Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-23 / 30. szám

> 'T XiV évfolyam. Nagysomkul, 1918. julius 23. SÖZÉÍibtkr rÁlíhAUAl.Mi ÜL i Jl.AP A „NAti YöÜMKUTl J A it A fii JLUYZOl KU V LET“ HIVATALOS KÖZLÖisVB, A^&xsxfxaSfitx* ttri&4títaxatóata&tima& ■*•**&*+&*** H! S í i z r(é s i ár! tigfsi ív it . P H hegyed évű 2 K KO évié 4 K Fgyes szám ám 2u 0i!6r Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő. S*erkesítőség és kiadóhivatal; Nagysomkuí, Teleki-tér 484 Telefon szám 2. SlUtíJKLKXIK MINDEN IASÁUNAI1 Az 1916. évi búza-, rozs-, kétszeres-, köles-, árpa- és zabtermésnek zár alávéíeie. A m. liir minisztérium a háború ese­tére szóló kivételes intézkedésekről alko­tott törvényes rendelkezések alapján az 1916. évi búza -, rozs , kétszeres , köles-, árpa és zabtermés tenintetében a követ kezöket rendeü: 0 12. § A jelen rendeletben említett termé­nyeket bármelv malomvállalat (kereskedelmi, Vámörlő, gazdasági malom stb.) csak akkor fogadhat el őrlésre, darálásra, zúzásra, bán- tolásra és bárminő egyéb feldolgozásra, ha az ör'Vitető fél a részére a községi elöljá­róság által erre a célra díjtalanul kiállított tanúsítvánnyal bizonyltja, hogy az illető mennyiséget házi és gazdasági szükségle­tére jogosan használhatja föl (érméséből, v.agy azt a jelen rendelet értelmében jo­gosan szerezte. Bármely malomvállalat (kereskedelmi, vámőrlö, gazdasági malom stb.) csak váin- örlést végezhet. Az öriési vám százalékát, amely azonban a vámörlésre behozott ga­bonamennyiség 10 százaléknál nagyobb nem lehet, a törvényhatóság állapítja meg. A malomvállalat a községi tanúsítványok alapján őrölt mennyiségekről a kereskede­lemügyi miniszter által megállapítandó minta szerint külön jegyzéket vezetni s e mellett a tanúsítványokat megőrizni köteles. A já­rási főszolgabírónak (városi polgármester­nek), valamint a Hadi Termény részvény- társaság megbízottjának joga van e jegy­zéket és a tanúsítványokat, valamint abból a szempontból, hogy a jelen rendelet szabá­lyai megtartatnak e, a malomvállalat üzemet bármikor megvizsgálni. A jelen szakasz a Hadi Termény- részvénytársaság által a malomvállalatnak őrlés végett átadott terményekre nem vo­natkozik. 13. §. Tilos a malomvállalalrtak az őrlési vám címén k. pott gabonát felőrölni vagy bármely módon feldolgozni. Arról, hogy ezen a címen mennyi s milyen gabona van a raktárában, köteles a malom minden hó 1-én a Hadi Termény-részvénytársasá­got értesíteni. A vámőrlés címén kapott készleteket a malom köteles a Hadi Ter­mény részvénytársaságnak az ez által meg­jelölt időpontban, ha az őröltetésre nézve meg nem állapodnak, a 14. § ban megje­lölt vételárért természetben átadni. A vám - őrlőmalom tulajdonosa mezőgazdasági üze­mének keretében házi kezelésben tartott vámőrlőmalma által vámőrlés címén kapóit terménymennyiségekből a törvényhatóság első tisztviselőjének engedélyével vissza­tarthat annyit, amennyit a jelen rendelet értelmében saját gazdasági szükségletére felhasználhat. A malomvállalatnak más, mint a* Hadi Termény részvénytársaság részére gabonát, lisztet vagy bármely malomterméket eladni vagy más módon forgalomba hozni tilos. 4. Vételár. 14. §. A jelen rendelet alapián eladott ter­ményekéit nem köthető ,ki magasabb vé­telár annál, amely a szállítás (vasútra vagy hajóra feladás) idejében érvényben álló hatóságilag megállapított legmagasahb ár­nak a termények minősége szerint megfe­lel. Ezzel ellenkező megállapodás az ártöbb­let tekintetében hatálytalan. A 8. §. szerint vásárlásra jogosult az általa vásárolt te.mények tovább eladásá­nál azokat az árakat számíthatja fel, ame­lyeket a kereskedelemügyi miniszter hagy jóvá a íöldmivelésügyi miniszterrel egyet­értve. 5. Az ügyietek hatálya. Büntető rendelkezések. 