Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-07 / 1. szám
I A mult esztendőnek a győzelem reményével indultunk neki, az 1917-ik évnek pedig a béke reményévei. Ahogy bevált a múlt évi remény, úgy fog teljesedni az idei reménységünk is. hírek: IV. Károly király és Zita királyné megkoronázása. Habsburg Lotharingiai Károly és Bourbon Zita pórmai hercegnő fejére 1916. december hó 30-án totték fel a magyar koronát a törvóny parancsa és az egyház szertartása szerint. A koronázási ebéd. Az országgyűlés áltál a koronázási ebédre delegált bizottságba részt vettek, Mán Lajos kerületünk orázág- ' gyűlési képviselője, Gróf Teleki Pál és Gróf Teleki József országgyűlési képviselők. Vegyék szivükre akiket illet. Erélyes hangú körlevelet küldött Csaba főispán azoknak, akikről tudva van, hogy a háború alatt tekintélyes vagyonhoz jutottak és dacára ennek, a hadikőlcsönhöz eddig még egy fillérrel sem járultak hozzá, vagy legalább is olyan csekély összegeket jutattak e célra, a mely nem áll arányban a háborúban szerzett vagyonukkal. Pénzintézetek, közig, hivatalok, szolgabirák és körjegyzők utján nyilván tartják ezeket az Önző, hazaáruló embereket s ha rövidesen nem szállnak magukba, nem tesznek eleget hazafiul kötelességüknek, kipellengérezik őket, nyilvánosságra hozzák a nevüket. A főispán körlevele igy hangzik: »Ebben az egész világot lángra boritó küzdelemben, melynél a magyar nemzet és szövetségeseink fenlállása forog kockán, mindenkinek, aki becsületes gondolkozással bir, hazáját szereti s a háború után a társadalomban tisztességei r*$vv ! akar élni, kötelessége áld zatnkat hozni. A nemzet sziue-virága vérével és életével hozza meg a legnagyobb áldozatot. Akik idehaza maradtak s a Mindenható kegyelméből minden nagyobb megpróbáltatástól meg lettek kiméivé, azoknak egész erejükkel munkálkodniok kell, hogy a nagy véráldozal ne légyen hiába való és ha a haza érdeke, azt kívánja, rendelkezésére kell bocsájtani mindenét. Nekünk nincs más, akire támaszkodhatnánk, mint a magyar nép hazaszeretete, s hogy ez milyen km forrás volt, bebizonyult akkor, midőn a kormány a háborúval járó óriási költségek fedezhetése végett hozzá fordult kőicsőnért. A legszegényebb néposztály sietett filléreit a haza oltárára vinni s igazán megindító volt látni azt a boldog megelégedést, mely annak az arcára volt Írva, ki utolsó fillérjét adta oda s í kit nem az foglalkoztatott, hogy mibőr lesz mega másnapi kenyere, hanem, hogy ő hozta a hazának a legnagyobb áldozatot. Legnagyobb megdöbbenéssel tapasztaltam azonban, hogy vannak olyanok is, kiket az Isteh anyagiakkal bőven megáldott s talált meggondolatlanságból vagy hanyagságból, de ezideig mind a négy hadiköiesön jegyzésnél kivonták magukat honpolgári kötelességük mól. Sajnálatomra G mzett is ezek közöl van, s én most annak a reményemnek adok kifejezést, hegy midőn mulasztására figyelmeztetem, nem fog az eddigi rideg közönyösség álláspontján megmaradni, hanem siet az elmulasztottat is pótolni. Higyje meg azt nekem, hogy a rejtek- ben összegyűjtött pénz soha azt az örömet nem fogja okozni, mint a mily keserűsége támad abból, ha a társadalom Ítélő EÖVAkV I LÉ K __________ — Vom Gebet 1 A katonák egyszerre felugranak térdelő helyzetükből. Most megindul az ezred, élén a katonabandával. ' ' - * Aznap c ak Rimaszombatig kellett gyalogolnunk és közbe egy formális ütközettel kellett meg- mérközaünk-.Nyolc óra körül pihenőt tartottunk egy közeli faluban. Itt megkezdettük a csatározás előmunkálatait. Rimaszombatfelé hennán az ellenséget vártuk minden irányban előőrsök kü’iettek ki, a csapat — igy bi/.tositva magát — rendes menetben előrenyomult én szakaszommal egy jobboldali előőrsöt képeztem ős embereimmel az országuttal párhuzamos vonalban elterülő erdőségben haladtam előre. Félórát mehettünk az erdőben, mikor egy előre küldött emberem jelenti, hogy a már látható tisztáson a messzeségben ellensógss katonákat lát, Megállottunk. Az erdő szélein egyedül előre mentem, ott egy fára másztam fel. hogy az ellenség álláspontját megflgye’hessem. A homokbuckákon túl körülbelül ezer lépésnyire egy patak űrjét láttam és ennek partján tényleg az ellenség abze:ch»is-sipkáját véltem meglátni Legnagyobb bosszúságomra látcsövemet nem hoztam magammal. Odaintettem egy altisztet, ki szintén fára- kúszva, aggályomban megnyugtatott. — Ismerem én azt a patakot — monda ritkán van benne viz, biz az most kivan száradva jelentem alásan. Bizonyára ott van elbújva az egész ellenséges csapat. A múlt heti ezredgyakcrlaton is ott bujt el a besztercei batalion. Magam is igy kezdtem gondolkozni. A fáról lemásztam és jelentést tettem a főcsapatnak. Ellenség a szalatnai patak partján, látszat