Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-19 / 47. szám

2 november 19 tességes kereskedelem képviselőinek ja­vára szolgálhat és talán lefektetheti alap­jait egy háború utáni erős, egészséges) tisztességtől átitatott magyar kereskedelmi világnak. A katonaságnak fagytól védő szalmacipőkkel való ellátása. A m. kir. Belügyminiszternek alábbi rendeletét azon kéréssel közöljük, hogy hős katonáink érdekében annak támogatá­sára a közönség figyelmét ez utón is felhívjuk. A m. kir. honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hivatala az elmúlt tél folya­mán szükebb keretek között mozgalmat indított az őrszolgálatot teljesítő katona­ságnak fagy ellen védő szalmacipőkkel való ellátása végett, amely mozgaiom meglepő sikerrel járt. A Hadsegélyző Hivatal ezt a mozgal­mat a most bekövetkezhető ujabbi téli há­ború küszöbén országszerte széles alapokra óhajtja fektetni, számításba véve a harcté­ren küzdő katonáink szükségletét is. Ennek az országos mozgalomnak a jelentőségét nem kell különösebben kiemel­nem, mert hiszen minden honíitárhunkat áthatja a szent kötelességérzet és soha el nem múló hála, amelyiyel a hazáért har coló hős véreinknek tartozunk; kötelessé­günk tehát mindent elkövetni, hogy vitéz katonáin a téli évszak zord hidegétől ne szenvedjenek. A Hadsegélyző Hivatal országos moz* * galom keretében, megfelelően tájékoztató nyomtatványok megküldésével fogja kérni a törvényhatóságokat s az általuk kijelö­lendő jótékonysági egyesületeket, hogv a szalmacipő készítéséhez szükséges zsupp szalmát, sást, kukoricaháncsot a községek­től és földbirtokosoktól lehetőleg ingyen 1 gyűjtsék össze s a központilag megadott utasítások alapján vidékenkin! maguk szer vezzék a szalmacipő készítéséi. Ezt a hadviselés érdekeit szolgáló és legbensöbb emberbaráti érzésből fakadt ha­zafias mozgalmat legmelegebb ajánlással hozom a törvényhatóságok tudomására és felhívom Alispán urat, hogy a mozgalom ismertetése mellett, annak teljes erővel való támogatására a vármegye közönségét szé les körben szólítsa fel és egyúttal intéz­kedjék abban az irányban is, hogy ezt a mozgalmat az összes közigazgatási ható Ságok és hivatalok legmesszebbmenő tá mogatásban részesítsék, a jótékonysági egyesületek közreműködése mellett a tár sadalom minden rétegét abba vonják be és a gyártást lehetőleg saját hatáskörükben szervezzék. A hazafias áldozatkészség, amelyet hős katonáink érdekében az ország lakossága és a hatóságok részéről eddig is minden­kor tapasztaltam, megerősíti bennem a reményt, hogy ez a mozgalom mindenütt benső rokonszevvel fog találkozni és méltó eredménynyel is fog járni. Értesítem végül, hogy a Hadsegélyző Hivatal (Budapes*, Képviselöház) minden­nemű közelebbi felvilágosítással, cipőmimá- val, a készítéshez szükséges spárgával és fuvardijmentes szállítólevéllel szívesen szol­gál, sőt nagyobb érdeklődés esetén, ha szükséges, a betanításhoz értő szakértőt küld a helyszínére. íTTTTiinr”" Közgyűlés. Nagysomkut nagyközség képviselő testületé e hó 12 én tartotta ren­des őszi közgyűlését, mely alkalommal tár gyalta az 1915. évi községi pénztári a kü­önféle alapok és a kórházi pénztári szá- I KŐVÁR VIDÉK __ ismét belemerült tekintete a, lány csábítóan szom­jas, kissé kifejezestelen szemeibe. — Benned van valami pokoli, Lona — szólt azután azzal a széles pátosszal, amely miudig alaphangja volt beszédjének — bizony, tőletek asszonyoktól még a legfuifaugósabb férfi is sokat tanulhat. Szinte elentéte vagy Nórának, amit ma este játszottál. — Ugy-e? — szóit a leány megelégedet­ten, bár sejtelme sem volt róla, hogy Cajus éri, ezt. — Nóra — folytatta a férfi magyarázólag — ül és várja a csodát, te azonban mindennap újra tetem ted a csodát, te megtudod találni mindenütt, te njra éled mindennap. — Oh, a csodi. —• suttogta a lány maga elé, — Fizess kérlek, Cajus, hadd legyünk minél hamarább teuálad. És bár Hasse Cajus magát nagy nőismerő­nek és hódítónak tartotta, meg eddig minden nö azt tette vele, amit akart. így történt ma is. * Amikor Cajus hálószobájának ajtajat be­csukta, hirtelen hallgatozni kezdett. — Mi ez ? — kérdezte és kellemetlen érzés­sel állt az ajtónál. — Sirógörcsöt kapott, — szólt Lona egysze­rűen és hátravetett fejjel és előreszegzett állal fé­lig lehunyt szempillák mögül mély pillantást ve­tett rá. De Cajus egyáltalában nem volt ehhez illő hangulatban. — Ki kell menuem hozzá, — mondta. Lona azonban már a nyakában