Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-17 / 11. szám
ts < yiA, f / ß I'd. X*. í •! vám. D*:\T;iüvs,»m!vUt, 1912. numvus 17. íl-ik s/ííni KOZEItDEKÜ rAHSA.DVr.Ml HSrUAP, A „N VGY-SOM^JJ l’I JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. S'] 6 o f i ■!. e t é a i ár: Egész évre .... 8 K Negyad évre . . 2 K. Fel évre .....................4 K Egyes szám ára . 20 fillér Fő szerkesztő: l>r. <ífsav.<s'/,ky Viktor. Felelős szerkesztő : Clarna lieuß. Szerkesztőség és kindóiuVaiai. Nagysomkut.Teleki-tér ?84 SüHtü.IHI.KWBK flIISBíBTV YASÍItXAI* Városi iparfejíbsztő testületek. Az aradi kereskedelmi kamara, a várossal egyetértőié^ olyan iparfejlesztési tervezet kidolgozásán fáradozik, amely a gyáralapitási tervek elbírálásánál a jövőben alapul fog szolgálni. Ez a rövid liir egy igen életrevaló és remélhetőleg országszerte követésre érdemesnek ítélt gondolatot ismertet meg az érdeklődőkkel. Senkinek sem kerülhette ki figyelmét az, hogy eddig minden város iparfejlesztési törekvéseiben a jószándéknál csak egy dolog domborodott ki élesebben: a tervszerütlenség. Tudjuk, hogy miképpen alapítottak eddig gyárakat az egyes városokban. Ismerjük azt az ötletszerűséget, hogy ne mondjuk szeszélyességet, amely e téren megnyilvánult és talán nem csalódunk, amikor azt mondjuk, hogy ez ötletszerűség volt nagyon sok esetben nemcsak bölcsője, de egyúttal koporsója is a magyar ipari vállalatoknak. . Nézzük csak meg, mikép jutott egv-egy város ahhoz, hogy — mondjuk — épen já- lékárugyára legyen. Történetesen ebben a városban akadt egy ember, akinek ilyen üzleti ötlete támadt és történetesen ez a város volt az, amelyben a sok és hangos iparfejlesztési buzdítás odáig puhította meg az intéző embereket, hogy megváltásnak tartották városuk számára ezt a játekáru- gyáraf. Minden más, fontos, sőt döntő szempont mérlegelése nélkül egyszerre ra- gyogó eszmének tartották az ilyen gyárat. Lelkesedtek érte, amint mondani szokták: harcoltak érte és végül diadalra vitték az »eszmét«. A játékárugyár megszületett s csakhamar el is pusztult. Kiderült róla, hogy . az eszme is játék volt. Az iparfejlesztés játékszere. Egy kissé túlzottan talán, de azért az igazságnak megfelelően állítottuk be azt a képet, amelylyel csak annyit akartunk illusztrálni, hogy varosainkban a gyáralapitás eddig mindig rendszertelen és ötletszerű dolog volt. Természetes, hogy az ötletszerű és rendszertelen gyáralapitásnak nemcsak a vállalkozó adta meg az árát, hanem maga a város is, amely rendszerint nem zárkózik el attól, hogy a maga anyagi erejével is ne támogassa az ipari vállalkozást. És ha legalább ezek az áldozatok bizonyos átgondolt terv vagy cél szerint kerülnének az iparfejlesztés oltárára. De rendszerint ilyen tervről szó sem lehet. Senki sincs, aki mértéket ismerne s aki egyfelől azt mérlegelné, hogy a meghonosítandó iparágnak mire van szüksége, másfelől, hogy a hozott áldozatok arányban állanak-e- azokkal az előnyökkel, amelyeket az alapítandó üzem a vároknak liozii fog akár a forgalom emelése, akár a kereseti alkalmak növelése által. Arról nem is szólunk, hogy az általános rendszerteleuség és fejletlenség mellett az alapítandó vállalat prosperitását csak a legritkább esetben tudják helyesen és elfogulatlanul megítélni. Ha általában ezek azok a