Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-05 / 45. szám

2

kővárvidék

november ^

Segítsük a nemzet árváit.

í

A mi dicsőséges küzdelmünk igen j sok véráldozatot követeit és követel. Az : országban alig van család, amelynek egyik vagy másik tagja napról-napra büszke fáj- dalommal ne jelentené a két éve dúló háborúban veszteségét. A hazáért, királyért és édes mindnyáj! nkért sokan vérzettek és vérzenek el a különböző harcterekén. Bármily fájdalmas is azonban a veszteség, nem lehet oly fájdalmas, olyan pótolhatatlan senkinek, mint a nemzet virágaira, a jövő generációra, a gyermekekre.

Az éleiben maradt anya nem pótolhatja. az édes apát, az apai gondoskodást, az apai szeretet. Ezek a kis árvák nem egy család, hanem a nemzet árvái. Ezeket a legárvábbakat vegyük különös szerete- tünkbe. Pótoljuk az apát, legyünk irántuk figyelmesek, elnézők, gondoskodjunk róluk tőlünk telhetóleg.

Ne érezzék, ha kihullott is az édes apa kezéből a fegyver, mélylyel hazánkat védelmezte, az apa elves2téi. Ne irezzék, ha hősi halált halt a kenyérkereső, a kenyér, a meleg ruha hiányát de különösen ne érezzék az elhagyatüttságot.

Vegyük őket szerelő gondjainkba: különös figyelmünkbe. Hiszen az iskolában, óvódában eddig is pótoltak a tanítók és óvónők nemcsak az apat, hanem az anyát is. Az ő szerető gondjaikra voltak bizva eddig is a gyermekek. Ök pótolták a szü löt, az elhagyott otthont szeretetük melegével kényelmes otthonnal, gyengéd tigye lemmel. A szülök ezt tudták tudják és éppen azért ny ugodtan bízzák reájuk gyermekeiket. Ha eddig is szerették a gond jaikra bízott gyermekeket, mennyivel inkább kell a nemzet árváit szeretniük, menynyivel inkább kell róluk gondoskodni, jövő jüket megalapozni.

De nemcsak ök, hanem első sorban a

kézcsókkai üdvözli. Működésük, illetve tartózkodásuk ideje a korcsmákban sokkal hosszabb, mint a templomokban. Nem is ahjnjiia az igét hirdetik a szent atyák, mint inkább poliiizáluak. Elmek kapcsán oitják be a jámbor, buta parasztba az izzó magyar és német-gyűlöletet. Szinte hihetetlen, hogy eléggé tanult és eléggé jómódú emberek annyira letudjanak aljasodni, mint ezek a pópák.

A megélhetési viszonyok eléggé oicsók Romániában. Háború előtt a következő árakat fizettük: 1 kgr, marhahús 80 fillér, disznóhus 1 frank, 3 darab tojás 10 fillér, a zsir kilogrammja két frank, liszt kilogrammja 40 fillér, égy par csirke 1 frank, egy tehén borjúval száznegyven frank.

Romániának ipara csekély. Kereskedői majdnem mind zsidók.

Midőn a világháború kiütött, követségünk felhívására a 18—36 évesek azonnal hazautaztak hazájukba, hogy hadi kötelezettségeiknek elegot tegyenek. A helyzetem mindinkább kritikussá lett és én főnökömhöz utaztam, hogy hátralevő fizetésemet megkapjam. Végre hosszas idő után fizetésem felét kiadta, másik felét pedig még ma sem kaptam meg. Ezenkívül odaveszett minden ingó és ingatlanom. Feleségemmel és három gyermekemmel csak azt biitam jóformán megmenteni, ami a testünkön volt. Midőn lázasabb lett a hangulat ellőnünk, gyermekeimet nem engedtem az utcára, mert mihelyt egyik a kapuban

kormánynak, n nemzetnek kell róluk gondoskodni. Tartozó kötelessége, mert a hadi árvákat kárpótolnia kell a magyar nenvet küzdelmében, a haza védelmében elesett a| ákért.

Mig azonban ennek a módját kor many, nemzet megtalálja, nekik kell a kezdeményező lépést megtenniük és módot találni arra, hogyan enyhítsék a nyomort, hogyan töröljék le a könnyeket, hogy segítsenek a szemérmes szegény gyermekeken. Nem sokáig keli gondolKozniok, hogy ezt megtehessék. Ot vannak az ár vak állandóan elöltük. Látják ha éheznek, látják ha dideregnek. Nmes olyan osztály, nincs olyan óvoda, m.lyben jobb módú gyermekek ne lentiének, ezekben kell a szánalmat, az irgalmat felébreszteniük szerencsétlen társaik iránt. Ezeknek a figyelmét kell rájuk irányítani. Ezekkel keli megértetni, hogy az ozsonnára hozo.i kenyérből töij nek egy vgy darabot kis társaik iészére, osszák meg velők ozsonnájukat, hozzák fel nekik: viseltes tubájukat, foltos, de még jó és viselhető cipőiket.

És ezt annál inkább tehetik, mert ed dig is számtalanszor előfordult, hogy jómódú gyermekek játszás ürügye alatt magukhoz csalták a szegény gyermekeket és tetőiül talpig felöltöztették őket.

Kettős ceil érnek el vele, ha igy Cse lekszenek. Gondoskodnak a reájok bízott szegény gyermekekről és a jövő nemzedékbe beleoltják a felebaráti szeretet, az irgalmat, a könyőrületet és akkor jó'esö örömmel büszke öntudattal mondhatják^

— Nézzétek mit csináltunk! Ez a mi müvünk. Iiyen'»a/mf munkánk! Kövessétek;

ill fv iü K

' Erdélyi menekülteknek. Hosszu-növérek az erdélyi menekültek javára 20 koronát kültdek be szerkesztőségünkhöz, illetékes helyre juttattuk.

megjelent, az oláh kölykök hatalmas köveket dobáltak reájuk.

Az utolsó R'jwauában töltött hat éjszakán át töltött fegyverrel virrasztóttam családom mellett. A háborús hanpulatcsinálók a pópak voltak, Akik egész napokon át részegén üvöltöttek a korcsmákban, ette.ve a háborút. A pópákon kívül angol és orosz , ügynökök csaholták tele a parasztság fejét a iuboru nagyszerűségével. Főleg a németeknek a fiaimmá es belgák ellen elkövetett brutalitásairól beszéltek. Lelkesen hangoztatták a provokátorok a nagyszerű orosz és a Sommo-menti angol diadalokat. Ezeket a hazugságokat terjesztették a ruszotii érzelmű lapok is. Képzelhető rémületünket, midón megtudtuk, hogy i a bukaresti német nyelven megjelenő „Bukaresti ' Tagblatt“ szerkssztőségi épületet megostromolták í és hogy a német és magyar alattvalókat nyíltan inzultálják. Á szöklünk a határon. Legfőbb ideje is volt mar. Megkönnyebülten sóhajtottam fel, midőn Predeáluál átléptük a magyar hatart. Néhány órával későbben román csapatok mar betörtek Erdélybe.

Határozottan állíthatom, hogy mind a kereskedői világ, mind a parasztság határozottan ellenezte a háborút. A háború mellett csak az oroszbarát bojárok és a franciákkal szinpa- tizáló tisztek voltak. A többiekről a minden irányba guruló arany és a román királyné gondoskodott.

Kinevezés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Dunka GerŐ nagynyiresi körjegyző leányát, Dunka Eleonóra okleveles tanítónőt — a kóváraljai állami iskolához tanítónővé nevezte ki.

Hadi árvák gondozásba vétele. Símó Lajos és Baranyai Daniel Szolnok-Doboka vármegyei lakosok egy 5—6 éves fiú, egy lü—II éves leány és eg, 7 —10 éves tiu hadiárva gozdozásba vételére vállalkoztak, a ki ilyen gyermekekről tud, hozza tudomására az illetékes községi elöljáío Ságnak.

A huszííiléres nikkel pénzek kicserélése.

Figyel me,.'teljük a közönséget, hogy a nikkel husztiliéresek visszatartásától tartózkodjék, mert az a magánforgalomban csak 1916. december hó 31-ig a állampénztár• ban pedig csak 1917. április hó 30 ig fo gadj .k el fizetés képen.

A kereskedők, vendéglősök szintén figyelmeztetnek, hogy igyekezzenek azt a torgalomból kivonni és becserélni.

Országos vásár. Nagysomk don a legközelebbi országos barom és kirakodói vásár e hó 8 an szerdán fog megtartatni es az ujabbi miniszteri rendelet szerint a baromvásár a kirakodóvásárra! együtt egy napon lesz megtartva.

A tengeri készletek zarala veteie A tengeri készieinek zárala vétele tárgyában a községi elöljáróságnak lapunk mai számában közzétett hirdetményre ezúton is felhívjuk a közönség figyelmét.

Az ötödik magyar hadikuicsön. Az Ötödik magyar hadikölcsön kibocsátására vonatkozó munkálatok már folyamatban vannak és november első felében fog megtör* ténni. A pénzügyminiszter ezúttal is jara- dékkötvényeket és pénztárjegyeket fog kibocsátani. Bankkörökben azt beszélik hogy ezúttal valószínűen uj típus kér kibocsátására. A kamatláb és kibocsátási árfolyam valósziuüieg a régi marad. Minthogy jelenleg ismét igen nagy, tökék vannak íelhalmazva a pénzintézeteknél és a hadi helyzet is kedvező, kétségtelennek tartják, hogy az ötödik kibocsátás .s nagy sikerrel fog járni és az eredmény nem fog az eddigiek mögött maracni.

Elhunyt kir. közjegyző. Részvéttel vettük. a hirt, hogy lázári Nagy Bertalan szi- nérvaraijai kir. közjegy/ö 65 éves korában hosszas szenvedés után a napokban Szi- nérváralján meghalt. Az elhunyt kir. közjegyző régebben Szatmáron működött mint ügyvéd, majd több éven át helyettes közjegyző volt és Szatmárrói nevezték ki Szi- nérváraljá,a kir. közjegyzőnek. Az elhunytat özvegyén és gyermekein kívül kiterjedt család gyászolja.

Valami a cipötalpalasrol. Arad és Vidéke laptársunk a cipőialpaiásrő! a következő érdekes esetet Írja: Mócz Péter aradi cipészmester 54 k.-rónát számított tel Török Elek honvédörmesternek egy pár férfi és egy pár női cipő meg alpalasért. A honvédörmesternek kellett a cipő, tehát fizetett, mint a köles, de egyúttal feljelentette a cipészt az ottani reudörbiróságon. A ren- dörbiróság ieíiiivta a Kereskedelmi- és iparkamarát, hogy állapítsa meg, mit kérhetnek a cipészek ilyen munkáért. A kamara az Aradi Cipészek Termelőszöyetke-