Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-23 / 30. szám
2 K Ö VAR VIDÉK július 23 A jelen rendelet értelmében a vásárlásra jogosulttal kötött ügyletet az eladó a kikötött feltételeknek megfelelően pontosan köteles teljesíteni és evégből a vevő a közigazgatási hatóságnak segélyét is igénybe veheti. Ha az eladó olyan terményeket, amelyeket a jelen rendelet szerint vásárlásra jogosultnak érvényesen eladott, a szerződésnek megfelelően a vevőnek át nem adja, azokat a hatóság nála a közélelmezés és a közszükséglet céljára olyan áron veheti igénybe, amely az eladót a vevővel kötött szerződés értelmében a jelen rendelet szerint megilleti. Folytatása a jövő számban. Hl HE K. t A főispán ünneplése. Csaba Adorján főispánt a Lipót rend lovagkeresztjével történt legfelsőbb kitüntetése alkalmából kedden d. e. rendkívüli közgyűlésben üdvözölte Szatmár város th. bizottsága. A bizottság nevében dr. Farkas Antal üdvözölte a főispánt raig a tisztikar részéről dr. Lénáid István főjegyző intézett hozzá üdvözlő beszédet. A főispán a szónokok szavaira kö- szöuő szavakkal válaszolt. Gyűlés végeztével az egyházi, katonai és polgárt testületek, valamint a jótékony intézmények üdvözlő küldöttségét fogadta a főispán. Kitüntetés. Pap László főtüzmester (Pap Illés helybeli nyugalmazott felekezeti tanító fia) az olasz harctéren szerzett érdemei elismeréséül a II. oszt. vitézségi érdemmel lett kitüntetve. Járási értekezlet. Alakosságnak terménnyel és liszttel való hatósági ellátása, aterményfélék bejelentése, a vásárlási és őrlési igazolványoknak mikénti kezelése tárgyában Jeszenszky Béla járási főszolgabíró, a járás összes bir tokossait, lelkészeit, tanítóit, malomtulajdo sail f. július hó 24ikén délelőtt 10 órakor Nagysom kúton a községháza tanácstermében tartandó értekezletre hívta egybe. Mindenki vegye meg a Nemzet Háza idöreform emléklapját. A fölmentetteket újra igazolni kell. A honvédelmi miniszter — mint a „Külűgy- Hadügy“ Írja — elrendelte, hogy a fölmentett népfölkelésre kötelezettek legközelebb újból igazolni kötelesek vájjon még mindig azon viszonyok között vannak e, amelyek a fölmentést indokolják. Ez az igazolás a következőkép történik: 1. a hadsereg részére dolgozó, a külön kijelölt gyáraknál, vállalatoknál, üzemeknél stb. alkalmazott népfölkelésre kötelezettek, amely gyáraknak stb. katonai vezetőjük vagy munkásosztag pa rancsnokuk van, az utóbbiak által kiállított bizonyítvánnyal, 3. a közszolgálatban alkalmazottak, valamint az önálló mezőgazdák, föld- és szőllőbii tokosok és azok alkalmazottjai a népfölkelési igazolványi lapjuk hátlapjára vezetett záradékolással, 4. azok, akik a fölmenlési kéiésüket nem a politikai hatóságnál. hanem az ügyvédi, az ipar és ke reskedelmi kamaránál, az iparfelügyelőség- nól vagy más hatóságnál adták be, az utób biak egyike által kiállított igazolvánnyal, 5. minden egyéb fölmentettek a közigazgatási hatóságok igazolványával, Kitüntetés | Buttyán Jánost — (Bu tyán Vaszalika a Flóriki helybeli lakos fi a) a ki a cs. és kir. 15. sz. vadászzászlóaljnál mint szakaszvezető szolgálaj harctéren, —érdeme,’ elismeréséül a II. oszt. ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. A kicsinyben árusított szeszesitalok legmagasabb árának megállapítására ulasitja egy legújabb kormányrendelet a közigazgatási hatóságokat, utasítva őket arra, hogy az illetékes pónzügyigazgatóság megkeresésére és ezzel egyetértve állapítsák meg a maximális árakat, melyek áthágása kihágást képez és két hónapi elzárással büntetendő. A megtakarított óra értékéből juttassunk valamit a rokkant hősöknek. Az „azt mondják“ tábor katonái már megint kezdenek előbujni gondtalan, zavartalan lövészárkainkból. Most, bogy a „hegy- ről-hegyre“ űzött talián sereg megkönnyítésére az orosz újra egy csordát ereszt reánk Bukovinában, kezdődik a rémlátás, a gyáva, férfiatlan bizalmatlanság és képzelődés itthon. — Azt mondják, hogy már tiz helyen áttörték frontunkat. — Azt mondják, hogy tiz századunkat elfogtak. — Azt mondják, hogy már itt, meg ott, meg élelamolt úgy hallatszik az ágyuszó,- mintha osak ... na mit is mondjak . . . újra menekülni kellene. — Be is fog következni. Azt mondják. Igenis, azt mondják. Sürgöny is jolt . . . Azt mondják . . . És mondják ezeket akkor, mikor a hatalmas német császár törhetlen diadalmun- kat hirdeti, mellyel az „olaszokat hegyről- hegyre kergetjük.“ Tagadhatatlan, hogy rettenetes a küzdelem, mellyel a bősz csordát visszatartanunk kell; de hiszen nem volte már része a mi dicső hadseregünknek hasonló, rettentő küzdelemben ? Hadseregünk most is tele van bizodalommal, vezéreink felemelt fővel hirdetik, hogy nincs erő és hatalom, mely többé győzelmünk zászlóját kiragadja kezeink közül s mi félnénk, mi lennénk gyáva nyulak, reszkető, sirdogáló anyámasszonyok, kik ha egy ágy úszót hallunk vagy hallanánk, ha egy okos és szükséges hátrálásról beszélnek, ha egy benyomulás hire érkezik, ha menekülteket látunk: mindjárt elvesztjük hitünket és lélekjelenlétünket és feledünk mindent, auii történeti csuda történt s ami dicső teltet vitt végbe ez a tehetetlen hadsereg? Hát hol van a világon háború, ahol csak akkor lehet szó sikerről, győzelemről, ha soha balsors nem éli a harcolókat. Az offenziva kezdetben mindig elér valami futó sikert. Hol van harctér, ahol kiüiiteni, menekülni nein kell, a hol a muníció soha ki nem fogyhat és ki nem apadhat. A hol eiő. kitartás, erkölcsi fölény c-ak nagy és hatalmas akciók után vívják a sikereket. Bizzunk Istenben, a ki eddig is látható módon segített. Bízzunk a magyar virtusban, melyet a fól világ bámult meg. És ne tegyük tönkre a lelkekben azt a bizalmat, azt a reménységet, azt a hitet, melyet a mi dic?ö hadseregünk oly erős gyökérszálakkal ültotett immár a háborús idők harmadik esztendejének barázdáján a magyar nemzetnek szivébe. Gondolják mpg az óbégatók, az azt mondják katonái, hogy a nagy kárpáti harcok után is mennyire székelhették magukat, mikor elvesztvén bzalmukat, sötét jóslásukba tévedve, nem csak maguknak okoztak kint, félelmet, hiábavaló rettegést, hanem másokban is mag- gyengítették a hitet. És az Isten megsegített, a mint rendíthetetlen a bkünk, hogy most is meg fog segíteni. Szurmay, a hős kárpáti vezér vallja a világ előtt, hogy mikor már az emberi erő mit sem tehetett: az Isten segítsége érkezett és diadalra vitte a mi seregünket. Mit féltek, óbégatlok tehát ti, anyámasszonykatonái „azt mondják* hadseregének ? A kis hirdetés. Az alábbi apróhirdetés, amely nagyszerűen jellemzi a mai háborúi gazdasági viszonyokat, egy kis felvidéki lapban jelent meg: „Egy idei liba vételéhez pénzes társ kerestetik. Ajánlatokat „Vasárnapi ebéd“ jeligével a kiadóhivatalba kérek.“ Árverési hirdetmény. Erdőaranyes község elöljárésága ezennel közhirré teszi, hogy az Erdőaranyos község határában gyakoról- ható vadászati jog 1916. évi augusztus hó l- ől—1926. juiius 31-ig terjedő 10 évre az 1916. juiius 27-én d. e. K) órakor Erdőaranyos községben a községi biró házánál tartandó nyilvános árverésen a Iegtőb- | bet ígérőnek haszonbérbe fog adatni. Az árverési feltételek a szakállasfalvai körjegyzői irodában a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Erdőaranyos, 1916. évi jul'us 7-ón. Fejős körjegyző. Pap biró. A jó gazdasszony. „Bocsánat, nagyságos ur." — mondja Marssa szakácsnő — „sem- mitsem adhatok enni." „De hisz halat vettem tegnapi“ „Igen, nagyságos ur, de a macska —“ „Kell lenni egy kis csirkesüllnek is.. „Nagyságos ur, a macska—" „De egy kis tészta ..." „Nagyságos ur, a inaöska, a macska —u „Hát a kolbász!“ „A macska —“ „Ördögbe is! Süsse meg a macskát, akkor lesz hal o irke, kolbász és tészta egyszerre!“ Angol jellemzés Kitsehenerröi Kitsche- ner elpusztult, de az angol nép még ma sem tud betelni hősének dicsőítésé vei. Iitsohener- ról köztudomású dolog, rendkívül nagy durvasága. Az angolok most az ember-vérre szomjas fenevadat mindenképen fésülik és szépítik saját inaguk előtt. Az egyik angol lap elmeséli, hogy Kitschener tiszteletére egy bankettet rendeztek tisztelői. A lord mogof- ván és hallgatagon ült helyén, midőn egyszerre kinyílt az ajtó és egy tiz éves leányka lépett a terembe. Kitschener széke mögé kerülve megrázta a lord vállát. Az ünneplők rémülten pillantottak fel a merész gyermekre. Akkor éppen kiakarták dobni, midőu a kicsi kijelentette, hogy ő megakarja a nagy hőst csókolni. Mindenkinek nagy ámulatara K't- sehoner nem haragudott meg, hanem egy barátságos csókot nyomott a leányka aroájára. Nem lehetett rosszlelkü ember, ha ezt megtette — fűzi anekdotájához az angol lap. Közismert dolog volt, hogy Kitschener rossz, sőt dur\alelkü ember volt. Ha valamilyen társaságba volt hivatalos, úgy gorombaságai elől sokan elszöktek. Israei tuevü embereket is gyakran megsértett, ha véleményük nem egyezett az övével. Ha a szobiba belépett elnémult a csevegösés várták Kitschener megszólítását. A társaságban jeges medvének hívták hideg és otromba mwdora miatt. Tipusa volt az angol szász fajnak, melyet O' Connell igy jellemez: Az angol ugyanolyan tulajdonságokkal bir mint a hal. Igaz, hogy néha az angolok is fel tudnak melegedni, de halakat szintén lehet fclmelegiteni. Főmuuka társak Dr. Oisavszky Gyula. Or. Kovács Mór. haptulajdonos: BARNA BENŐ >
