Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-19 / 47. szám

il

''X,

Nagysomkut, Í9I6. november 19. 47(*ik szám

■*<

1W"

KÖZÉRDEKŰ TÁB3ADALMI HETILAP A „NAGYSOMKUT! JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

IXV évfolyam

Előfizetési ár:

Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K Félévre . . 4K Egyes szám ára 20 flil.

Főszerkesztő: Pilcz Ede.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NagySOlTlkut,Teleki-tÓP434 Telefon szám 2.

Felelős szerkesztő : Barna Benő.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

rendeletben ennek az ellentélnek a kiküszöbölésével.

A hábor ■ feltétlenül bebizonyította, hogy a g izdaéági szervezettségnek egyik lényeges és rendkívül fontos kelléke a kereskedelem szervezettsége, amely nélkül bizony a mezőgazdasági szervezettség nem elég erős arra, hogy bárhol is megállja a helyét. Éppen ezért a háború bebizonyította, hogy az ország életműködésében igen fontos szerepe van a kereskedelemnek, amelynek éppen ezért megvan a joga arra, hogy épp olyan előnyökben részesítsék, mint az agrarizmust és a mezőgazdaságot.

A belügyminiszter tehát nagyszerűen látja a közügyeket és a dolgokat akkor, amikor határozottan megköveteli leirata utján a törvényhatóságoktól, hogy a tisztességes kereskedelmet, amely ezideig a köz hatóságok előtt, különösen a vidéki közhatóságok elölt állandóan a mostohagyer mek szerepét játszotta, támogassa és segítse.

Külön csak egy szempontot kell ebből a rendeletből, illetve leiratból kiemelnünk. Azt, hogy a miniszter hangsúlyozottan a tisztességes keresked jem résrére kér rész- rehajlatlan bánásmódot, méltányosságot és jóakaratot.

Bizonyos, hogy a merkantilisták túlzott képviselőit ez a kitétel kissé sérti, mert azon az állásponton vannak, hogy a mi nem tisztességes, az nem is kereskedelem már, hanem uzsora. Ez azonban lehet a merkantilisták álláspontja, de uem lehet az általános szempont. Igenis éppen az a hiba, hogy sok uzsoraszervezet és uzsoráskodásból élő egyén fertőzi meg a kereskedelem vizét és az általános közhangulat éppen az uzsorások cselekodeteiböl és tevékenységéből vonja le a következtetését a kereskedelem értékére és működésére. Bizonyos, hogy a kereskedelem legna- gyobbrésze tisztességes, azonban éppen a háború szülte meg az nzsora kereskedelmet, mely lassanként elharapódzik az egész országon.

Amikor a belügyminiszter a tisztességes kereskedelem részére kér védelmet és hangsúlyozza a tisztességes szót, akkor egyszersmind felhívja a sorok között a hatóságot, hogy viszont ott, ahol a tisztesség hiányzik a kereskedelmi tevékenységből, ott vasszigorral járjanak el. Meg vagyunk győződve róla, hogy ha a vidéki hatóságok a belügyminisztériumi rendelet szellemében fognak rendelkezni és dolgozni, akkor az csak a valóban tisz.

A tisztességes kereskedelemért.

Sándor János belügyminiszter a múlt hetekben egy leiratot intézett az ország törvényhatóságaihoz, amelyben figyelmünkbe ajánlotta a tisztességes kereskedelmet és arra hívta fel őket, hogy a tisztességes kereskedelmet minden eszközzel támogassák. Ez a leirat már a háború tapasztalatainak konkrét emléke és eredménye és olyan nagy jelentőségű, hogy kevés rendeletnek tulajdoníthatunk az eddigi rendeletek között Ilyen elvi jelentőséget.

Tudjuk azt, hogy Magyarország agrár állam, amelynek eddigi irányzata teljesen a mezőgazdaságnak és az agrarizmusnak a kereskedelem és a merkantil elemek fölé való elhelyezése volt, sőt esetleg ez utóbbiak kárára is forcirozták az előbbi gazdasági ága. Ez az irányzat természetesen az ország erejét szétforgácsolta és szembeállítva a két — egymást kiegészítő — gazdasági ágat. állandó zavart idézett elő az ország gazdasági életében. Erről nagyon jól tudunk mind, akik az ország közgazdasági életével állandóan foglalkozunk és éppen ezért rendkívül örömünkre szolgál, hogy az ország belügyminisztere maga saját személyében foglalkozik egy

S9

Ä „KOmvm“ TÁRCÁJATragédia a Szerelemben.

Nora és Rank doktor, a köznapi életben Wal- denegg Lona és Hasse Cajus, akiknek neve, irataik szerint, Kleinjohann Berta és Pensberger Siegfried» volt, a szinészkapun jöttek ki a színházból az utcára és a szemben levő szinészkorcstnába mentek, ahol minden este bizalmas kettesben vacsoráztak, amióta egymásra találtak.

— Végre I — mondta annak idején megkony- nyebülten mindenki. Mert, hogy ennek igy kellett jönnie, abban nem kételkedett senki, aki kettőjüket kissé közelebbről ismerte. Waldenegg Loua és Hasse Gajus nagyon jól összeillettek. Az egész világon nem volt rajtuk kívül ember, aki az erkölcstelenséget oly komolyan vette volna és olyan szent Ünnepélyességgel gyakorolta volna.

Most végre igy állt a dolog: miután hóna. pokig kölcsönösen vonzották és taszították egymást, viszonyuk most már három hót óta állandó volt.

— Cajus — szólt Loua hirtelen, miután egy kis ideig hallgatagon ettek tulajdonképen miért megyünk mi innét mindig én hozzám és sohasem megyünk a te lakásodra ?

Cajus zavartan köhácselt ós mutatóujjával benyúlt magas gallérjába, mintha ki akarta volna tágítani. Azután fejcsóválva nézte az útját és erősen belotörülte az asztalkendőbe. Nem mosta le ugyanis magától eiéggó a testűket és az még eng dalt. Azután gondo kozott s amennyire csak tudott, ártatlan képet vágott és könnyed beszélgetési modorban mondta:

— Ezt nem tehetem azzal a leánnyal.

— Miféle leánnyal ? — kérdezte Lona; homályos, szürke szemei kitágultak és valami zöldes fényben villogtak.

— Szép vagy most — szólt Cajus bele- mélyesztve tekintetét a leány szemeibe, azután könnyedén folytatta. 0b hát még nem beszéltem neked erről ? Csodálatos.

— Micsoda leányról beszélsz? — kérdezte Lona mohón és szokatlanul piros, kissé széles szája úgy égett, mint egy piros pecsétviaszrud a mészfehór arcon.

— Ah nem oly különös dolog az egész — felelt a férfi — csak a házvezetőnőmről van szA. Egy kis leányról, aki azelőtt pincérnő volt.

— A te házvezetőnőd? És ... és . . . Boldogtalanul szerelmes beléd? Lonát nagyon érdekelte a dolog.

— Ezt nem lehet mondani — szólt Cajus komolyan, Tudod, a szerelmi életben különböző

időszakok vannak, Néha az ember az idillt szó réti, néha a tragédiát. Te, Lona a szerelem tragi* kaja vagy. Te vagy a kiegészítője a lényemnek- óletein kezdetétől nekem szánt másik fel, egyszóval a nagy hetéra . . .

És mi az a leány ?

— Hm . . . Igen hát akkor az idillekre volt kedvem . . .

— Akkor? Hiszen még most is nálad van.

— Igen . . . igea . . . Loua, annak is megvan a maga oka. A dolognak következményei lesznek.

— Apa leszel? — kiálltotta Lona vígan,

— Igen igy szokták nevezni ... és pedig a jövő hónapban, — bólintott Cajus komor arccal — látod, ezt meg kell értened . . . Oenci mindig igen kedves és igen csinos teremtés volt, tiszta szubrett típus, de ebben az állapotban . . . Különben már egy idő óta ilyen . . . Barátságtalan .... Magam is mindig csodálkoztam rajta . . .

— Kedves, kedves Cajus — könyörgött Lona — úgy szerettem volna ma, éppen ma hozzád menni. Csak egy pillanatra, csak a lakásodat akarom megnézni. Azt mondják, hogy gyönyörű szép.

— Szép is — mondja Cajus önérzetesen él

I