jelenből. — Beszéljen Milena 1 A főváros zajában ismerkedtünk meg. ő még fiú, tizenhét éves, De én még sohasem láttam szebbet. Mint egy édes zenehang, úgy megélénkült a táncosnő hangja. — Nevettünk egymásra, beszélgettünk egy» mással. Leo és Leana-nak neveztük egymást és ezen nevek alatt irtunk egymásnak posterel» tante, nem akartuk egymásnak elárulni a nevünket, ah ... de édes volt ez é3 milyen aranyos leveleket ir ez az ifjú . . . Ideáljának nevez engem . . . Néhanapján találkoztunk és szaladtunk egymással a zöldbe, a napba. No . * . , Milena . * . . és maga az övé lett? Nem, gróf Broninsky, nem I — Tehát semmi! Egy ifjú első rajongás» több énnél? — Nem több , . . ö hetek óta utón vanf d| mikor búcsúzott, megcsókolt,
