Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-26 / 39. szám
XI!!. évfolyam. rr / Nagysomkuf, !9!5. szeplember 26 szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUT! JÁRÁS! JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Égési évrí *A1 évre . Előfizetéel a ■ • 8 lí Negyed évre . . 2 K 4 K Egyes szám árs 20 fillér Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Gazdasági helyzetünk alakulása a háború után. Irta: Abrahátn Emil kereskedelmi tanácsos. A háború, mely gyökerében forgatta fel a nemzeteknek egymáshoz való kereskedelmi és gazdasági viszonyát, oly metamorfózist hozott létre gazdasági téren, melynek hosszú időre való kihatásával okvetlenül számolni kell és mely múlhatatlanul szükségessé teszi az eddigi felfogásoknak és irányelveknek lényegbevágó revízióját. A politikai szempont, de célszerűségi és önvédelmi tekintetek is kívánatossá tesz k Németországhoz való gazdasági viszonyunk szorosabbá tételét. Az az elkeseredett és eszközeiben nem válogató gazdasági harc, melyet az entente hatalmai ellenünk folytatnak, legjobban demonstrálja, hogy a Monarchia és Németország — minden külső segítségtől elvágva — mennyire egymásra vannak utalva és mennyire fontos, hogy ennek a két középeurópai hatalomnak gazdasági produkciója és egymással, valamint a külfölddel való kereskedelmi forgalma oly szabályozást nyerjen, hogy egymást kiegészítve és a külfölddel szemben egymásra támaszkodva, tudjunk szembeszállni azokkal a gazdasági és vámpolitikai téren várható átalakulásokkal, melyeknek jegyében a háború utáni időszak meg fog indulni. A három államnak gazdasági léren egymáshoz való közeledése kétségtelenül szükséges és fontos, a kérdés csak az, hogy az egyes államok divergáló érdekeit miképen lehet összeegyeztetni; miképen lehat összhangba hozni a hatalmas német ipar terjeszkedési tendenciáját Ausztria iparának létfeltételeivel és különö- ! sen hogyan lehetne megoldani a specifikus magyar gazdasági törekvéseket, hogy a mi fiatal iparunk fejlődésének feltételei minden körülmények közölt biztosíttassanak. Németországnak fejlett ipara számára feltétlenül szüksége van négy export-terü- letekre, ahol ipari produkciójának felesle- 1 gét elhelyezheti. Háború előtt á világpiac nyitva állott számára ; az olcsó és minőségileg is helyt álló német, áru mindenütt utat tört magának,^!e a háború után a helyzet alaposan meg fog változni. Anglia, mely a háborút Németország gazdasági letöréséért folytatja, aligha fogja fenntartani az eddigi szabadkereskedelmi rendszert és bizonyára módot fog keresni, hogy a kellemetlen német versenytársát saját országából és a nagy kiterjedésű hatalmas angol kolóniákból — melyek azelőtt igen becses export-területei voltak a német iparnak — védvámok alkalmazásával kiszorítsa. Az a mániákus üldözés, melyet az entente államai a német tőke és német befolyás Szerkesztőség és kiadóhívetai: Nagysomkut,tér484 Telefon szám 2. MKfiJRLUNIIi MINIMÜ’V V A Ált* AT ellen indítanak, tagadhatatlanul csökkentető fogja az exportlehetőségeket a most ellen séges államokba, bárha kétségtelen az is, hogy a kedélyek csillapultával, ha megint a józan számítás és az előítélettől ment emberi érzés fog felülkerekedni, a kereskedelmi forgalom alaptörvényei, bogy a jó és olcsó áru mindenütt helyet talál maga. nak, minden tiltó rendeletén és antipáíián keresztül érvényre fognak jutni. Minthogy azonban Németországnak számos régi piacának elvesztésével mégis számolnia kell, kénytelen lesz uj piacokat keresni ipari produkciójának feleslege számára. Ezek az uj kiviteli emporiumok elsősorban szövetségeseinél, tehát a monarchiában és Törökországban kínálkoznak számára, de kénytelen lesz fokozott figyelmet fordítani a Balkán többi államaira is. Törökország és a Bálkán-áliamok azonban tudvalevőleg már eddig is jelentékeny export-területei voltak Ausztriának és némi — kevéssé ki- sé kielégítő — részben Magyarországnak is. A háború után ezeken a területeken számolnunk kell a hatalmas német ipar fokozott versenyével. A Monarchia és Németország között a jövőre nézve helyesnek és célszerűnek mutatkozó gazdasági kapcsolatra vonatkozó döntést meg kell előzniük az Ausztria és Magyarország gazdasági viszonyainak renA „KOMME“ TÁRCÁJAA sors akarata. Irt. : Dr. Szászná Grósz Gizella. A hatalmas gyárváros melynek levegőjét a füstöt okádó kémények nagy tömege szürke és tömörré tette — amilyen csendes és néptelennek látszott köznapokon, mert a város lakosságának zömét gyárosok ós azok hivatalnokai, munkásai képezték, akiket nappali elfoglaltságuk a gyárhoz kötötte. A csupa modern palota soroknak látszó emo- let03 épületek között ágazó keskeny utcákon a melyet alig érint a napfénye, annyira árnyékot vetnek egymásra a házak — a csendességet ritkán zavarta a gyalogjárók kopogása. Da alkonyaikor életre ébredt ez a némaság Az elősorolhatatian sok minőségű iparág munkásait ezrenként öntötték magukból a gyárak s azok a munkások, akik atkordszámra do'goztak és nem szegődlek éjjeli munkaórára, még idejében kimo- sakoltak; csinosodtak, hogy egy kis tereferére beüljenek, a sörházak és kitűzőkbe egy habos kriglivel szomjaikat oltani, — vagy egy kicsit végig is korzóztak a kényelmes, árnyékos aszfalton. i\Jert Chemaitznek minden utcája árnyékos és hüs. A nap csak lopva surran azon keresztül. És megszámlálhatatlau sok utcája van, amelyek egymást keresztezik s csupa nagy város, jele ga egyformán épült magasságú emeletekkel. Ha a sziliek és a külső deoratió meg nem külömbiz- tetné. ki sem tűnne, melyik ház hói kezdődik. De olyan keskenyek ezek az utcák, hogy az olasz városok sikátorai mintájára a vis a vis ablakaiból köteleket dobhatnának át egymáshoz ruha szárításra. Ám a város villanegyedében tágas, pompás szellő üdítette fel a levegőt. De ezek közül is messzire világított í'ehórkérgü nyírfákkal szegett, bársonyos züid pázsitos parkkal környezett, swaizi stylbon épüit sok apró vörös torony és zöld rácsos erkélyekkel díszes villa, amelyben munkás életének jól megérdemelt nyugalmában élt Smoler Ferdinand, a kinek eme jól kiérdemeltségét a szászok királya is méltányolta, mert királyi tanácsosi Címmel ruházta etet fel az ipar terén kifejtett érdemei elismeréséül. Ebben a jó.élben a feleségével és két gyermekével osztozott. Smolerné, bár a Balzac érdekes lipusu nők korán is túl volt már, de még mindég szemrevaiő, magas, jól cpasU’uált asszony volt. A szász fajt, jellemző hamvas szőke hajával és rózsaszín bőrével, mig kifejezésteljes kék szemei olyan átható merevséggel szuródíak a vele beszélőre, hogy akinek valami takarni valója volt, bizony ő kénytelenül szorosabbra gombolta a kabátját, mintha ezzel a mozdulattal, útját vágta volna megrettenésének I „jaj ez az asszouy egyenesen a vesémbe lát“. Az egyik gyermeket, a fiút — aki az apja nevét viselte, a kissé norvég hangzású Frédinek rövidítettek meg, mig a leány — aki Friederika nevet nyert a keresztségbon, a Frici megszólításra hallgatott. — S ha úgy messziről kiáltották a kertben futkosó gyermekek után Frédi, Friezi, bizony alig lehetett megkülönböztetni a két nevet egymástól. No de hát Chemnitzban ilyen volt a divat, minden hasonlított egymáshoz. Smoler papa nem nagyon hivatkodott a királyi kitüntetéssel — még ha a felséges ur csakugyan kért volna tőle tanácsot, hát csak gyakrabban hagyta volna ott a portáját. Da igy már csak a rózsatet- vek és a Üsztharuutpt irtó tanulmány képezte a szórakozásait. Nyáron gyakorlatilag foglalkozott virág paciensseivel, télen újabb elméletet kalkulált a jövő s tisonra. Nem úgy Smolerné, ő már nagyúri á'.ürö- ket sajátított el s ha a hotelekben a bejélető