lógott és for- ; rón lihegte* — Ne, ne, hagyd békén I Nem baj 1 Hanem a iérfi energikusan lerázta magáról. A hangos, zokogó sirás mind élesebbé vált és végre mások is laktak a házban. Kinyitotta az ajtót és a folyosón keresztül Cenci szobájába ment. Cenci az ágyban ült, borzasztó állapotban és folyton remegett a sirógörcstől. Mikor a férfi vállára tette a kezet, undorodó mozdulat vonult végig rajta. — De Centi, — szolt Cajus, — ez a hölgy ... Te tévedsz . . . Csak azt akarja . . • Egyáltalában nem akar . . . Különben is, már férjes asszony. De fájdalom ezek az érvek egyáltalában nem hatottak Cencire. Kis távozás után visszament a hálószobájába, ahol Lona az ajtónál hallgatódzott. Betette maga mögött az ajtót és heves, de tagolt, színpadias suttogó hangon szólt hozzá. — Baj van Lona! Komolyan moudom, el kell menned. — Nem, nem — felelt a lány szinte dadogva a szenvedélytől, — engedj hozza, en fogok be­szólni vele! Az ég szereimére, — szólt a férfi és meg­kapta karjánál a nőt. De ez a néhány ráugatódzó, hisztérikus mozdulattal kitépte magát és becsapta maga után az ajtót, még mielőtt a férfi magához tért volna. Nagyon buta arcot vágott, amelyeen együtt volt a düh és a nevetés. — Borzasztó, — gongolta azután, — És Cenci abban a borzasztó szürke halókabaihan van, amit már annyiszor eltiltottam I madásokat, a számadásokat, az alábbiak szerint álapitotta meg, hagyta jóvá é? szá­madóknak a felment vényt megadta és pedig : I. Községi számadás, Bevétel kp. 48 64/ kor. 83 fillér ért. papír 14 711 kor. 03 fillér. Kjadás kp. 48 637 kor. 46 fillér. .Érték papír — kor. — fillér. Pénztári maradvány 9 kor. 67 fillér. Érték papír I4'71 t kor 03 fillér. II. Községi közmunka számadás. Bevétel 2397 kor. 32 fill kiadás 732 kor. 36 fiiér. Pénztári maradvány 1664 korona 96 fillér. III. Községi szegény-alap. Bevétel kp. 1655 kor. 95 fiiér, értékpapír 5664 kor. 32 fillér. Kiadás kp. 1080 kor. 60 filler, értékpapír ilOO kor. — fillér. Pénztári maradvány 575 kor. 35 fillér, ér­tékpapír 4564 kor. 32 filiér. IV. Községi ieányiskola-alap. Bevétel értékpapr 5155 kor. 53 fillér. Kiadás » — kor. — filiér. Pénztári maradvány > 5155 kor, 53 fillér. V Községi segély alap. Bevétel kp. 1 kor. — fillér, értékpapír 158 kor. 19 fillér. Kiadás értékpapír — korona —- fillér. Pénztári maradvány kp. I korona — fillér, értékpapír 158 kor. 19 fillér. VI, Ipardij-alap. Bevétel kp. 1114 kor.— fillér. Kiadás kp. 1100 kor. — fillér. Pénztári maradvány 14. kor. — fillér. VII. Gróf Teleki Géza tűzoltó-alap. Bevétel takarékpénztári belét 219J kor.. 5 fill, Kiadás » » 19^ kor. 25 fill. Pénztári maradvány 2000 kor. — fillér. Vili. Tűzoltó egyleti számadás. Bevétel 249 kor. 98 fillér. Kiadás 182 kor. 37 fillér. Pénztári maradvány 67 kor. 61 fill, IX Tenyesz apaállat számadás. Bevétel 4004 kor 13 fillér. Kiadás 3435 kor. 77 fillér. Pénztári maradvány 568 kor. 36 fillér. Vontatott lépésekkel ment az ágyhoz, leül és kétségbeesett fatalizmussal bámult maga elé, Kis idő múlva felrezzent. Cenci már nem zo­kogott. Most szűnt meg éppen, vagy mar régeb­ben csöndes volt, csak ö nem figyelt rá? Lábujjhegyeu kisurrant a folyóséra. A második ajtó nyitva volt. Lona az ágyon ült és Cenci fésületlen fejét kebléhez szorította. A férfi hallotta, amint Lona így szólt: — Látja kedves kisasszony, ez a mi sor­sunk 1 . . . Nem fájdalomra született miuden nő ? Nem vagyunk mi miuduyájan testvérek? Legyünk mi ketten is testvérek. És Cenci meghatottan sóhajtott. — Jó ... Oh milyen jó ön. Hasse Cajus hangtalanul, amint jött hálószo­bájába ment, lámpát gyújtott és a következő leve let irta: Kedves Lona1 Én hősnőnek tartottalak. Pedig szentimentá­lis vagy. Bocsásd meg e tévedésemet. Ma egy ha­mis hangot hallottam tőled s azóta mindennek vege Egy ördögi nő izgatna, Cenci testvére nem. Ahhoz túlságosan jól ismerem Ceucit. Is.en veled 1 Cajus. Azután borítékba tette a levelet, megcímezte, egy halfilléres bélyeget tett ra, vette kalapját és botját és halkan, bucsuzás nélkül elhagyta a lakást. Mikor a levél tompa suhogással a szomszéd sarkon levő üres postaszekrény aljára ért, Hasse C.ijus széles kézmozdulattal azt mondta: Örökre Azután behúzta kalapját a homlokába és hosszú lépésekkel elindult, hogy egy vendéglőt keressen amely ilyenkor meg nyitva van. Szükségét érezte annak, hogy fájdalmában mások is, legalább távol­részt vegyenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom