Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-30 / 18. szám
XiV. évfolyam. Nagysemkuf, 1916. április-3 18-ik szám KÖ/ Í/11Ü2.KÜ 1'AUíSAÜALMl ÉtEI'ILAP, A „NAttYíiÜMlÜjTl JAKAS1 JKUYZOl E6YI-ET“ UIVATALO.s KÖZLÖNYE. I! I fi H j » l é s ! ár: fcgáni évr« , ! fi begyed évi» , I K fél évre .... 4 K Bgyti ülni ári 10 6llái í 'A termés. Emlékezzünk vissza a régi jó, vissza - lérni se latszó, békeidőkre. Március, cp- liüs havában e jó békeidőben már nagyon néztük az eget és már nagyon vártunk a földmivdisügyi minisztei ium, általában a kormány ajkai ól valami bűvös kijelentést, Hogy milyen termést válhatunk. Ez volt már akkor a legfontosabb tavaszi probléma, mert ettől függött » jövő év képe. Nyomor lesz e, vagy jóiét, küzdelem lesz-e vagy rendes élet, minden remény és várakozás a terméshez volt kapcsolva. Menüéi inkább igy áll ez a ma a háború második esztendrjébeH. Alig tudjuk elképzelni, de ne is akarjuk elképzelni, hogy mi lenne akkor, ha a háború második esz- Undejében hiába néznénk az égre. Már vai luk a hivatalos kijelentéseket a termésre vonatkozólag és a múlt héten meg is kaptuk őket. Gróf Tisza István miniszterelnök egy hírlapi intefvfubaa nyilatkozott a napi kérdésekről és közben mcgemliivMe, hogy a vetés-jelentés ék iiagvon kedva/ö reményeket nyújtanék, de még jobban kienvelic a termés fontosságát az a tény, hogy Bellimen« holvv g lémet mrodalmi kancellár nagy beszédében h glJkozott a birodalmi terméssel. ■iq*li■ !t _j-w-mFő szerkesztő: Pilcz Ede. Feleiig szerkesztő: Barna Benő. Meglepően örvendetes és biztató, hogy mind a két kormányelnök kijelentése szerint az utolsó esett tülök bet* egyszer sem volt cl;, art jó a velés-ielentés, mint at idén, sem Magyarországon sem Németországban é* igy olyan cr t-iésre lehetünk elkészülve, amely a jövő évben is®.1 ét biztosit« v i fog bennünket, a nagy garral még ma is hirdetett kichezletésról. Bármennyire is Jutalma» é* szép eredmény ni, amit lassan-lassan, lépévről- lépésre kivit Aák a németek Varduu alatt, ki a két jelentés minden harctéri jelentésnél szebben hangzik. Bethmann Holweg még azt is hozzátette,, hogy az 1915. évi német termés : nagyon gytnge volt, még is kibírták a németek, mennyivel *nyugodlábban, menynyivel több önbizalommal nézhetünk most a jövő év elébe, amikor már megvannak a rendszereink arra, hogy mikép élelmezzük a lakosságot, de nemcsak a rendszereink > annak meg, hanem az eszközeink is, a u'vel élelmezési kérdéseinket megoldhatjuk. Sajnosa mai idő nem alkalmas arra, hogy reformokat léptessünk életbe mezö- gazdaságunk U-rén, .«a nos nincs liozrá elég gépányag, más célokra kellenek ma a 'épgyárak, de bizonyos az, hogy e Itás»«rk«*t#»ég é* kiidóhívitai. Nagys^jt?!, í sdakl-lér 4M Telefen szán 2. lAttÁMKAI’ borúnak, mely annyi mindent reformál és reformál, reformot kell .terenrienie a mi mezőgazdaságunk terén is. Mert wem szabid mégegyszer elkövetkezni« annak a helyzetnek, hogy mi tisztáu a jó Istentől, »I Egek Urától vétjük a jó termést. Nekünk magunknak kell gondoskodni arról, hogy ha az időjárás nem is egészen megfelelő. akkor is lukadjuk a telcvény földből, azt a magyar termést, amely kell az orszóg megélhetéséhez. Feltétlenül belterjesebb gazdálkodásra van szükség a háború után. Az állam egyik nagy blobiémája lesz véleményünk szerint az, hogy a gépgaidálkodást, az öntözést és a bel el j*» gazdálkodásnak minden fajtáját m-ghonositsa nálunk a háború után. Sokat tanulhatunk ebből a háborúból, de mindenesetre tanulhattuk azt, hogy az .r- szág tétének fuudamentuna, sót talán egyik legerősebb fegyver« m élelem, amely- lyel az elle»álá»t a végletekig lehet fokozni. Magyarország földje az Anteus földje, amelytől újra és újra erőt kr.p a hős, aki karcban áll. Ezt a főidet Nemhogy elhanyagolni nem szabad, de minden erőnk megfeszítésével a Itg/.agy olib produktivitásra keli képessé tennünk. Akkor azután mindig sze űr-be ntzhetfink minden ve- í szélylyd. Ki nyeri a csatát? A kérdés nem o!y n egyszerű, a milyennek latszik. A legtöbb embt*r azt felelné rá, hogy az nyeri a csatát, a ki a c*ara mán is vagy azon a helyeu van, ah»l h csata elétt vr.lt, vagy még előobre jutott és ott foglal állást, almi megelőzőit, g" az-el ienyfig pozíciói vo t-tk. A szimpla esetekben igy is van, d? a vil.