Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-09 / 10. szám

10-ilí szám. . V /UA. XI. évfolyam. Nairysomkut, 1913. március 9. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI IIETILAP, A „NYGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ hivatalos közlönye. EHőrizcténi ár : Eg^s* éve .... 8 K Negyed évre . S K F*ii évio . . . . . 4 K Egyes szám ara 20 fillér Főszerkesztő: í>r. Olnavszky Viktor. Felelős szerkesztő : Bar«# Kenő. folyó küzdelem az elnyomóikkal szemben Hálával tartozunk nagy elődeinknek, kik a szabadság, egyenlőség és testvériség gyö­nyörű eszméit diadalra juttatták 18ltí. már­cius Iá-én. Mi gyenge utódok tanuljunk őseinktől mert csak akkor van jogunk ünnepelni már­cius lü-ét, ha a mostani márciusi na­pok emberi jogaikért folyó küzdelmé­ben követjük az ö példájukat! £lso Magyar Gyermektanulmányi Kongressus. Harcok, párttusák folynak mindenfelé. Ezekben a küzdelmekben az eszmék eltör­pülnek, csak a szenvedélyek lángjai lobog­nak. Társadalmunk a sivár jelennek örökös haici izgalmai..már-már kimerítik, E szomorú viszonyok közepette megnyugvás és öröm szádja meg lelkünket, mikor latjuk, hogy vannak még szellemi munkások, kik felül­emelkedve a napi eseményeken, rendületlen hi tel, kitartó energiával dolgoznak egy szebb jövő megteremtésén, kik szeretettel lelkese­déssel foglalkoznak legdrágább kincseinkkel a gyermekeinkkel. Akik nem elégesznek meg a tanítás munkájával, hanem megismerni tö­rekszenek a gyermeke nkben rejlő testi-lelki ereket, hogy ezeket minden irányban kitej- leszthéssék. Március 15. Álljunk meg e napnál! Emelkedjünk felül egy kissé a szokott sablonon, mert az események krmológikus elsorolása igazán unalmassá vált már. Hangzatos frázisok és hazafias felbuzdulások helyett vizsgáljuk e nap sociális és gazdasági jelentőségét, mert csak ebből a szempontból tudjuk igazán méltányolni és tudunk méltóan ünnepelni máiciua lb-én. Küzdelmes idők voltak azok ! Az elnyo­mott néposztályok a gúzsba kötött gondolat leiszabadulási vágya betöltötte Európa levegőjét. Az lő4S. februári francia for­radalom újabb figyelmeztetés volt Európa népeinek a szabadság kivívására. A felvilá­gosodás, a haladás és az emberi jogokért való fenséges küzdelem szele hozzánk is eljutott. A kor hatalmas eszméi kitűnő talajra találtak nálunk. Kossuth genialitása orkánná növesztette a gyenge szellőt, mely könnyen söpörte el a traditiókban gyökeredző, korát műit- magyar alkotmányt, hogy annál szeb­bet, emberségesebbet és hasznosabbat épít­hessen. 1848. márc. lö-én eltemették a nemes­ség kiváltságait, kimondottak minden ember­nek törvény előtti egyenlőségét, a jobbágy tulajdonosa lesz a földjének, nem dolgozni robotban, nem tizet tizedet a papnak, kilen­cedet a löldesurnak. A kor eszmeinek hatása alatt belátják a liberálisan és humánusán gondolkodó politikusaink, valamint a minden ; nemesért lelkesülő ifjúságunk, hogy niind- j nyáján egyenlők vagyunk: fölemelik a porba | döntöttenct, s emberekké teszik az emb.ri jo- i gaiktól megl'osztottakat, Március 15-ikénetc e nagy vívmányai nem kívántak nálunk vói- aldozatot. A szellemi harcban megerősödött lángelmék sikerrel győzik meg a nemességet a jogtalanok küzdelmének jogosságáról. Az ősiség eltörlése folytán szabadon rendelkezik a nemes az ő birtokával; a ic- lelős magyar kormány megalapításával sza­bad tere nyiiik a gazdasági és kulturális haladásnak, melynek irányát a nép képvise­lői szabják meg. A gazdasági fejlődést ter­mészeti'« Jolyamányának vélték őseink a nemzet szabad rendelkezést jogának, épp ezért semmi nyoma sincs gazdasági önálló­ságunknak a tizeul<éjt pontban. A gyülekezési, vélemény- és sajtósza­badság kimondásával a polgárok művelődé­sének és a különböző társadalmi osztályok kívánságai bátor nyilvánításának enged­tek utat. A sötétség megszűnt. A születéssel járó kiváltságok korszakának vége lett. A nemes­ség