Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-19 / 51. szám
5!-ik szám XIII. évfolyam. Nagysomkut, 1915. december 19 KÖZÉRDEK0 l'AKHAUALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JAKA8J JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. BKriieléil ár: Egtai évr» , . , 8 U Negyed évre 2 K ff.) évié . . , , . I K Egyes <xá>n éré 20 6il4r Főszerkesztő; Pilcz Ede. Feíelős szerkesztő: Barna Benő. £»xsrtíoszLÓ8Óg *» Uiacfóhivntal; Nagysomkut, Teleki-tér 484 Telefon szám 2. IIXIUJKLIIVIK IIISI»Eai W4SÍÍIXAP Vármegyei hadi árvaház iNagysomkuton. A Magyar szent korona országai vörös kereszt egyletének nagykárolyi fiókja egy megyei hadi árvaház felállítására gyűjtést rendez. Ezen nemes és emberbaráli célra való gyűjtésre Dr. Péchy István vármegyei főjegyző a vörös kereszt egylet elnöke Szat- már vármegye jegyzőit kéri fel azok árvái nevében, akik érettünk, a mi javainkért nemcsak vérüket hallattak, hanem feláldozták azt, ami a Isgbecsesebb s mint áldozat a legnagyobb, éíetüxet. Az adakozásra vonatkozó kérelmet egész terjedelmében lapunk mai számában külön helyen közöljük. A jegyzői karhoz intézett kérelem alapján Barna Benő községi jegyző első sorban a községhez fordult és a í. december hó 12-én megtartott rendkívüli képviselőtestületi ülésen indítványozta, hogy Nagy*- somkut község e jótékony., adakozásban megfelelő összeggel első helyen vegyen részt. c. A közgyűlés — a melyen a községi képviselőtestületnek majdnem minden itthon volt tagja részt vett — az áldozatkészségnek oiy meglepő tanujeléí adta, hogy énnél nagyobb áldozatot más község alig képes hozni. Ugyanis a képviselőtestület egyhangúlag díjmentesen lajanlotta a felállítandó megyei hadi arvahaz céljaira a Nagysomkuton levő vármegyehaza épületét, illetve a község tulajdonát képező azon telket, a melyen a vármegyében épülete van és elhatározta, hogy eme ajánlatát hivatalosan illetékes heh re felterjeszti. Nagysomkut község közönsége már majdnem egy évtized óta tesz kísérleteket minden irányban, hogy a nagysomkuti székház épületét közhasznú célra felhasználhassa, s fia bár a telek a melyen a vármegyeháza épült Nagysomkut tulajdonát ké pezö és a vármegyéire» helyesebben mondva az igazságügyi kormánynak ehhez való szolgalmi joga már megszűnt — eredményt elérni nem tudott. Szatmárvármegye már több ízben ki- lá ásba helyezte Nagysomkut nagyközségnek, hogy a nagysomkuti vármegyeháza épületét — miután annak telke amúgy is a község tulajdonát képezi — minden ellen- érték nélkül vagy legalább is csekély ellenérték ellenében—tulajdonába átengedi, hogy j azt egy közhasznú intézményre felhasználhassa. Legutóbb ez irányban helyszíni tárgyalást is tűzött ki Szatmárvármegye — ezt azonban a közbejött háború megakadályozta és azóta ezen ügy ismét szünetel. . Mast a midőn egy vármegyei hadi árvaház feláliitása terveztetik, nem hallgathatjuk ei, hogy az illetékes tényezők b. ügyeimét és jóindulatukat a nagysomkuti vármegyehaza epüistere fői ne hívjuk. Nagysomkut község mozgalmat indított már arra nézve is, hogy katonaságot kapjon ezen épületbe, későbben egy országos tébolyda felállítását kérte, majd gyártelepre ajánlotta fel, de fáradozása mindig eredménytelen volt, mert nem rendelkezhetik az épülettel csupán a telekkel. Szatmárvármegye beláthatja, hogy az épület a jelenlegi állapotában csak terhe a vármegyének, mert oly siralmas állapotban van, hogy annak jelenleg csak egy csekély része használható és az is csak kényszerűségből, holott ha az rendbe hozatnék, renovállatnék — habár helyreállítása sok költséget igényel — a tervezett hadi1 árvaház létesítésére nemcsak megfelelő, de ! kiváló volna. Ezen épületben több száz gyermek nyerhetne elhelyezést és a mellett Nagysomkut község egészséges és jó levegőjű vidék. A tervbe vett gyűjtés egész Szatmár- ! vármegyében nem eredményezhet annyit, mint a mennyit a Nagysomkut község által felajánlott lelek és azt azon levő épület értéke képvisel és igy a begy ülő összeg a már meglevő és ezen célnak teljesen megfelelő épület kijavítására és az árvaház modern berendezésére volna fordítható, a mellett még a nemes cél mielőbb megvalósítható is volna. Hisszük és reméljük, hogy Szatmár I vármegye örömmel fogja fogadni Nagysomkut község közönségének áidozatkészségét és | azon lesz. hogy a tervbe vett vármegyei hadi árvaház Nagysomkuton áüittassék fel és a történelmi muitu nagysomkuti régi székház e nemes célra használtassák fel. A mennyiben pedig a magyar szentkorona országai veres kereszt egylet nagykárolyi fiókja nemes célú tervének mielőbbi meg-, valósithatását, Nagysomkut község közönség megkönnyítette, bizton reméljük, hogy óhajunkat minden irányban támogatni is fogja. Ebből kifolyólag ezúton is felkérjük Nagysomkut és vidéke áldozatkész közön- ségét, hogy a nemes célra eszközlendö gyűjtés alkalmával minél többet adakozzanak, hogv azzal is előmozdítsuk azt, hogy a megyei hadi árvaház Nagysomkuton áilit- tassók fel. C B, A katonák karácsonya. (A nagysomkuti Vöröskereszt-egylet Vezetősége s a nagyközönség becses figyelmébe.) Karácsony a szereted a családias, meghitt örömök ünnepe. Az is yolt eleitől fogva*. Hiszen a világ Megváltójának születésű boldogságot vitt a názáreti kicsiny "hajlékba, de boldogságot vitt egyúttal a szendéiben, közönyös, rideg nagy világba is. Sajnos, napok múltán már a második karácsonyt érjük fegyverzaj és balálhörgés között, ünnepi örömünk, békességünk, bol* dögságunk nekünk, ilthonlevőknek sem za vartalan és nyugodt, még kevésbé azoké a szegény küzdő harcosoké, akiknek az orosz- lengyel síkon, Montenegro vagy Tirol égbe- liyuló hegyei között az angyalok énekét az ágyuk bömbölő koncertje zengi s karácsonyi ajándékuk az ellenség gyilkoló golyózápora. És a kórházakban sínylődő sebesültek vájjon nem nélkülözik majd az otthon édes malegét, bizalmát? Szivünk szeretető most egész melegével, minden érdeklődésével és odaadó érzelmével, a vérzők és vérzettek. felé fordul, hogy némiképpen pótoljuk a pótolhatatlant, az otthont: öreg szüle örömét, bizalmas feleség ragaszkodását, vidám gyermekek ártatlan mosolyát. Mint országszerte, itt Nagysomkuton is gyűjtés indult a sebesüllek karácsony estéjének megünneplése végeit. Dicséretes buzgalom, nemes igyekezet. Nem tudom, hogy a dolog miként vau tervezve. Karácsonyfa állítása és apróbb ajándékok osztogatása fog é történni? Ez is szép és helyes, de szerény véleményem szedőt ez nem elegendő. Mert hiszen látja ugyan az a katona az iránta való érdeklődést, örül is a csecsebecsének, de néni érzi az otthon melegét, nem érzi a szerető szivek dobogását. Én helyesnek találom, ha a begyült pénzből ajándékokat oszlogatunk szét, de még jobban örülnék, ha minden keresztény család meghívna karácsony estéjére vagy akár ünnepnapjai egyikére egy két szebesültet asz- taláh >z. Hiszen ünnepnapokon — még e d ága világban is — jut fölösleg egy két
