Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-31 / 13. szám
X. évfolyam. Nagvsomkut, 1912. március 31. 13-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSO.UKIJTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre .... 8 Ív Negyed évre . Fel évre ......................4 K Egyes szem ára . . 2 K. 20 fillér Főszerkesztő: I>r. Olsavszky Viktor. Felelő» szerkesztő: (láma Benő, SzerkesztőségéstlsSohívatai. Nagysomkut,Teleki-tér 384 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Jt sajtó hatása és hivatása. A nemzet kívánalmai,úgyszólván összes életnyilvánulásai a sajtóban tükröződnek vissza. Egészséges sajtó egészséges lelket képes beleli élni a nemzet testébe. Romlott sajtó a fertőző bacillusok egész seregét viszi magával és mételyezi meg azok lelkűidét, kiknek szellemi táplálékul szolgál. Nincs könnyebb mint a fogékonyabb lelkeket hálóba keríteni a sajtó hatalmával. A nemzet életét visszatiikröztető sajtónak azonban más a hivatása. Feladata a nemzet vérkeringését szabályozni, irányítani. E hatás sokszor rendkívüli tevékenységre is feltudja a nemzetet riasztani let- hargikus állapotából. A sajtó hatása néha óriási szokott lenni. Hasonlít a villámütéshez. Ráprásztató fényt áraszt, tüzbe hozza a lelkeket s felkorbácsolja sokszor a szenvedélyeket is. A hírlap a mai nap harcosa, de a jövő alapját készíti elő. Minden egyes nap újabb és újabb tápanyagot nyújt és gazdagítja a nemzet vérkeringését, mely ezáltal szabályozottabb mozgáshoz s igv öntuda- tosabb életműködéshez jut. Az 1848-as nagy idők a sajtó egv napi villámütésének köszönhetők. A hány eszme csak született akkor az emberiség agyának gazdag tárházában, az mind a sajtó villámszárnyán indult hóditó útjára. Szabadság! Egyenlőség! Testvériség! Demokrácia! Emberi és politikai jogok! Szabad munka csak szabad hazában ! Mind e jelszavak és törekvések ugyan minek köszönhetik létüket, ha nem a sajtónak ? Ma már ott állunk, hogy egy nemzet nagyságát sajtójának fejlettségéből is képesek vagyunk megítélni. A hatalmas britt öirodalom, Németország vagy Amerika sajtói gazdaságilag és politikailag mily hatalmas országok félemeletes erejét rejtik magukban! A britt sajtó az angol nemzeti államot a német harcias szellemóriást, az amerikai a munka apot- hezisát tárja elibénk. Mindegyik egy-egy életcél, melynek érdekében napról-napra újabb és újabb eszmékkel sarkalják nemzetüket. És hogyan állunk a magyar sajtóval? örvendetesen kell tapasztalnunk, hogy e téren az utolsó évtized alatt rohamosan fejlődés mutatkozott. Az ország fővárosában elégedendő számmal vannak napi heti- és szaksajtóink. A vidéki sajtó is figyelemreméltó módon fejlődött és fejlődik, csak az a baj, hogy nincsenek országos szellemű vidéki lapjaink, minek okát abban kell találnunk, hogy nincsenek valódi, középponti városaink, a lionnét nem vicinális, hanem országos szellem sugározna ki a környékre. A nemzetállamban mindenütt a nemzet országos szellemének kell vezetni és uralkodni, mert itt a legkisebb község is maga a nemzet, illetve az állam partikuláris viszonyaiban. Habár helyiek legyenek az ügyek, de azoknak országos szellemtől kell áthatva lenni. Magyarországon nincs egyetlen város, még Szeged városát sem véve ki, ahol igazán ilyen élet uralkodnék. Inkább szűkkeblű, vicinális, semmint országos érdek vezérli az itteni polgárságot. Ha egyszer másszor mutatkozik is e vidéki helyeken országos mozgalom, e körülmény még nem jele annak, hogy itt máskép fordul már a város szekere. A nemzet életének szakadatlan egymásutánban kell lefolynia, akár