15. ». A jelen rendelet ellenére vásárlási jo­gosultság nélkül kötött ügylet teljesítését a vevő nem követelheti és az ügyletből a netalán adott előleg visszafizetésén felül egyéb jogot sem érvényesítőét. A „KOMPÉ“ TÁRCÁJA­Mari. Elbeszélés. Irta: Dánielné Lengyel Laura. . . . Most Nády György beszélt; — Vagy busz esztendeje már lehet a dolog­nak. Zoltay Feri meg én, együtt laktunk egy kis hónapos szobában, a Ferencvárosban. Csinos, ta­karékos, kis szoba volt, bár a konyhán keresztül volt a bejárás, de ez, abban az időben, saraimkép­pen sem zsenironott bennünket. Nagyon jól em­lékszem most is a vasárnapi káposztaszagra, a srófnélküli függőlámpára, mely tulajdonképpen csak szobadísz volt, s a jobbfal mellett álló széles dí­ványra, melyen néha együtt heverészlünk Ferivel. És mialatt hétkrajcáros dohányból gyúrtuk a ciga­rettákat, arról beszéltünk, hogy miként fogunk be­rendezkedni, ha megjön az a húsz millió, melyet á’ihatatos kitartással és, makacs, törhetetlen hittel mindennap vártuuk. Már három napig lakiunk szobánkban, mikor egyszer a konyhán keresziülmenve, véletlenül megpillantottuk Mari kisasszonyt. Mari kisasszony egy hosszú vasalódeszka előtt állt és a tüzes va­sat egy fehér szoknyán húzogatta, simogatta. A bevizezett vászon sistergett a tüzes vas alatt, Mari pedig hirtelen felénk fordította a fejét. Jóságos, barátságos mosollyal üdvözölt bennünket, mi pedig lekaptuk a kalapunkat és mind a ketten mélyen elp rultunk. Nem vagyak olyan ostoba, hogy megpróbál­jam leírni Mari szépségét. Lehet, hogy nem is volt szép, mit tudom én ? Zoltay Feri sem tudná, ha megkérdeznétek tőle. Elég az. hogy ő volt az első tisztességes firtat nő, ki utunkba akadt. Mégis, csinos, kis, szőke fejét és édes mo­solygását nem hagyhatom szó nélkül. A termete, azt hiszem, kissé túlságosan gömbölyű volt, de ezt a bírálatot csak most találtam ki, akkor? . , . Hiszen mondtam már, hogy ő volt az első fiatal leány, ki utunkba került. Az ismorkedés ezekben a körökben nem olyan szertartásos, mint teszem a spanyol udvarnál Mari ránk mosolygott s ezzel rendben volt a dolog. No tessék semmi rosszat gondolni. Tóth Mari tisztes­séges, becsületes leány volt, de ez a mosolygás éppen úgy kidukált a szobauraknak, mint a sróf- néiküli függőlámpa, meg a széles díványnak. Meg az án lehet, hogy tetszetünk is neki, felismerte bennünk a jó fiukat. E naptól kezdve estéinket mindig a Tóthué szobájában töltöttük. Itt aztán megtudtuk, hogy Mari kisasszony a Svarcz és Gutmann cég női divattermében dolgozik. Nem ismertük ugyan e derék cég vezotőit, de határozott respektussal vi­seltettünk a fiatal Svarcz iránt, a ki szigorúsága mellett és igazságos és méltánöos ember, ellenben szivünk teljes erejével gyűlöltük az agg Gutmant, ezt a vén embert, ki egyszer, — mint Tóthnó el­beszélte. — a sötét folyóson megcsípte a Mari kisasszony állát. Mari esti hat órától kezdve és vasárnapon­ként szabad volt. Ez idő alatt mi mindent elkö­vettünk szórakoztatására. Bevallom, ebben Zoltay ügyesebb volt. Akkoriban valami rendőri ripor­terrel kötött barátságot, ki gyakran elkérte szá­mára az újság jegyét. Természeteseu Marit bo­csátottuk a földszintre, mi meg a karzati álló­helyről lestük, hogy mulat a mi kis szőke ba­rátnőnk. Tóthné ugyanis nem jött velünk. A derék asszonyt kilenc óra után leküzdhetetlen álmosság fogta el és még egy országos veszedelem sem bírta volna ébren tartani. Leányát mi gardirozluk. Mondhatom, soha semmiféle hercegkisasszonnyal nein bántak nagyobb tisztelettel, mint a hogy mi bántunk Tóth Marival. Inkább megfojtottuk volna magunkat és egymást, minthogy egy illetlen szóval is megbotránkoztassuk a leányt. Pedig ebbeu az időben húszéves, léha jogász gyerekek voltunk. (Folytatása következik.)-~yí

Next

/
Oldalképek
Tartalom