Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-07 / 19. szám

XíV. évfolyam. r.T __________1..1 tn 13-ik szám, KOZ Kit DRAU 1 AKrtAL>A',Ml USTILAF, A „WAO YSOMKUT1 JAKÁS1 JKUYZOI E«YLET" MI VATAL08 KÖZLŐMYI. fc1őTi * * t « « ! ár: Kgfn évrm , I k hrp,j<-d ívr« * K r*i .... 4 K £*)-•* «»»ír. ára Zü miér ■ —------ > —----- ----- • —■ ---» Fő szerkeazté: Pilcz Ed«. Felelés szerkesztő: Barna Benő. 0£©rk«»si*>ség ta kmdóhíVMial. Hagy sóinkat, T eleki-tér 4§4 Telefon szám 2. MKttJKLBNIK MIMiUN VASÁRNAK „Kárpáti-ünnep“ a nagysom- kuti áll. el. iskolában. Jankovich Bála kulfuszminiszter nem- légiben felhívást, illetve rendeletét bocsáj- Itiü ki az ország összes tanintézeteihez, 1 hegy május hó !-só napján — esetleg ! az ezt megelőző napon a nyilvánosság be* vonásával iskolai (ünnepélyt rendezzenek, az ellenség által feldúlt kárpáti falvak újra épitésések céljaira. A nagysouikuti áll. el. iskola ápr. hé 30-án — az elmúlt vasárnapon — rendezte ezen ünnepséget a »Kővárvidéki Kaszinó« nagytermében. Barátságos tavaszi napsugár aranyozza j be a termet. A tavasz mámoritó illaté árad szét, mintha a természet is igyekezetét mutatna a szereidből fakadó ünnepség fo­kozására. Bent azokban a kicsiny, tiszta, de e nagy időket megérteni tudó ártatlan leikecskékben a hazaszeretet szent lángja hévül. Pontban 11 őrakor veszi kezdőiét az ünnepség, melyet a Szabó Qéza által nagy fáradtsággal, de ép oly mivészi tökéletes­séggel betanított énekkar a »Hymnus« ének­lésével nyitott meg. Alig ültek el a végső akordwk.egy pöttömnyi, tüzes fekete szemű Jegét)) ke jelenik meg a pródiumon, baljá ban hatalmas nemzeti lobogóval s el sza­valja lüzzel kicsiségének izzó lelkesedésé­vel a »Szól a jövendő* cimü verset. Utánna ismét flz énekkar gyönyörköd - tet öszliangzato* énekével, majd Gellért lloika IV. o. növendék Farkas Imre »Kár­pátok óre* cimü verset szavalja el kedve­sen. Az ünnepség jelentőségéről és a nem­zeti életünk és történelmünkkel szoros ös­szefüggésben álló öreg Kárpátokról Pap Gedeon áll. tanító emlékezett meg felol­vasás keretében; Maravszky Ilona V. o. t- ügyesen szavalta „Mentsvárunk" cimü al­kalmi költeményt majd a „Siózat" éneklé­sével az ünnepség véget ért. Enny t a programról; Nem zárhatjuk le azonban referádán- kat anélkülkfil, hogy néhány szót hozzá ne fűznénk.: . ­N-m kesergünk a felett, hogy éppen azok marad ak le az ünnepségről kiktől úgy az iskola és tanilóifjuaág mint a „Kárpátok" nagy ügye és a magyar haza joggal elvárhatta volna résztvevő érdeklő­désüket I A szomorú tényt csupán leszö­gezzük — az utókor számára Felej esse ezt is az a kedves, közvet­len, egyszerű kicsinységében is sokat mondó epizód, melyet sikerül meg figyelnünk. Az ünnepség vége felé két leányka óriási lá'cát hordoz körül. A tálca rakva a tavasz legbájosabb virágával, csiilinge'ó, fehér, illatos gyöng\ v'rággal, mely a sze­rény kis nefelejcscsei ölelkezett bok­rétába. Egy finom lelkű uriasszony kedves ötlete! Megfosztotta virágos kertjét illatos díszétől, hogy ez által is áldozzon a ha­zafias ügynek. Gondolatnak is gyönyörű! Száz kéz nyúl az illatos kincsek után s Miig a csokrocskák gyorsan fogynak, hull a csengő érc, hogy aztán ott messze a Kárpátok alján egy-egv téglával gyarapít­sák, emeljék azokat a piros cserepes fehér kicsiny házakat, hol a boldog magyar anyák fogják nevelni hős apákhoz méltó f aikat ..................A h Htérben szerényen me ghúzódó egyszerű iparosemberek is oda­jönnek a virágos tálcához. Mig becsületet munkában megkérgesedett remegő kézzel nyúlnak a cilingelö fehérség után, szeműk­ben ragyog a tiszta lélek mélyéből fakadó könycsepp.............s kezükbél, — gazdago­ka t megszégyenítő gavalériával — hull » jótékony adomány. Nem fenhéjatve, mások tekiatetét keresve nyújtják azt .... Szeré­nyen, szeretettel, szinte titokban mint aa édes anya messze útra induló fiának......... Is mét egy újabb jelenet 1 Már véget ért az ünnepély, csak a* arcok tükrözik még vissza a felszított lelke­sedést .... A terem mélyéből, hol eddig meghúzódott, egy egyszerű, szürke ruhá* iparosember közeleg szerényen az iskola A „KÜVÁRVIDÉK“ TÁÍICÁJA­Háborús hírességek. Raymond Poincaré. Mint negyvenöt évvel ezeiőtt, ngy most is «RJ ügyvéd áll Franeiaoiszág élón. Akkor Gim- letta volt a kőatáfg'.s.ig elnöke, tna pedig Poincaré. KI kell ismerni, hogy a mostani elnök egy min­den tekintetben kitünéen képzett is igán na#j műveltségi! férfiú. Lángoló hazaszeretett nemcsak frázis, hanem valósig Sajnos, hogy a kitűnő állam­iéi tiara idegen befolyások annyira hatottak túl­tengő sovinizmusára, hogy hőn szeretett hazáját téves spekulációval a romlásba vitte. I860 auguss- l«s 20 an születe.t Brr-le-Ducben a Maasde par­tementében. Az alig tízéves ifjú megazoraeredott szívvel élte át az 1870/7 -eg porosz francia hábe- rnt és ennek kapcsán Lotharingie elvesztését, igy lehet megérthető, hogy Poi»caré a levanche esz­méjének hive. Kitűnő polgári családból származik, mely már számtalan nagynevű férőt adott hazá­jának. A gimnázium elvégzése után Páriába ment, hegy alt a jogtudományt és a filozófiát elvégezze az egyetemen. Közben leszolgálta az önkéntességi évét is. 1880 ban végezte el a jogtudományi fa­kultást éc a fiatal ügyvéd részint kitűnő képzett­ségének, részint ösi-zeköttetéseinek révén csakha­mar elsőrangú pozíciót ért el és mint neves ügy­védet ciérasz ják kliensei ügyeikkel. 2.1 éves ko­rában a párisi tigjvéJi kaimra titkárának válasz­totta meg és est kétségtelenül már tisztán tehet­ségének és tudásának köszönhette. Jogi beszédei olyan »agy hírűik lettek, hogy összes ellenségei m«gh(jeltuk előtte. Beszédeit mit retorikai reme­keket emlegették és ez csábi' otta az ambiciózus fiatal ügyvédet a politikai pályára; mindazonátil ügyvédi irodáját niég hosszú ideig fenntartotta. Szabad idejtben nagy előszeretettel foglalkozott tovább is a különböző m&vészetekk.I és egy idő­ben nagyobb Írói és újságírói működést is fejtett ! kil 1909-ben megválasztották a francia akadémia tagjává és igy belepett a „hallhatatlanok közzé. A politika azonban többé kevésbé erős kiha­tással van a jellemre is. Poincaré, aki egy ideig hidegen hagyott mindenféle politikai sikert, 1890 ót i csak politikai ambícióinak élt. Huszonhét éves ko- ■ iában volt először képviselő és harminckét éve* korában kultusz miniszter. S m azelőtt, sem azóta nem volt Francuerszágbaa ilyen fiatal miniszter. 1894 ben pénzügy miniszier v#lt, majd a Ribot-féle kabinetben újra kultuszminiszter, végül a Sarnen kabinetben megint pénzügyminiszter lett. Kéaben megválasztották szenátornak is. Midőn 1912-ben Caíllaux lemondott a miniszterelnökségről, a köz­társaság elnöke Faliiéres, |Poinearét kérte fel egy uj kabinet alakítására, amit Poincaré nagy őröm­mel el is fogadott. Miilenard mint hadügyminiszter Delcassé mint tengerészeti miniszter és Briand mint igazságügyminiszter reltak főleg munkatársai, ő maga az elnökségen kívül a külügyi tárcát tar­totta meg. Mint külügyminiszternek abban az idő­ben különösen nehéz helyzete volt a Marekko- kérdéasel, amelyen azonban Poincaré ellenfeleinek elismerését is kiviyta magának. Elhárított a már- már kitörő német-frar.eia hadüzenetet. Úgy látszik akkor ír ég nem tartotta hazáját elég erősnek egy hadjárat elviselésére és oly ügyesen hátrált meg, hogy Franciaországnak nagyhatalmi tekintélyét teljesen megtudta védeni. Kömény és pompás diplomáciai munkát végzet! 1912 ben Poincaré egy Sziantey nevű generálist küldött Marokkóba, hogy a lázadást elnyomja. A németekkel ki­egyezett A féltékenykedö Spanyolországot meg­nyugtatta. A balkáni háborúkban Franciaország mint az igazság és béke barátja lépott fel, ezáltal meg­nyerte az európai hatalmak szimpátiáját. Végre 1913-ban elérkezettnek látta az időt Poincaré,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom