Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-05 / 45. szám
45-ik szám. XIV. évfolyam Nagysomkut, 1916. november 5. Előfizetési ár: Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K Félévre . . 4K Egyes szám ára 20 fill. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő : Barna Benő. Szerkesztőség é* kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki- tén 4M Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Az ipari áruk maximálása. Az Országos Magyar Gazdasági Egye sölet az elmúlt héten felierjesztést intézett a kormányhoz, amelyben azt kérte, hogy Ugyanúgy, ahogy a mezőgazdasági termé keket sorra maximálják, ugyanúgy járjanak el az ipari termékekkel szemben. Az ipari termékek ára éppen olyan hallatlanul, sőt talán még nagyobb arányokban felszökött, mint a mezőgazdasági terményeké és ezeket az ipari árukat olyan nyugodtan, olyan büntetlenül leltet drágítani, ahogy épp az iparosoknak tetszik. Ha a maximálás az ipari árukra is kiterjedne, sokkal konszoli dáltabb viszonyokra volna kilátás. Nem találjuk ugyan igaznak és jogosnak az Omge panaszát aziránt, hogy a mezőgazdasági termékek valami túlságos mérsékelten volnának maximálva, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a mezőgazdák nagy általánosságban meg vannak elégedve azzal, amit a háború alatt keresni tudnak, azonban ennek dacára rendkívül helyesnek tartanók az ipari cikkek maximálását Ha csak az elsőrendű élelszükségleti cikkeket, tehát ruházkodás, lakás és táplál kozás szempontjából szükséges iparcikkeket maximálná1^, e/.zel már igen nagy lé péssel közelebb jutnánk ahhoz a fantaszti kusnak látszó valamihez, amit megélhetésnek neveznek. Ma valóban az a helyzet, hogy a legnagyobb nehézségek árán sem lehet megélni, mert hiszen akármennyit keres az ember, azok a követelmények, amelyeket az élet — minél magasabb állású valaki — vele szemben tesz. megjelenés, ruházkodás, táplálkozás, lakás és egyebek tekintetében, soha sem fedezhetők a keresetből. Ma az a helyzet, hogy a legjobban kereső embereknek is nagyon erősen meg kell nézniök a garast, mielőtt egy gallért vagy egy pár harisnyát vesznek. Ennek ma meg kell szűnnie. Főleg azonban az ármaximálás előtt a készletek összeírásának kell megtörténnie. Meg va- gyuuk győződve róla; hogy a készletek összeírása alkalmával az ipari cikkekben olyan bőséget találna a kormány, amilyen bőségre nincs is ma elkészülve és meg vagyunk győződve róla, hogy igen sok helyen találnának olyan készleteket, amelyeknek eredeti számlája még a háború legelejéről kelt és amelyek teljesen jogosulatlanul nagy, háborús haszonhoz juttatnak egyes kereskedőket és gyárosokat. Ez a helyzet nem tarthat igy tovább az ipari cikkekkel, mert amennyiben igaza van az Omgenek, hogy ugyanakkor, mikor a gazda a háború előtti öt forint helyett valamilyen terményéért tiz forintot kap, de egy cipőért a háború előtti öt forint helyett harmincat kell fizetnie, nincs egyáltalán meg az egyensúly a gazda bevétele és kiadásai, illetve a mezőgazda- sági termékek árai és az iparcikkek árai között. Meg vagyunk győződve, hogy a kormány komolyan fontolóra fogja venni ezt a rendkívül jelentős kérdést Hiszen ma, a huszadik században, már nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak az evés és ivás tartozik az elsőrendű szükségletekhez, hanem ugyanoly m szükséglete az embernek a tisztaság és öltözködés, hiszen a társadalmi érintkezés lehetőségét fogja végül megakadályozni, hogy elsőrendű szükségletet kielégítő iparcikkekhez is csak a legnagyobb áldozatok árán, sőt később talán már ilyen áldozatok árán sem juthatunk. A helyzet ma az, hogy az iparcikkekkel még nagyobb spekuláció folyik, mint a nyersterményekkel és élelmezési cikkekkel. Ezt a spekulációt bármily utón- módon meg kell akadályoznia a kormánynak az egész ország népességének érdekében. A JOVÍfMOÉlf TÁRCÁJA. Visszaemlékezések Romániáról. Egy magyar főerdőgondnok, aki hosszú ideig élt Romániában írja a következő sorokat: Háromszáz hektár területű erdőnek voltam főgondnoka hosszú óvek során át. Egy gazdag bojárnál voltam alkalmazva. Meglehetősen ismerem a román viszonyokat és igy szívesen teszek eleget kérésüknek, hogy t. olvasóinkkal némiképpen is mertessem az ottani viszonyokat. Gazdám egész birtoka 6000 hektár volt, melynek fele kenyérmagokkal és kukoricával volt bevetve. Gazdám csakis az aratás ideje alatt volt Romániában, mint a többi bojár nagybirtokosok, az évnek többi részét Páris- ban és Londonban töltötte. Nem tartom érdektelennek és igy elmondom, hogy földosuram első feleségével tiz év alatt körülbelül hét millió frankot vert el Párisban és Monte Carlóban. Ezután elvált és újra egy több millióval biró nőt vett el feleségül. Életmódja ezúttal sem változott és az újabb hozományt hat év alatt újra a legtökéletesebben elverte. Jellemző, hogy a főszakácsának havi 350 frankot, autóvezetőjének havi 400 frankot fizet. A birtok kormányzó görög volt, A gazdatisztek ro- IBáBok, az erdészek pedig osztrákok és magyarok, Az óriási birtokra nehéz volt felügyelni, mert a nép nagyon sokat lopott. A román paraszt lusta, hanyag és indolens. A birtok politika Romániában nagyon helytelen, mert az ország nagy része gazdag nagybirtskosoknak a kezeiben van. A parasztnak alig van földje. A termőföldeket egyikévben vetik csak be, a másik évben legelőnek használják. A jószág majdnem egész éven át^szabad' ban van. A rossz idő elien egy falat emelnek csak fából. Ha a területet a jószág lelegelte, lebontják a falat és tovább hm colkodnak. Határozottan állítható, hogy a balkáni jószág általában nem érzékeny az időjárással szemben. Az állat szőrezete olyan, hogy a nedvességet nehezen veszi be. A juhászok, csordások és kanászok j-endszerint heti húsz frankot kapnak és élelmiszereket egy hétre előre, még pedig: kukoricalisztet, halat, sót, babot, ecetet, hagymát és juhsajtot. Vasárnapokra kapnak egy kevés húst is. A külső munkálatok pitymalattól este ötig tartanak. A bérfizetés nagyon balkániasan történik. Minden egyes alkalommal veszekedések ős verekedések fűszerezik a kifizetéseket. 70—8J franknyi követelésükkel szemben csak tiz frankot kap a munkás kézhez, a hátralékot csak aratás után kapja meg. Ha követelődzik, egyszerűen kirúgják a szerencsétleut. Mehet az aztán akárhová, az igazát nem kapja meg sehol. Az aratás junius hónapban szokott lenni. Ökrökkel történik az aratás, érdekes, hogy júniusban mindig sok cigány jelentkezik munkára. Ezeket akkordba fizetik. A fizetéseket az araságok húzzák és a nagyobb biztonság okáért csendőrséget rendelnek ki a munkások felügyeletére. Csendőrsóget ilyenkor a földbirtokos fizeti és igy nem igen volt még aratoknak igaza a gazdájával szemben. A paraszt, mint mar említettem, is teljesen védtelen a tőkével szemben. Nem tud magának elégtételt szerezni birói utón, vesz tehát maga. Lop. Lopja az uraság erdejét, vadját, barmát és minden egyebet, ami kezeügyóbe kerül. A parasztságnak néha valóságos harcai vannak a csendőrsóggel, Nem is csoda, ha a nép rossz. Nemrégiben történt, hogy a falusi tanító jelentkezett nálam a neki dukáló famennyiségért. Ki is utaltam, de ő egyszerűen megkért, hogy adjak neki kétszer annyit, — mondván — nem kell azt a gazdámnak megtudni. így gondolkozik Romániában egy elég jómódú tanító, élénken elképzelhető a nép morális felfogása is. Néhány szót a pópákról. Legtöbbje napról- napra be vau rúgva. Ruhájuk olyau piszkos és rongyos, hogy az ember szívesebben tartja őket koldusoknak, miut lelki atyáknak, Ha a pópa be- ( lép a korcsmába, a közönség kivétel nélkül feláll é
