Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-07 / 1. szám
XV. évfolyam Nagy^omkiis 1916 január 7. tó ,9oI-sö szám. KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI. JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Sgóge évre . . 8 K Negyed évre Fél évre 2 K 4 K Egyes szám ára 20 fid. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő . Barna Benő. Szerkesztőság .és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér4*4 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Újévre. ' Ismét egy esztendő szállott el felettünk és az élmult év öreg, rozzant lábai helyett egy fiatal ujesztendö friss csontjai fognak bennünket vinni a jövőben a győzelem és n diadalmas béke felé. Mert ez a két jelszó, ameiy most az évfordulót, az újév éjszakáját es pillanatait dominálja. ‘ Múlt évben is voit mit ünnepelnünk Szilveszterkor, most is volt. Múlt évben azt ünnepelhettük, hogy megtisztítottuk a magyar földet a betörő oroszoktól és mélyen btnn Oroszország földjében ércfalként álltak a szövetséges hadseregek* i: . Az idei év utolsó hóuapja is nagy diadalt húzón a központi hatalmak seregeinek. A betolakodott áruló olahokat vertük meg döntően es ma szilveszterkor Bukaresl talai között és magyar nóta mellett, szövetséges lobogók alatt ünnepeibe tik f.aink az uj ev hajnalát. Ha á háború rouanó, száguldó /dó »lakaiban nem is szoktunk megunni, hogy egyes eseményeken gondolkozzunk, de újév éjszakája, újév reggese — az az idő, amikor niegriymk az alkalom, hogy vissza felé és előre pillantsunk, kétségtelen, hogy ez a visszapilianta* és az eiőrepiiiuma* m ' s *• • egyaránt nyugodlságot, megelégedést önthet minden szövetséges alattvaló szivébe. A központi hatalmak három éves harca oly tökéletes eredményt produkált, hogy csak elvakult államférfiak vitathatják a mi győzelmünket. A győzelem nemcsak abban áll, hogy pozdorjárá kell törni az ellenfeleket, bár vannak olyan ellenfeleink, akik elvéreztek a rettenetes küzdelemben, hanem abban is, hogy meghiúsítják őtlen- ségeink szándékát. Ez pedig tökéletesen megtörtént. parancsoltak a körülmények es az európai ailamuk egyrészen-k rovniiaiasa egy rettenetes véres és hosszú haoorut. Mtg álltuk a harcot, végigküzdőitük es ina ott Ununk, hogy nincs egyedien oiyau ellentetünk, akt azt munüiiatua, hogy céljai eierte. Ez a cet a köz. outi hatalmuk megsemmisítése volt. Azután változott a cet és azt mondták, hogy biztosítékokat akarnak a további es kesóuoi haooruk enen. Ezt a biztosítékot sem tudtak megszerezni abban a tormában, anogy ók gonaonak. Mi volt ezzel szemben a központi ha laimak háborús célja. Az, Hogy megvédjék. hataraikat. Ezt a ceil pedig teljesen és tökéletesen eienéd. Az ország területen — nem a természetes határokkal határolt területet értvén ez alatt, hanem a stratégiai határok által egybefoglalt földrészeket — nincs ellenséges katona. Ahol éppen néhány négyzetkilométernyi területit, valami keskeny sávokat kezükben tartanak az édeskevés, még zálognak is, nemhogy diadalnak, vagy hódításnak. Mindezen harctéri eredményeken kívül mi azzal is elértük célunkat, hogy abba a helyzetbe jutottunk, hogy felajánlottuk a békét. Az, amit az entente eddig válaszolt, természetesen vtsszautasitás, ha nem is egészen rideg formában. De ez a visi- szautasitás „meg vagyunk győződve róla, nem végleges. A diplomáciának e visszautasítások alapján nagyon sok lehs- tősége van a komoly, céltudatos es őrüké* munkára. Kétségtelen hogy az entiiité politikusai sajat presztízsük veszélyeztetése nélkül künn a fórumán nem nyilatkozhatnak mar most a béke mellett, de hiszen a bőkét n eni is népünnepély kondérokkan szoktak főzni, Meg vagyunk győződve róla, hogy az ujesztendö meglógja gyónni az ementoi egyrészt arról, hogy nem gyengeség, másrészt arról, hogy nem fennhéjázó gőg ajánlatta fel velünk a békét, ameiy visszaadná az emberiségnek a nyugalmat. 1 „KUVAHVIUük" TAHIMHadgyakorlaton. Manőverr# készültünk. A hornista szomorúan fújta utolsó este a öappeustroicnoi, mert neki üt- tiltott marstrozma Losonc városából, mialatt az í Katiját más veszi majd parhogas ata. A ka- íiaruya udvarán szokatlan csend vau. Az ezredes izigoruan meghagyta, hogy a iegeuyseg mar kilenc óra élőit feküdjek le; meri a másnapi ah- inarcii asgy übunggal lesz egybekötve. A kautin- b^n még egyset zupas őrmester szűrösön az árpátot az ott levő regruta altisztek jovona ol a miért tatán egyet-mast elmondanak nekik a manóver rejtelmes világából. Azonban a oappensreicli utoiso akkordjai zenduinek meg, mely távozásra készteti öiet is. Ekkora mär a kaszárnya hatalmas vaskapui is bezárulnák és a teljes csendet csak a sohuer- pdkzt egyhangú lopogasai zavarjak meg. Í 'V * Másnap már hajnuljjasadtakor ébren voltam éska kaszárnyában készültem. Szegény jó anyam ftz^lsten.soáá éltesse szobámnál vart roam. Mog- egyszer lelkemra kötötte, hogy vigyázzak az egész- mire, ne igyák vizet, ha melegem lesz stb. e ,, fajta jó tanácsot osztogatott. Megnyugtattam. Sohse tejen edes anyam: van nekem uaia isi«n- nok eiegeudó őszem nem nuradoa en seuoi az ecetes hordóban. U azonban .negsem vigasztalódott még, íehett a három netrg tartó gyaiogiastol. Elbúcsúzott Löio, gyorsított ieptesker igyekezett a kaszarnyaba. Out mar nagy Volt az öiónk- sóg. ykz onast uivar tele katonákkal. A szazíele ruuazatu rozervistak kaiaudos kopizerü kepei varázsoltak a nézők ele. A kannáu l szinte özon- iúttok ki a bakak, szalonnát, paunkas bütyköst, vagy fehér cipót szorongatva sezusben. Az udvaron levő egyetlen kutual puné majd agj onlapitot- ták egymást. Kezúkbeu az ísaieia pien kmacscsnl nyomultak eiőre. Mindegyik erső akart inam, friss Vízre van szükségük, nagy az ut, nagy .eiz n faradsag. — Szegény baka! — au vés temet cipel a vállán meliere egy uehoz kulacsot is ken akasztania, moly aztán menetközben bizony nem kíméli üti veri a mellet, úgy uugy nagyoőjtkor a iegiga- zibb zsidó hivő sem icszi kuionDen. A megszokott látványt figyelmen kivui hagyva Siazadomnoz siettem. Szakaszomon erve. a legénységet mar sorakozva taialiam. Meg maradt idom őket megvizitaini, mert megérkezett kapitányunk. — üapiláuy ur, jelentem alasan minden rendben van, volt az én sublouszuü jelentésem. Ausrüüken! nangzik néhány pere mulv* a kapuany büszke parancsa. Nagy surges lorgas tamad erre! Aluliénál a maga szakaszat* sitt. Magara veszt a brod zsákot, kulacsot, Oorjut 88 fegyvert meg-meg razza vállán a temet aztan kiad a sorba. A szakaszvezetó dgyeimesea megvizsgál minden aatenat, vájjon tisztán öltözött-e egyi- ken-masikon igazit ügyet, azutan az udvarra vezeti óiét. a hot ugyaniiy eljárás meistt szaka- szonkiut gyülekeznek a töaői századok is, alig telik bdiü egy negyed óra, az ezred együtt vau az udvarban, Legutóbb érkezik a iatonabauda. Ennek lat- tára szinte felpezsdül vérük a fáradt katonáknak. Mmdmegannyi mozgolódik csak az utolsó század ali lehorgasztott fővel. Hozzájuk mar nem fog elhallatszani a zene. Gewehr heraus kiáltja el magát most schnár- post. Az ezredes jött, A kapitányok haptásb* ko- inondiroziak századjukat és jelentest tesznek a megérkezett ezredesnek, hány ember vonult ki, hány maradt itthon és köztük hány a maródi. Az ezreden rövid szemlét tart a katonák fölött majd bespi'üchu.igra hívja össze a tiszteket, jkikaek az aznapi gyakorlat lényegét is elmondja azután imara rendeli az ezredet. — Zum Gebet! — rival- nak a. paraucsuokok, mire a katonaság letérdel, s ezalatt a katonazene Golteiliaite*t jatsza. Most ismét konrandó.