hibák, amelyekbe városaink az iparfejlesztés révén kerülnek, nem utolsó kérdés az sem, hogy a városi vezetőséget hány olyan tervvel zaklatják, amelyeknek realizálása az első pillanatra is már lehetetlenségnek látszik. A városi hatóság illetékes hivatalai mégis kénytelenek foglalkozni vele. Kénytelen a kérdést, ezt a halvaszületett kérdést, újból és újból tárgyalni, tanulmányozni és egyszóval idejét vesztegetni vele. Vidéki varosaink hatóságai a tanúink, hogy kocsiderék számra ömlenek feléje a boldogító ipari tervek, a legtöbbje azzal a jellel és bélyeggel homlokán, hogy idétlen és képtelen, de azért jogot tart arra, hogy komolyan és amit a hivatalos terminológia mondja: behatóan foglalkozzanak vele. Egy további, szinte már mulatságos jelenség ezen a téren az is, hogy a gyár- alapitási törekvések nem számolnak az országos szükséglettel, hanem tisztán helyi A „Kővirvidék“ íáreája. Vásári alakok. A koldus, Rongyokba burkoltan teste bőiig ázva Megdermedt tagokkal dideregve fázva Tarisznya csavarva reszkető kezére Megy az öreg koldus állomás helyére. Lassan balad szegény lába alig bírja Szomorú nótáját utaczaliosszat sírja Könuye is kicsordul fájó keservében Adjatok egy krajczárt az Isten nevében. Egyik utczasarkon megáll pihenőre .Nyomorult fővegét leteszi egy kőre Ősz haja ráborul aszott homlokára Térdre roskad 8 rá kezd egy forró imára. Hangosan könyörög néha meg meg akad Köhéesel rémeseu majd hogy meg nem szakad Porig alázkodik testében lelkében Adjatok egy krajczárt az Isten nevében. Bámulva hallgatja a sok vásáros nép De részvéttel hozzá csak kevés ember lép Könyörgése meddő elosztik a légbe Taláu meghallgatják a csillagos égbe . i . A birhics. Vásár napján eg}’ szép este A birbics ur vézna teste Be billent a kaszinóba IS vágyat imigy hozta szóba : Tessék tenni tessék kérem A szerencsét bábbal mérem Egy korona esnie a tétel Mindenki nyer nincs kivétel. Nyerhet órát tükröt gukkert Browningot és ezüst vekkert Bugyellárist szivar szipkát Csak találja el a titkát. Többet ér ez mint a kártya Az a csalfa papír hártya Tessék tenni tessék kérem A szerencsét bábbal mérem. De a birbics ur nem jól járt Játékosra biába vált Reménye bánattá vála Nálunk felkopott az álla. A kupecz. Mi az ára kérem ennek a baromuak ? Meg szeretnem venni egy jó barátomnak Hány liter tejet ad nincs e rossz szokása ? Nem rúg mikor fejik sze'id a tartása? De ha egy kis hiba lakozik is benne Jó árban eladui ugye finom lenne ? Na hát liogyba az ur fizet tiz forintot Hozok egy jó vevőt egy régi barátot. Nem bánom megkapja csak jó firma legyen De meg szemrehányást nekem sose tegyen Mert hát biz megvallom kissé rug a marha De sok tejet se ad, s csiklaudós a szarva. Nini de itt sétál az én jó barátom Van szeiencsém uram örvendek bogy látom Kérem mi járatban méltóztatik lenni ? Egy jó fejős marhát óhajtanék venni Ajánlok én egyet mondhatom jó fajta Kiltinő tejelő mi hiba sincs rajta. Mint mély tisztelője haszonra nem várok Csak egy két forintra a mért után járok. És a nagyságos ur megtagad a lépen A százas bankókat le srófol j a szépen A kupeczuek levág tiz kemény korouát S diadallal haza hajtatja a marhát. Másnap korán reggel nagy lármára ébred Mi oka e zajnak talán tudni véled ? Szorul a nagyságos örömének vége Jól be csaptak marha szidja feleségeGyopár,
