Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-26 / 39. szám

•'*»**.*<*’ i * 2____________________________________________ dezését célzó uj megállapodásoknak. E részben az önálló magyar vámterületre — ahogy az az ellenzéki pártok programm- jába szerepelt — aligha gondolhatunk ma, de nagyon jól el tudnám képzelni, hogy bizonyos közbenső vámok állíttassanak lel Ausztriával szemben is oly cikkekre, me­lyeknek istápolására különös súlyt helye­zünk, mert gyártásukhoz az országon belül a szükséges előfeltételek meg vannak ugyan, de amelyek közbenső vámok nélkül az erő­sebb osztrák iparral szemben érvényre nem tudnak jutni. Ha ily módon specializált vámokat léptetnénk életbe, ezzel az osztrák ipart nem érné érzékeny veszteség, a mi számunkra azonban, mint jövendő gazda­sági önállóságunk kiindulási pontja, meg­becsülhetetlen előnyt jelentenének. Német­országhoz való viszonyunk szabályozásá­nál — a vámsorompó fenntartása mellett — lényegében ugyanezek az elvek érvénye­sülhetnének. Amely cikkben nekünk vagy Ausztriának szüksége van behozatalra, ott a német iparnak minden lehető kedvez­ményt meg kell adnunk más államokkal szemben, ott azonban, ahol a szabad be­hozatal fejlődésben levő iparágak existen- ciáját fenyegeti, a vámokat természetesen fenn kell tartanunk. A társadalom és a háború. Meleg óvóruhát a katonáknak. Az Országos Hadsegélyző Bizottság II. (ruházati) albizottsága gróf Serényi Béla elnöklete alatt szeptember 15-én a honvé­delmi minisztérium Hadsegélyző Hivatalá­nak kiküldötte jelenlétében tartotta első őszi ülését és elsősorban elhatározta, hogy meg­köszöni a hazafias közönségnek azon mesz- szemenő áldozatkészségét, melylyel a múlt télen hősiesen küzdő katonáinkat meleg felszereléssel ellátta. Egyben a közönség j tájékoztatására az albizottság a következő- ; ______K ö v A 8 YIP ft 8 _________ ké t teszi közzé : A hadjárat múlt téli ta­pasztalatai alapján megállapittatolt, hogy hősiesen küzdő katonáink a hadvezetőség részéről mindennemű szükséges meleg ru­házattal el vannak látva, de mindazonáltal a közönség áldozatkészsége részéről a kö­vetkező adományok ismételten kívánatosak még a hadvezetőség által nyújtott kincstári felszerelés kiegészítésére: I. Qyapjufonálból készítendő volna: a) Sál, circa 250 cm. hosszú, 25 cm. széles legyen, a fül és nyak betakarására. b) Érmelegitö, 30 cm. hosszú, oldal- nyilassal a hüvelykujj számára. c) Kötött térdvédő, 45 cm. hosszú, kö­zépen megfelelő kidudorodássul a térd­kalács számára. Az Országos Hadsegélyző Bizottság által a meleg óvócikkek készítéséhez biz­tosított gyapjufonál gyári árban, kilogram­monként 15 koronáért rövid időn belül a következő helyeken lesz beszerezhető: Pesti Hazai Takarékpénztár Egyesület főintézeté nél, V., Deák Ferenc utca 5. és a követ­kező fiókintézeteknél: i., Krisztina-tér I., II., Fő-utca 10., IV., Egyetem utca 2., V., Szabadság-tér 4., V, Lipót körút 31., VI., Andrássy ut I., VI., Teréz-körut 1., VII., Erzsébet körút I., VII., Baross tér 20—25. és Vili. Muzeum körút 18., a Magyar Le­számítoló- és Pénzváltó Bank főintézeténél, V., Dorottya utca 6. és a következő fiók- intézeteinél: II., Margit-körut 3., IV., Mu- zeum-körut I., V., Nádor-utca 25., V., Li- pót-körut 32., VI., Andrássy ut 30., VII., Erzsébet-körut 4L, VII., Károly-körut 13., Vili., Rákóczi ut 75. és