Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-07 / 1. szám

I A mult esztendőnek a győzelem re­ményével indultunk neki, az 1917-ik évnek pedig a béke reményévei. Ahogy bevált a múlt évi remény, úgy fog teljesedni az idei reménységünk is. hírek: IV. Károly király és Zita királyné megkoronázása. Habsburg Lotharingiai Károly és Bour­bon Zita pórmai hercegnő fejére 1916. decem­ber hó 30-án totték fel a magyar koronát a törvóny parancsa és az egyház szertartása szerint. A koronázási ebéd. Az országgyűlés ál­tál a koronázási ebédre delegált bizottságba részt vettek, Mán Lajos kerületünk orázág- ' gyűlési képviselője, Gróf Teleki Pál és Gróf Teleki József országgyűlési képviselők. Vegyék szivükre akiket illet. Erélyes hangú körlevelet küldött Csaba főispán azoknak, akikről tudva van, hogy a há­ború alatt tekintélyes vagyonhoz jutottak és dacára ennek, a hadikőlcsönhöz eddig még egy fillérrel sem járultak hozzá, vagy legalább is olyan csekély összegeket jutattak e célra, a mely nem áll arány­ban a háborúban szerzett vagyonukkal. Pénzintézetek, közig, hivatalok, szolgabirák és körjegyzők utján nyilván tartják ezeket az Önző, hazaáruló embereket s ha rövi­desen nem szállnak magukba, nem tesznek eleget hazafiul kötelességüknek, kipellengé­rezik őket, nyilvánosságra hozzák a nevü­ket. A főispán körlevele igy hangzik: »Ebben az egész világot lángra boritó küzdelemben, melynél a magyar nemzet és szövetségeseink fenlállása forog kockán, mindenkinek, aki becsületes gondolkozás­sal bir, hazáját szereti s a háború után a társadalomban tisztességei r*$vv ! akar élni, kötelessége áld zatnkat hozni. A nemzet sziue-virága vérével és éle­tével hozza meg a legnagyobb áldozatot. Akik idehaza maradtak s a Mindenható kegyelméből minden nagyobb megpróbál­tatástól meg lettek kiméivé, azoknak egész erejükkel munkálkodniok kell, hogy a nagy véráldozal ne légyen hiába való és ha a haza érdeke, azt kívánja, rendelkezésére kell bocsájtani mindenét. Nekünk nincs más, akire támaszkod­hatnánk, mint a magyar nép hazaszeretete, s hogy ez milyen km forrás volt, bebizo­nyult akkor, midőn a kormány a háború­val járó óriási költségek fedezhetése vé­gett hozzá fordult kőicsőnért. A legszegényebb néposztály sietett filléreit a haza oltárára vinni s igazán meg­indító volt látni azt a boldog megelégedést, mely annak az arcára volt Írva, ki utolsó fillérjét adta oda s í kit nem az foglalkoz­tatott, hogy mibőr lesz mega másnapi kenyere, hanem, hogy ő hozta a hazának a legnagyobb áldozatot. Legnagyobb megdöbbenéssel tapasz­taltam azonban, hogy vannak olyanok is, kiket az Isteh anyagiakkal bőven megál­dott s talált meggondolatlanságból vagy hanyagságból, de ezideig mind a négy hadiköiesön jegyzésnél kivonták magukat honpolgári kötelességük mól. Sajnálatomra G mzett is ezek közöl van, s én most annak a reményemnek adok kifejezést, hegy midőn mulasztására figyelmeztetem, nem fog az eddigi rideg közönyösség álláspontján megmaradni, ha­nem siet az elmulasztottat is pótolni. Higyje meg azt nekem, hogy a rejtek- ben összegyűjtött pénz soha azt az örö­met nem fogja okozni, mint a mily kese­rűsége támad abból, ha a társadalom Ítélő EÖVAkV I LÉ K __________ — Vom Gebet 1 A katonák egyszerre felugra­nak térdelő helyzetükből. Most megindul az ezred, élén a katonabandával. ' ' - * Aznap c ak Rimaszombatig kellett gyalogol­nunk és közbe egy formális ütközettel kellett meg- mérközaünk-.Nyolc óra körül pihenőt tartottunk egy közeli faluban. Itt megkezdettük a csatározás elő­munkálatait. Rimaszombatfelé hennán az ellensé­get vártuk minden irányban előőrsök kü’iettek ki, a csapat — igy bi/.tositva magát — rendes menet­ben előrenyomult én szakaszommal egy jobboldali előőrsöt képeztem ős embereimmel az országuttal párhuzamos vonalban elterülő erdőségben halad­tam előre. Félórát mehettünk az erdőben, mikor egy előre küldött emberem jelenti, hogy a már látható tisztáson a messzeségben ellensógss kato­nákat lát, Megállottunk. Az erdő szélein egyedül előre mentem, ott egy fára másztam fel. hogy az ellenség álláspontját megflgye’hessem. A homok­buckákon túl körülbelül ezer lépésnyire egy patak űrjét láttam és ennek partján tényleg az ellenség abze:ch»is-sipkáját véltem meglátni Legnagyobb bosszúságomra látcsövemet nem hoztam magam­mal. Odaintettem egy altisztet, ki szintén fára- kúszva, aggályomban megnyugtatott. — Ismerem én azt a patakot — monda ritkán van benne viz, biz az most kivan száradva jelentem alásan. Bi­zonyára ott van elbújva az egész ellenséges csa­pat. A múlt heti ezredgyakcrlaton is ott bujt el a besztercei batalion. Magam is igy kezdtem gondolkozni. A fáról lemásztam és jelentést tettem a főcsapatnak. El­lenség a szalatnai patak partján, látszat szerint egész bataillon, megfigyelési hely az ostgyáni erdőszól 142 magassági pont. Tiz perc mu,iva már az egész ezred az erdőbe húzódott, Egy század előre jött és megkezdte a csatározást. A század­dal együtt a tisztásra rohantunk és savarmli- neákba fel szólva lövöldözni kezdtünk. Majd ismét előre nyomultunk. Közben a főcsapatiól újabb és újabb századok érkeztek erősítésünkre. Körülbe­lül hatszáz lépésnyire lehettünk az ellenségtől, mi­dőn egyszerre a tüzelést beszüntető jelzést adja, az akkora odaérkező ezredes Feier einstellen 1 hangzik erre mindenfelől a komandó. Ugyanekkor mintha a föld alól jöttek volna, kétoldalt is elő­bukkan az ellenség erős tüzbe veszi csapatunkat, Pár percnyi ösatározás után az ütközetet elvesz­tettük. Mindegyik ámul-bá nul. Nem érti az össze­függést, miért, hagyták abba az előttünk lévé el­lenség lövöldözését és igy, módot nyújtottunk az ellenségnek csapatunk leverésére. Az ezredes dü* hős, káromkodik. A kör éje csoportosult tiszteknek hadoaázva magyaráz valamit és élénken integet a patak partja felé a hova most látcsöveikkel fordul nak: mind elszörnyütköilnek. Mos: megpillant en­gem ós magához int. Odarn.; e n ezredesünk ime megismételtette velem éföszóv ,1 az ellenségről kül­dött jelentésemet, azután id-.adca a látcsövet, hogy nézzek a patak partja felé. — Szent. Isten 1,mit tettem én? katonasap­kának néztem fehér szalaggal a zöld fűre terített gyolcsdarabokat, melyet bizonyára szántás végett teritett oda egy mosónő. — Acht Tage Zimmer- Arest — mondja az ezredes. Szalutáltam és meg­szégyenítve távoztam. Aznap, este tudtomra ada­tott, hogy a manőver alatt kocsifelügyelő leszek. Ennek az anyám fog legjobban örülni, ha megirom, hogy egy lépést nem megyek gyalog, mert kocsi­felügyelő lév.-n, a manővert átkocsikázom, Gergely Mikié« széke elé fogja idézni s szemébe vágja, hogy mikor a hazá veszedelemben forgott s szüksége volt rá, az elöl ridegen ki tu­dott térni. En bizom benne, hogy ilyenek a vár­megye területén nem lesznek találhatók. Nagykároly, 1916. december hó. Csaba, főispán.« Pályázat a felsőbányái rendőrkapitány! állásra. A lemondás folytán megüresedett felsőbányái rendörkapitányi állásra január 20-áig bezárólag pályázat hirdettetek. A pályázati kérvények a vármegyei főispán úrhoz adandók be. A katonák karácsonya. A legszebb és legünnepélyesebb módon ünnepelték sebe­sült és beteg katonáink karácsonyát és amit a mai nehéz világban a szeretet találékonysága összehordhatott, hogy ka­tonáinkkal feledtessük az otthon melegét és pótolják szeretetét, azt mind megtettük. A siker, az eredmény főkép Qröf Teleki Sándorné Öméltósága érdeme, ki mint a Vereskereszt Körház elnöknóje mindig páratlan ügyszeretettel, mindenre kiterjedd gondossággal követ el minden lehetőt, hogy katonáink szükséget ne szenvedjenek, A karácsonyi szeretet adományokért is a ka­tonák hálája száll felé, kérve Istent, hogy jó egészségben mielőbb köszönthessék. Újévre Halász Mórné 5ü darab pogá­csát küldött a katonák részére. Közönét. Királyi üdvözlet a magyarságnak. A fel­séges királyi par tudvalevőleg sajátkezű üdvöziöirattal kedveskedik a magyarság­nak a koronázás alkalmából. A honvédelmi minisztérium hadsegélyző hivatala Jovate- zöiapokon hozta forgalomba a királyi pár irasauak fakszimiléét. E levelezőlapok a koronázás napjának dátumától bélyegez­tetnek. Vidékre készségesen eljuttatja a hi­vatal a levelezőlap egy-egy példányát min­denkinek, aki az elesett katonák özve­gyei és árvái alapja javára legalább egy koronát küld be a hivatal főpénztárának (képviselöház) az utal ványszel vényen IG Q. (királyi üdvözlet) jelzettel és pontos cím­mel, Budapeskn a hivatal városszerte áru­sítja a levelezőlapokat» — Helyes dolog volna, ha a hivatal gondoskodnék arról is, hogy a levelezőlapok könnyebb hozzáfér­hetősége szempontjából a vidéken is áru­sítaná, hiszen alig van magyar ember, aki a nagy napok emlékéül egy levelezőlapot bírni ne óhajtana. A koranázás ünnepe. Nagysomkutonli méltó fénnyel ünnepelték m g IV. Károly király s Zita királyné megkaronáztatásának ünnepnapját. A község lobogódiszt öltött, de már a koronázás előtti estén, estiha- rangszó után fél óráig zúgtak a haran­gok, hirdetve a nemzet nagy ünnepnapját. A koronázás napján az összes templomok­ban hálaadó istentiszteleteket tartottak, melyeken a hatóságok képviselői s igen nagy közönség, nemkülönben a sebesült katonák voltak jelen. A román gabona zsákmány. A világ­háború folyama alatt a legnagyobb ter­mény-zsákmányt a központi szövetségesek Romániában ejtették, mert itt ötven millió hektoliter búzát, kilenc milfiö hektoliter rozst, hét és fél millió hektoliter árpát és nyolc és fél millió hektoliter tengerit k$rU ________________________________január 7 «

Next

/
Oldalképek
Tartalom