érdekeinek helyét a koz-erdeke váltja tel. E nap tehát az emberi jogok diadala napja, uem pedig a nemzeti dicsőség ünnepe. A harc, mely ezt megelőzte, nem a magyar­ság harca, hanem az elnyomottak érdekeben A „küvarvidék“ tárcája. ftz optimista. Irta : ZiiídS Miirton, Ha minden ember — him — nőnem — olyan lelki kvalnasoKkal járná az életet, aminővel Koós Mátyás jáitu, akkor nem kellene a suciológus urak­nak becses fejüket törni azon a súlyos problémán, begy miként lehetne az emberiséget egy egyenle­tesen boldog társadalomba elhelyezni. Egyébként ne higyje senki, hogy Koó.s Má­tyás valami különös virtusokkal ékeskedett volna. Erről szó sincsen. Kisbirtokos vslt nagy adóságok- k&l és mint a legtöbb embernek, neki is sokkal több tudománya volt a pénz elköltéséhez mint a megszerzéséhez. Csak éppen a bö.cs e.etfelfogásá* v»l vélt ki a tömegből néhány jókora paraszt- ara szszal. Koós Mátyás rugalmas lelke automatikusan kidobott mag-.ból minden kishitűséget, remenyto- lenséget és ketségbeesést. Eliaz képest az ö szó­tárából teljesen hiányozták azok a sopánkodási és panaszkodási formulák, melyek az életet oly sa­vanyúvá, kellemetlenné és unalmassá teszik. Rövi­den optimista volt a legjózanabb fajtából. Az élet legkritikusabb helyzeteiben, a buta dühvei lecsapó vakságában és katasztrófádban meg tudta mindig találni az enyhítő, megnyugtató és vigasztal© momentumokat. Anélkül, hogy vallástalan lett volt volna, a tulvilági örömökért nem mondott le semmi földi gyönyörűségről. Emiatt több összeszólasa is voit a nagy tiszteletű Boros Áron esperes úrral, ki a földielet vaskalapos makacssággal cs prédi­káció« ezójarássui következésén siraloutvölgye* nek nevezte. Egyszer ezt mondotta neki : — No, no, nagytiszteictü uram, az őszszel vagy harminc pulyaát láttám a paroitia uavarun szemezni, most alig egy-keaö bánkódik a szemét­domb körül. MtKozben a különbözetve bekebelezni méuóztatott, talán megsem volt olyan nagy a si­ralom ebben a mi innenső völgy linkben. Koós Mátyás vidám leikenek derns filozófiá­val nemciaií magát tudta a komor napokban meg­nyugtatni, de erőj szuggeszúv érijével masaknak: elcsüggedt lelket is megtudta erusiieni és jókedvre hangolni. Beszéilk, lmgy egyszer nngybeteg szomszédja ágyánál ipőZve, „ suyos betegbe egy anekdotáim esettel igyekezett te.két verni. Az anekdota sze­rint a betegről mir mindenki lemondott, az orvo­sok, a felesége, a gyermekid, az e,ész atya fiság és cnak a tisztesség oka i t hívtak luiz t egy nagy­szerű orvosprofesszort, ki azouban csak harmad napra jöhetett el. — Es tudja, mi történt ? — kérdezte a nagy­beteg szomszédjától Koós Maiyás. — Az történt, hogy az orvosprofesszort maga a beteg pipázva fogadta a torn icon ilyetenformán: „Köszönöm a szives érdeklődésit, professzor ur, de nekem már haia Isten, kutyabajom. N^s, szomszéd ur, mit szól ehhez ? A szomszéd nem szólt rá semmit. Nem is szólhatott, mert néhány' perccel az anekdota befe­jezesd előtt meghalt. K-jos .Mátyás egyidetg meg- theiődve nezte a halod arcai, az.au .távozóban egészséges logikával Így vigasztalta ma gat: — Jói tette, hegy meghint. Eiicgro azért nem érdemes éim, hegy az ember egy iooSZ viccet veglgilel gasson. Koüj Muyás, hogy optimisztikus «letfelfogá- sát érvényre juttassa, meg a történelmet is moz­gósította es ha kellőit hamisította. Alikor az öreg urak.es az Idősebe hölgyek a sort panaszoltak Koos M hyas hetykén vetette oJa : — M.csoda, ötven esztendő? Az is idő? Ko uaibusz Kristóf mar túl volt az ómenen, muur arra szánta magat, hogy amerikai fe.fedezze — ts Kleopatra, jo hatvanas volt mikor An.omuszuaK el­csavarta a fejet. Ügy bizony. A nőknek az utobui példa, b.ir hitet.easégó- ! hez sok kétség fér, n-igyon tetszett. Hiaba, a hat­Szerkeszt**^ és kiadóhivatal. Nagysomkul,Teleki tér 843 ItltKüJKLKKIK MINDIü.V VA8ÁRNAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom