Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-23 / 30. szám
> 'T XiV évfolyam. Nagysomkul, 1918. julius 23. SÖZÉÍibtkr rÁlíhAUAl.Mi ÜL i Jl.AP A „NAti YöÜMKUTl J A it A fii JLUYZOl KU V LET“ HIVATALOS KÖZLÖisVB, A^&xsxfxaSfitx* ttri&4títaxatóata&tima& ■*•**&*+&*** H! S í i z r(é s i ár! tigfsi ív it . P H hegyed évű 2 K KO évié 4 K Fgyes szám ám 2u 0i!6r Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő. S*erkesítőség és kiadóhivatal; Nagysomkuí, Teleki-tér 484 Telefon szám 2. SlUtíJKLKXIK MINDEN IASÁUNAI1 Az 1916. évi búza-, rozs-, kétszeres-, köles-, árpa- és zabtermésnek zár alávéíeie. A m. liir minisztérium a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezések alapján az 1916. évi búza -, rozs , kétszeres , köles-, árpa és zabtermés tenintetében a követ kezöket rendeü: 0 12. § A jelen rendeletben említett terményeket bármelv malomvállalat (kereskedelmi, Vámörlő, gazdasági malom stb.) csak akkor fogadhat el őrlésre, darálásra, zúzásra, bán- tolásra és bárminő egyéb feldolgozásra, ha az ör'Vitető fél a részére a községi elöljáróság által erre a célra díjtalanul kiállított tanúsítvánnyal bizonyltja, hogy az illető mennyiséget házi és gazdasági szükségletére jogosan használhatja föl (érméséből, v.agy azt a jelen rendelet értelmében jogosan szerezte. Bármely malomvállalat (kereskedelmi, vámőrlö, gazdasági malom stb.) csak váin- örlést végezhet. Az öriési vám százalékát, amely azonban a vámörlésre behozott gabonamennyiség 10 százaléknál nagyobb nem lehet, a törvényhatóság állapítja meg. A malomvállalat a községi tanúsítványok alapján őrölt mennyiségekről a kereskedelemügyi miniszter által megállapítandó minta szerint külön jegyzéket vezetni s e mellett a tanúsítványokat megőrizni köteles. A járási főszolgabírónak (városi polgármesternek), valamint a Hadi Termény részvény- társaság megbízottjának joga van e jegyzéket és a tanúsítványokat, valamint abból a szempontból, hogy a jelen rendelet szabályai megtartatnak e, a malomvállalat üzemet bármikor megvizsgálni. A jelen szakasz a Hadi Termény- részvénytársaság által a malomvállalatnak őrlés végett átadott terményekre nem vonatkozik. 13. §. Tilos a malomvállalalrtak az őrlési vám címén k. pott gabonát felőrölni vagy bármely módon feldolgozni. Arról, hogy ezen a címen mennyi s milyen gabona van a raktárában, köteles a malom minden hó 1-én a Hadi Termény-részvénytársaságot értesíteni. A vámőrlés címén kapott készleteket a malom köteles a Hadi Termény részvénytársaságnak az ez által megjelölt időpontban, ha az őröltetésre nézve meg nem állapodnak, a 14. § ban megjelölt vételárért természetben átadni. A vám - őrlőmalom tulajdonosa mezőgazdasági üzemének keretében házi kezelésben tartott vámőrlőmalma által vámőrlés címén kapóit terménymennyiségekből a törvényhatóság első tisztviselőjének engedélyével visszatarthat annyit, amennyit a jelen rendelet értelmében saját gazdasági szükségletére felhasználhat. A malomvállalatnak más, mint a* Hadi Termény részvénytársaság részére gabonát, lisztet vagy bármely malomterméket eladni vagy más módon forgalomba hozni tilos. 4. Vételár. 14. §. A jelen rendelet alapián eladott terményekéit nem köthető ,ki magasabb vételár annál, amely a szállítás (vasútra vagy hajóra feladás) idejében érvényben álló hatóságilag megállapított legmagasahb árnak a termények minősége szerint megfelel. Ezzel ellenkező megállapodás az ártöbblet tekintetében hatálytalan. A 8. §. szerint vásárlásra jogosult az általa vásárolt te.mények tovább eladásánál azokat az árakat számíthatja fel, amelyeket a kereskedelemügyi miniszter hagy jóvá a íöldmivelésügyi miniszterrel egyetértve. 5. Az ügyietek hatálya. Büntető rendelkezések. 15. ». A jelen rendelet ellenére vásárlási jogosultság nélkül kötött ügylet teljesítését a vevő nem követelheti és az ügyletből a netalán adott előleg visszafizetésén felül egyéb jogot sem érvényesítőét. A „KOMPÉ“ TÁRCÁJAMari. Elbeszélés. Irta: Dánielné Lengyel Laura. . . . Most Nády György beszélt; — Vagy busz esztendeje már lehet a dolognak. Zoltay Feri meg én, együtt laktunk egy kis hónapos szobában, a Ferencvárosban. Csinos, takarékos, kis szoba volt, bár a konyhán keresztül volt a bejárás, de ez, abban az időben, saraimképpen sem zsenironott bennünket. Nagyon jól emlékszem most is a vasárnapi káposztaszagra, a srófnélküli függőlámpára, mely tulajdonképpen csak szobadísz volt, s a jobbfal mellett álló széles díványra, melyen néha együtt heverészlünk Ferivel. És mialatt hétkrajcáros dohányból gyúrtuk a cigarettákat, arról beszéltünk, hogy miként fogunk berendezkedni, ha megjön az a húsz millió, melyet á’ihatatos kitartással és, makacs, törhetetlen hittel mindennap vártuuk. Már három napig lakiunk szobánkban, mikor egyszer a konyhán keresziülmenve, véletlenül megpillantottuk Mari kisasszonyt. Mari kisasszony egy hosszú vasalódeszka előtt állt és a tüzes vasat egy fehér szoknyán húzogatta, simogatta. A bevizezett vászon sistergett a tüzes vas alatt, Mari pedig hirtelen felénk fordította a fejét. Jóságos, barátságos mosollyal üdvözölt bennünket, mi pedig lekaptuk a kalapunkat és mind a ketten mélyen elp rultunk. Nem vagyak olyan ostoba, hogy megpróbáljam leírni Mari szépségét. Lehet, hogy nem is volt szép, mit tudom én ? Zoltay Feri sem tudná, ha megkérdeznétek tőle. Elég az. hogy ő volt az első tisztességes firtat nő, ki utunkba akadt. Mégis, csinos, kis, szőke fejét és édes mosolygását nem hagyhatom szó nélkül. A termete, azt hiszem, kissé túlságosan gömbölyű volt, de ezt a bírálatot csak most találtam ki, akkor? . , . Hiszen mondtam már, hogy ő volt az első fiatal leány, ki utunkba került. Az ismorkedés ezekben a körökben nem olyan szertartásos, mint teszem a spanyol udvarnál Mari ránk mosolygott s ezzel rendben volt a dolog. No tessék semmi rosszat gondolni. Tóth Mari tisztességes, becsületes leány volt, de ez a mosolygás éppen úgy kidukált a szobauraknak, mint a sróf- néiküli függőlámpa, meg a széles díványnak. Meg az án lehet, hogy tetszetünk is neki, felismerte bennünk a jó fiukat. E naptól kezdve estéinket mindig a Tóthué szobájában töltöttük. Itt aztán megtudtuk, hogy Mari kisasszony a Svarcz és Gutmann cég női divattermében dolgozik. Nem ismertük ugyan e derék cég vezotőit, de határozott respektussal viseltettünk a fiatal Svarcz iránt, a ki szigorúsága mellett és igazságos és méltánöos ember, ellenben szivünk teljes erejével gyűlöltük az agg Gutmant, ezt a vén embert, ki egyszer, — mint Tóthnó elbeszélte. — a sötét folyóson megcsípte a Mari kisasszony állát. Mari esti hat órától kezdve és vasárnaponként szabad volt. Ez idő alatt mi mindent elkövettünk szórakoztatására. Bevallom, ebben Zoltay ügyesebb volt. Akkoriban valami rendőri riporterrel kötött barátságot, ki gyakran elkérte számára az újság jegyét. Természeteseu Marit bocsátottuk a földszintre, mi meg a karzati állóhelyről lestük, hogy mulat a mi kis szőke barátnőnk. Tóthné ugyanis nem jött velünk. A derék asszonyt kilenc óra után leküzdhetetlen álmosság fogta el és még egy országos veszedelem sem bírta volna ébren tartani. Leányát mi gardirozluk. Mondhatom, soha semmiféle hercegkisasszonnyal nein bántak nagyobb tisztelettel, mint a hogy mi bántunk Tóth Marival. Inkább megfojtottuk volna magunkat és egymást, minthogy egy illetlen szóval is megbotránkoztassuk a leányt. Pedig ebbeu az időben húszéves, léha jogász gyerekek voltunk. (Folytatása következik.)-~yí