szerint egész bataillon, megfigyelési hely az ostgyáni erdőszól 142 magassági pont. Tiz perc mu,iva már az egész ezred az erdőbe húzódott, Egy század előre jött és megkezdte a csatározást. A századdal együtt a tisztásra rohantunk és savarmli- neákba fel szólva lövöldözni kezdtünk. Majd ismét előre nyomultunk. Közben a főcsapatiól újabb és újabb századok érkeztek erősítésünkre. Körülbelül hatszáz lépésnyire lehettünk az ellenségtől, midőn egyszerre a tüzelést beszüntető jelzést adja, az akkora odaérkező ezredes Feier einstellen 1 hangzik erre mindenfelől a komandó. Ugyanekkor mintha a föld alól jöttek volna, kétoldalt is előbukkan az ellenség erős tüzbe veszi csapatunkat, Pár percnyi ösatározás után az ütközetet elvesztettük. Mindegyik ámul-bá nul. Nem érti az összefüggést, miért, hagyták abba az előttünk lévé ellenség lövöldözését és igy, módot nyújtottunk az ellenségnek csapatunk leverésére. Az ezredes dü* hős, káromkodik. A kör éje csoportosult tiszteknek hadoaázva magyaráz valamit és élénken integet a patak partja felé a hova most látcsöveikkel fordul nak: mind elszörnyütköilnek. Mos: megpillant engem ós magához int. Odarn.; e n ezredesünk ime megismételtette velem éföszóv ,1 az ellenségről küldött jelentésemet, azután id-.adca a látcsövet, hogy nézzek a patak partja felé. — Szent. Isten 1,mit tettem én? katonasapkának néztem fehér szalaggal a zöld fűre terített gyolcsdarabokat, melyet bizonyára szántás végett teritett oda egy mosónő. — Acht Tage Zimmer- Arest — mondja az ezredes. Szalutáltam és megszégyenítve távoztam. Aznap, este tudtomra adatott, hogy a manőver alatt kocsifelügyelő leszek. Ennek az anyám fog legjobban örülni, ha megirom, hogy egy lépést nem megyek gyalog, mert kocsifelügyelő lév.-n, a manővert átkocsikázom, Gergely Mikié« széke elé fogja idézni s szemébe vágja, hogy mikor a hazá veszedelemben forgott s szüksége volt rá, az elöl ridegen ki tudott térni. En bizom benne, hogy ilyenek a vármegye területén nem lesznek találhatók. Nagykároly, 1916. december hó. Csaba, főispán.« Pályázat a felsőbányái rendőrkapitány! állásra. A lemondás folytán megüresedett felsőbányái rendörkapitányi állásra január 20-áig bezárólag pályázat hirdettetek. A pályázati kérvények a vármegyei főispán úrhoz adandók be. A katonák karácsonya. A legszebb és legünnepélyesebb módon ünnepelték sebesült és beteg katonáink karácsonyát és amit a mai nehéz világban a szeretet találékonysága összehordhatott, hogy katonáinkkal feledtessük az otthon melegét és pótolják szeretetét, azt mind megtettük. A siker, az eredmény főkép Qröf Teleki Sándorné Öméltósága érdeme, ki mint a Vereskereszt Körház elnöknóje mindig páratlan ügyszeretettel, mindenre kiterjedd gondossággal követ el minden lehetőt, hogy katonáink szükséget ne szenvedjenek, A karácsonyi szeretet adományokért is a katonák hálája száll felé, kérve Istent, hogy jó egészségben mielőbb köszönthessék. Újévre Halász Mórné 5ü darab pogácsát küldött a katonák részére. Közönét. Királyi üdvözlet a magyarságnak. A felséges királyi par tudvalevőleg sajátkezű üdvöziöirattal kedveskedik a magyarságnak a koronázás alkalmából. A honvédelmi minisztérium hadsegélyző hivatala Jovate- zöiapokon hozta forgalomba a királyi pár irasauak fakszimiléét. E levelezőlapok a koronázás napjának dátumától bélyegeztetnek. Vidékre készségesen eljuttatja a hivatal a levelezőlap egy-egy példányát mindenkinek, aki az elesett katonák özvegyei és árvái alapja javára legalább egy koronát küld be a hivatal főpénztárának (képviselöház) az utal ványszel vényen IG Q. (királyi üdvözlet) jelzettel és pontos címmel, Budapeskn a hivatal városszerte árusítja a levelezőlapokat» — Helyes dolog volna, ha a hivatal gondoskodnék arról is, hogy a levelezőlapok könnyebb hozzáférhetősége szempontjából a vidéken is árusítaná, hiszen alig van magyar ember, aki a nagy napok emlékéül egy levelezőlapot bírni ne óhajtana. A koranázás ünnepe. Nagysomkutonli méltó fénnyel ünnepelték m g IV. Károly király s Zita királyné megkaronáztatásának ünnepnapját. A község lobogódiszt öltött, de már a koronázás előtti estén, estiha- rangszó után fél óráig zúgtak a harangok, hirdetve a nemzet nagy ünnepnapját. A koronázás napján az összes templomokban hálaadó istentiszteleteket tartottak, melyeken a hatóságok képviselői s igen nagy közönség, nemkülönben a sebesült katonák voltak jelen. A román gabona zsákmány. A világháború folyama alatt a legnagyobb termény-zsákmányt a központi szövetségesek Romániában ejtették, mert itt ötven millió hektoliter búzát, kilenc milfiö hektoliter rozst, hét és fél millió hektoliter árpát és nyolc és fél millió hektoliter tengerit k$rU ________________________________január 7 «