országos akar helyi vonatkozásaiban. Nem lévén erősen kifejlett vidéki városaink, nem fejlődhetik erős alapú és országos szellemű vidéki sajtó orgánum sem, mely irányitó befolyást gyakorolna a nemzet vérkeringésében. Pedig erős vidéki sajtóra számos tekintetben igen nagy szükség van, mert a fővárosi sajtó nem láthat el minden vidéki ügyet. Erre csak a vidéki sajtó képes, még pedig a nemzetállam követelménye szerint akként, hogy minden helyi ügyet egyszersmind országos oldaláról vizsgáljon, mérlegeljen, mennyiben felel meg a nemzet akaratának ? Tagadhatatlan azonban, hogy elismerés illeti meg úgy a fővárosi mint a vidéki sajtó harcosait, kik a nemzet millió I iio-vének eleven szószólói. Minden vérbeli sajtó-emberben e nemzetállam testesül Ä „Kővárviaék“ íáreája. Gyilkos álmok után, ki Derlis reggelre ébrei! : Nem hisz a valóságban, így nem hiszek én neked. Ki vakon élt sokáig Ha lát már • nem mer látni, Nem fáj már rég a seb, de Félek, bogy fog még fajúi, Melletted napon járok Virágot nyújt szerelmed — Gyógyítja beteg lelkem A te szerelmes lelked. És nem merem elhinni, Hogy mindez nem csak álom — Nem hiszem, hogy lehessek még Boldog — e világon .... budai Zimányi József. Beteg szivek. Irta: Nemeskéri K, József. A késő éjeli érákban már csak néhány uj- ságiré üldögélt együtt a néptelenedö kávéházban. A boros pohár mellett arról beszélgettek, hogy milyen biien Írnak meg mindenféle dolgot, ami történik itt a nagy vár^s forgatagában. Ma már mindent megtudnak, mindent jól meglátnak és a napi élet vidám vagy szomorú eseményei olyan egyformák. így például a sok öngyilkosság — jegyezte meg az egyik újságíró — nem is érdekes már, mind olyan egy kaptafára megy. Nem is érdemes sokat foglalkozni a legtöbbjével. Az ilyen esetekben mindjárt látni a valót, a nyomort, a bűnt a pillanyatnyi elmezavart vagy más éffélét. Ilyen volt tegnap annak az orvosnak az öngyilkossága. Egyszerű sablonosán gyászos história. Tíz sor volt az egész. Nem is érdemelt többét. Mialatt igy folyt a beszéd, észre se vette a társaság, hogy a mellékasztalhoz egy öreg ur telepedik le és figyeli a társalgást.* Ma már niucs is titok, mindent hiveu a nyilvánosságra hozunk. Az öreg ur a ki most még jobban figyelt, ekkor beleszólt a társaságba : — Csalódik uram! Önök nem tudnak meg mindern, sőt nagyon keveset. A legtöbb esetben jóformán semmit. Csak felszínesen dolgoznak, nem iparkodnak a dolog mélyére tekinteni, vagy nincs is kedvök hozzá, vagy nincs idejük, vagy tudja Isten mi az oka. De nem bll krónikásai az eseményeknek. Ha olyan mélyen lehetne vizsgálódni, hogy a dolgok igazi okait mindig ki lehetne fürkészni, s aztán megírni híven és igazán az emberiség számára úgy amint megtörténnek benső okaikkal együtt, azt hiszem csodálatos hatást tennének azok a tanulságok, a melyeket az ilyen a maga teljes valóságában föltárt esetekből levonva magának itt a mindennapi életben olvashatnánk. A sok közönséges eset között, a mit az újságok egész egyszerűen regisztrálnak mint mindennapi dolgot, nem is sejtik mennyi az úgynevezett szenzáció. Az újságírók eleinte cáfolgatni próbálták ezt az állítást, de utóbb aztán mégis kénytelenek voltak rnegvallani, hogy sok igazság van az üreg véleményében. Egyikük mégis megkérdezte. — Hát mondjon el egy ilyen esetet ?! — Hát például az orvos esete az az öngyilkosság, amiről az imént beszéltek. A legszomorubb és legmeginditóbb egyike. Az a szegény ember meghalt eltemették tiz sorban s a világ önöktől soha sem tudja meg azt a bus történetet, a melyből pedig sok a tanulság. Hozzád , ..?