-ig'-ürúnelornbeu már aztl ött is voltak ig«a nagy ütközetek, amik «tás nem volt ilyen szimpla a döntés. Meg van írva a katalau- humi ütköző ről, melyben a rómaiak és Atilla álllak egymással szemben, hogy mindkét el« fél ugyanott vegoztc, almi kezdte, a vére» csata után sein a rómaiak, sem a huiok nem érezték magukat győzőknek, elsáncoltHk magúkat, tovább álltak egymással szemközts azután mihdakét táboréi n keeő irányban elvonu t. Az ujabbkori történelemben a borodií.ói ütközetről, amit Napoleon vívott a Kutuzov Ve,érette oroszok ell«n, nem din ötté el még a történetírás, hogy ki volt a győztes ? Napoleon nem tártotta győzelemnek, ée még e*n volt hajlandó seregét hátrább mozdítani, mert" ezzel beváltotta volna a vereséget. Viszont Kuttszov mereven ragaszkodott ahlv z, hogy S győzött s csak hoszas rábeszélés « ári vitte vissza a seregét Moszkva m'-gé. A csata utáni mozdalat*k tehat Napóleonnak adtak igagat, de a későbbi fojVaé- nyek Kutozorna . Erekre a réuebbi osemóxyekre azt mondhatjuk, ho^y a hírszolgálat hiányossága miatt ueui tudhattak biztosan a harcoló fe g'c, hogy voltaképpen nu történt velük. Azonban a iegujabb idősbek is voltak olyan ü.követei, amelyeknél uu»a a csata nem muta tó raeg az eredményt. így p. Idául 1870 ben, hugussetus hatodikon vívták a ütmet* r «* a franciák egyik legfontosabb csatájukat, a spichtrnit. A harc egész nap állt és mind a két félre egjre változó eredtnénynyel. Ahol a «érnetek támadtak, ott vi-szas/orították a franciákat, ahol a franciák támadtak, ott vissiawyomták a néu.« eket. A későbbi ellentámadások mi id g az eredeti helyzetet állították vuaaa, e.y, hogy este kilenckor a két ellenség körű btlül ugyanott volt, ahol reggel a harcot elkezdte. Azőt.t kiadott ein- ; lékiratok bizonyítják, hogy a németek és a franciák ügyképpen legyőzi tu) n*. érették magákat. A vég»- eredmény azonban aa volt, hogy a franciák mégis elvonultak s mert az eleinte reudezett sorokban in* | dulé visszavonulás futássá fajult e a németek őrről j érte6ü ve, üldözni kezdték őket: a spícherni ütközet fé'iyt s német gyózeleBiBé lett, melyiél a francia i vos'ikrrnak a héboru «tan k-adatt n«JíJ kritikai miivé igy nyilatkozik:—A iramúi vezer, B’cossard tábornok, akit nem győztek le, azt hitte, hogy legyőzték s exnek ki ve.keztélian e’ is v«sste;te a csatát., mig a nemét va-r, v. Z strovy tábornok, akit félig ifigyőzték, n«w akart bc-vnytigodni *iba, hogy legyőzték s ezen az alapm meg is nyerte tz ütközetet. Ez a spickerni tét győzelem titka. Utóbb is, a uouiet francia háború felyuraim sékszor érték el » franciak < re lminyskei, <e mert a sok vert-srg dessori izálta őket, vaióga^g^l new hitték el sajftt milményeiket f tuseti kovottezie- ben csakugyan mint legyőzitek hagyták el « e«a- tsti reket A győeeleut tehat nem azé volt, aki ki- vit a, Hátiém azé. aki hitt b*n*e, hogy kimkatja. Ez tette erőssé a aémoteket 7J-beu, ez n.gy ere- jak ina b. A Lotz n ellett bekerített aév’.ct liadu-e- lek legajabb ea te a példa rá. H i orosz sereg korúi ugyanabba a h--lyse.be, mint. a németek ott, an»or az oroszok fele fogságba cms s r seregnek es- k szomorú maradéka menekül. így történt az ortelsburgi és tanaeukergi ülköe»tb«ii, «hol x-z oroszok mindig csak három oldalról voltak körülvéve. De. m»rt a végső ©rédiaénybe» n-m bíztak, míg ke lett adniuk magukat. A aé.Y.et-k ellenben iget.ir biztttk az utolsó percig s va'ébss, meg- Örtént *. csőké: ahaiyeit, hogy ok miradtak volna az eilen- ség kezében, ők <-j.«Uek orosz fi g yonat tzrenkint és zsákmányolták amnyi ágyút, amennyit mugnkLal tudtak vinri-i Éi győztek, ámbár a harc után visz- szaft-lé h dadtdk. S az omszok, akik a harc folyamán sok kilométert teltek meg előre, meg voltak verv* s a nemet győzelem uló!»g*'í gyli*ölcae Lodz elfoglalása lett. -; :• Ilyen furcsaságokat mutogat a h hera. W'g ma i-i,, pedig van távirat, telel««, v*n repülőgép. Es mégis vannak csodák!