Vili., József-körut 50. — Vidéken gyapjufonalat a főispánok, illetőleg a járási főszolgabíróknál lehet megrendelni. II. Selymet vagy puha gyapjúból ké­szített szövetet (ruhadarab, bélés stb.) akár uj, akár használt állapotban, küldje az ál­dozatkész közönség az Országos Hadse­jvet kellett kitöltenie, el nem mulasztotta oda füg­gés zteni „Frau Smoler Königlichesrath gatten“. Hiszen azért adta azt a király, liogy ne szégyen­kezzünk vele. És mióta Fricike mindinkább közeledett a nagyobb leányok stációjához, Smolerné is gyak­rabban élt ezzel az alkalommal, hogy utazzék. Hol Drezdába, Münchenbe, Berlinbe, Bícsbe akadt üt­jük. Gyakoribb esetben egy-egy előre jelzett prém­jéért végig nézni vagy egy saisou kiállítás meg­nyitására. Majd valamelyik világhírű művész rit­kán kínálkozó vendégfelléptét meglátni, de néha fontos értekezés a divat uj alakulásai terén von­zották a négy birodalom fővárosába. Pompás helyre beákelve feküdt ez a Chem­nitz, hogy inegterhelőbb nehézség nélkül négy ország szivéhez ért közel. A milyen kitünően be­vált mint kereskedelmi ős iparszellemet fejlesztő gócpont a merkantilizmus teréu az exportban, ép­pen úgy míltáuyolták az asszonyai ezt az eléggé ki nem aknázható előnyt, hogy annyi fővároshoz vannak közel. Különösen pártoló szellem nyilvánult Smoler* nóbon, aki éppen olyan otthon érezte magát a va­súti fülkék piros bársony vánkosain a milyen közönyösen siklott végig tekintete a neki már megszokott képen, a világ legszebb vasúti indóhá* zán, mikor Drezdába, a virágok e fejedelmi váro­sába érkezett. Elvégre egyszer mégis megunta mindazt, amiből a jól ismert német szellem áradt s mint a kinek nagy leánya van, azt nem lehet véka alatt tartani, hanem világot koil vele láttatni s igy — mert a Frici vágya tenger volt — hát min­denféle fehér ho mik kerültek a ctnfectiós üzletek pultjára, ahol Smolerné a yacht, stand és más al­kalmi tengeri toillettek felett tartott szemlét. Pers-ie nem az északi tengerről esik a szó. amely a német partot szeli, mert Frici langyos, melegítő hullámokat akart, csillogó fényben sütké­rezni, ahol a nap heve barna foltokat csókol hár- matgyönge bőrére. így kerültek Ostendébe, ahol még a fővény ezüstfénye is perzsel, mig a tenger hullámaiban az egész világ élvhajhászó mámorban úsznak, A Strand hotel peHSiójában két orosz hölgy­gyei ismerkedtek meg. A francia nyelv veit az ismeretségük közvetítője és a tenger iiaádásuk a barátságuk kapcsa. Az esteli „Mondschein partiban“, a melyet a hajós társaságok — világító holdas estéken, a ka­tonai zenekar lármás instrumentálásával tett élén­kebbé — el nem mulasztották, hogy részt ne ve­gyenek. De az éjjeli hüs levegő kezdte Smolernét fárasztani, kücnyü gége catharral küzdött minden ilyen kirándulás után, úgy, hogy Fricit az oresz hölgyekre bizta és 5 a Hotel terraszáról, indiai swalhjaiba burkolva, csipkekendőjét mind addig lengette utánuk, amig a hajó orra más fordulatot vett s csak a vizon vágott ezüst szallagban futó esik maradt a hajó nyomából. És ilyenkor a két orosz hölgy elkezdte ma­gasztalni az ők tengerüket — a fekete tengert, amelynek homokja mint a folyó ezüst és arany csillám vakító fényben pompázik. Nem mint az olasz és belga partokon csikós vászon kapónak nyújtanak hűsítő árnyat, hanem fejedelmi pompával, keleti kényelemmel bélelt szi­szeptembőr 2P., gélyző Bizottság ti. számú albizottsága cí­mére (Budapest Képviselőház.) A selyem vagy szövetdarabokat a II. száinti albizott­ság a jótékony nőegyletek foglalkoztatói ut­ján fogja a hadvezetőség által esetrői-esetre szükségesnek jelzett cikkekre a katonaság részére feldolgoztatni. A közönséget felkérik, hogy a lehető­ségig az itt jelzett cikkek készítésére szo­rítkozzék, mert őzen cikkek előírása tapasz­talatok alapján történt. A múlt évben szál­lított hósapkákból még elegendő készlet van, a hósapkák a jövőben inkább a se­lyem és gyapjusáilal lesznek helyettesít­hetők. A gyapjufonálból kötött kész cikkek a honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hi­vatalának címére (Budapest, IV., Váci-utca 38.), mig a selyem- és gyapjúszövetek, mint előbb említettük, az ^Országos Hadsegélyző Bizottság II. számú albizottsága címére (Budapest, Képviselőház) küldendők. Min­dezeknek szállítása a hovédeimi miniszté­rium Hadsegélyző Hivatalához postán 20 kilogrammig és vasúton bármily súlyban, az Országos Hadsegélyző Bizottsághoz pedig postán 20 kilogrammig díjmentesen történik, ha a szállító vagy fuvarlevélen fel van tün­tetve, hogy »Táborba szállt katonák részére szereteiadomány.« A közönség részletesebb útmutatás végett rajzokkal ellátott tájékozta­tókat küld a honvédelmi minisztérium Hadse- gélyzö Hivatala a községi elöljáróságokhoz. ii i n e k. Elesettek emlékezete. A helybeli izr. templomban e hó 18 ári az engesztelő na­pon (Jom kipuer) Keller Harsch főrabbi meg­emlékezett a harctéren elesett hősökről és a kántor imát mondott azokért. A katonák szabadságolása az őszi gaz­dasági munkára. Az év folyamán még telje­sítendő mezőgazdasági munkára a honvé­delmi miniszter a legénység szabadságolását báriai szőrmék, indiai szőnyegek 3átor táborai veni nak a fövénybo építve, a hol a műdet* emberek kultúrájában nomádszerü életet élnek e sátor lakói. Es olyun szindus képet festettek a fekete tenger gyönyöreiről, hogy Frici mint aféle sentimontáiis germán lélek mellancholicius lett a vágytól, hogy a fekete tengert láthassa. „Tenger-tenger“ szólt laconikus rövidséggel a Smolerné iogicus ellenvetése és már kezdte bánni ezt az erős barátkozást az orosz hölgyekkel, hogy az ő igénytelen kisleányát ennyire átformálták. Az­tán meg számot vetett a pénztári maradvánnyal, amelylyel sehogy sem volt összeegyeztethető a to­vább utazás még ha az öreg Smoler papa a bele­egyezésével nem is fukarkodna, de a hiáoyzó költ­séggel — bizonyosan. Mikor az orosz hölgyek észrevették, hogy Smolerné már anyai szoreleteiben ingadozik, szí­vesen engedné a leányát — az idősebb orosz bölgy — fess, alig negyven éves asszony, a kauká­zusi faj jellegével, koromsötét haj és fényes barna bőr, átlátszó kék erekkel, csillogó fehér fogakkal egészítették ki szinte cigányos külsejét titokzato­san feltárta Smolerné előtt, hogy ő és a nővére, Wanda, orosz főrangú hölgyek. Kézügyben levő papírjaival igazolta azt, amelyek cirill • s latin be­tűkkel, orosz és francia nyelven voltak kiállítva és- azért éltek itten incognitóban, hogy kipihenjék azt I a társadalmi állásuk állal reájuk rótt terhet, amely- ‘ tői — otthon nincs alkalmuk szabadulni és ha Smolerné nem kisérheti — kötelessége haza szál­lítja — ők szívesen látják vendégül Fricit. (Fo'yt. köv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom