Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-31 / 13. szám

2

KŐVÁR VIDÉK

március 31.

meg, és ideális állapot az volna, ha a nemzet minden tagja a sajtó harcosa lenne s mint ilyen a hivatásos vérbeli újságíró oldala mellé állana.

lk tuberkulózis.

Korunk egyik legnagyobb ellensége kétségkivül a tüdővész, az a betegség, mely mindeddig diadalmasan szembeszállóit az orvosi tudománnyal és a jó Isten a megmondhatója, hogy mikor következik el az az idő, amidőn gyökeres orvoslást fogunk találni a nyavalyára. A modern kor kifejlődött és hatalmas tudománya, elsőrendű professzorok kísérletei meddőnek bizonyulnak a rettenetes rákfenével szemben.

Minden esztendőben nemzetközi konferenciára gyűlnek össze a világ kiváló szaktekintélyei, melyen meghányják-vetik a tennivalókat, egy-egy közülük bemutatva kísérlete eredményeit: az általuk jónak vélt szérumot. Csakhogy végeredménykép a sok szérum közül egy sem teszi meg azt a szolgálatot, amit a feltaláló tanár avagy az egész emberiség várna tőle. Ilyen körülmények között nem marad más hátra, mint a védekezés. Védekezni lehet a kórsággal szemben, de alaposan szanálni nem tudják a tuberkulózist.

Pedig égetően nagy szüksége volna az emberiségnek oiy szérumra, melylye! gyökeresen kipusztitható volna a liidövész. Egyedül Magyarországon mintegy 600.000 áldozatot szed évente a ragályos betegség. Ijesztő numerus, megdöbbent minden érezni tudó embert s mégis alig tudjuk csökkenteni e félelmetes számmennyiséget.

Nálunk csak az utóbbi időkben kezdtek egy és más intézkedéseket tenni, hogy a tuberkulózis rohamos terjedésének, nagyarányú elharapodzásának útját álljuk. A

Az újságírók nem engedtek. Végre is az öreg ur rászánta magát, hogy elbeszélje a dolgot.

— Az öngyilkos orvos Petneky István volt. Szegény emberek gyermeke, aki zsenge korában mar árvaságra jutott. A jó rokonok nevelték de csak addig, a míg be nem tudták tenni egy árvaházba, A gyerek a rokouoknál még az ár.vabázban is csak azt bailotta, bogy neki nincs senkije dolgozzon szorgalmasan és tanuljou szakadatlanul, mert különben éhenkórász senki tia tesz belőle. Azt is mondták neki, bogy teljesen elhagyott, tulajdonképen kegyelemkonyéren él. Az ilyen be-^zéd elől aztan szívesen is menekült könyvei közé. És tanult A könyvei lettek a jó baratai, a szülői, uiiu- <leue, azt lebet mondani már gyermekkorában nem törődött a világgal. Nem játszott a pajtásaival, nem hallott a szeretet melegétől áthatolt szót senkitől.

így nőtt fel. Később az egyetemre kerülve, maga kereste a kenyerét. Az ifjúságát megkeserítette az anyagi gond, ez elül is a tudomány világában keresett menekülést. Társaságba nem járt nem tellett rá, nem is kívánkozott. Végre is teljesen emberkei ülővé lett, Nem is érdekelték az emberek, meg neiu is hitt bennük.

A pályáján szép kuniért csinált. Az eleiét ott élte le a beteg emberek közt és meggyógyította őket. Nem érdekelte semmi, csak a betegség. A szenvedőn akart segíteni és egyetlen gyönyöre volt, La ez sikerült neki. De idők múltak és aztán jöttek órái, a mikor szerette volna látni az emberi érzések valami feusöbb megnyilatkozását nem a beteg, de normális állapotú emberben, Kereste olyanokban, a kik szenvedtek s tőle várták a segítséget. Ezek az emberek mint egy feusöbb hatalomra úgy tekintettek reá. Kérték, könyörögtek,

külföldön e tekintetben belátták, hogy a tüdővész ellen hathatósan kell védekezni, mert egyre több áldozatokat szed. Szigorú rendszabályokat léptettek életbe, a tisztaságra kiválóan nagy súlyt fektettek, szanatóriumokat létesítettek, melyekben a sze- génysorsu tüdővészeseket gondozzák. Bárha nem sikerült elejét venni e borzalmas kórságnak, féktelen terjedését meg tudták gátolni.

Immár Magyarország is ezen az utón van. A tisztaságra ügyelnek, szanatóriumokat létesítenek és azon nemes cél lebeg néhány humánus lelkületű egyén előtt, hogy az országban minél nagyobb számú nép- szanatoriumokat épitessenek, ho^y a súlyos kórságban sínylődök betegségét enyhítsék egyrészt, az egészséges szervezetű embereket meg ezáltal megóvják a fertőzéstől.

Az orvosi világnak még egyik főambi- cióját képezi a tényleges, a valódi liidövész elleni gyógyitószer feltalálása. Száz meg száz tudományos férfi búvárkodik, kutat, fürkész éjjel-nappal, hogy az emberiségen segíthessen, s ha valamelyiknek sikerülne a célravezető szérumot feltalálni, az emberiség legnagyobb legigazibb jóltevőjét üdvözölné benne.

HÍREK.

Közgyűlés, Községünk képviselőtestülete ma délután 2 órakor rendkívüli gyűlést tart a községháza tanácstermében, melynek tárgyai a következők:

1. A nagysomkuti 748. sz. tjkvben 1526. hrsz. sz. alatt felvett korcsmahely eladása az 1886. évi XXII. t.-c. 110. §-a értelmében való intézkedés.

2. A Nagysomkut-pribékfalvi, a Nagy- somkut-csolti és a Nagysomkut-nagynyiresi

engedelmeskedtek, de ha meggyógyultak fizettek, vagy nem fizettek, néhány köszönő szót mondtak, aztán a faképnél hagyták a kórházat meg az orvost. Örültek, hogy megszabadultak.

Mindezekből láthatják uraim, folytatta az öreg ur elbeszélését, hogy Petneky az öngyilkos orvos milyen lelkületű ember volt.

Mindig azt hitte, hogy a tudomány minden, s a kik a szívről máskép beszélnek, mint egy gyönge szervről azok maguk is beteg idealisták.

Hanem hát megjárta, Tudniillik egyszer neki is megmozdult a szive. Beleszeieteit egy leányba a ki egyszer nagy beteg lett. Petneky megakarta gyógyítani, de csakhamar belátta, hogy nem lehet, leány tlidővészt kapott. Az orvos kitudta számítani betekre, hogy még eddig viheti. És nem tudott rajta segíteni. Elhagyta a tudomány és a bizodalma.

Nem vallott ő a leánynak szerelmet, titkolta még maga előtt is érzelmeit. De aztán egy napon amikor kétségtelenül rájött, hogy hiába minden, akkor végtelen elkeseredés fogta el.

Hazatérve szobájába összehányta könyveit, műszereit nagy haraggal, kétségbeejtő dühvei, hogy ime most már minden elhagyta, a tudomány is ép akkor, a mikor azon kellett volna segítenie, a kit tán az élete árán is megváltott volna.

Amikor ott a szerte szórt műszerek, könyvek közt a kórházi szobában megtalálták kartársai, mellette olvasták a kis cédulát, bogy a tudomány mit sem ér, ráfogták a szerencsétlen emberre, hogy pillanatnyi elmezavarban ölte meg magát.

Talán igy volt helyes. Az igazi tragédiák titkát az elbukott hős mindig magával viszi az örök megsemmisülésbe.

vicinális utak hozzájárulásába 1912. évre megállapított 3750 kor. 80 fill, szükségletre vonatkozó pótköltségvetés megállapítása.

3. l(atz Zsigmond telepedési engedély iránti kérvénye.

4. Izrael Mihály telepedési engedély iránti kérvénye.

5. Sztán János telepedési engedély iránti kérvénye.

6. A vármegyei közig, bizottság rendeleté a leányiskola-alap tak. pénztári betétjének állampapírba való fektetés céljából a központi állampénztárnak való beküldése iránt.

7. Községi jegyző előterjesztése a vármegyeház épületének a község tulajdonába való átengedése iránt.

8. Qróf Teleki Jenő tüzoltóíőparancs- nok javaslata az egyik tüzoltófecskendönek átalakítása iránt.

9. Köhler István fecskendőgyárosnak utcai öntöző kocsi beszerzésére vonatkozó ajánlata.

10. Lövinger Jakab községi vendéglő- bérlő kérvénye haszonbér elengedése iránt.

11. Friedman Jakab és fia Jenő illetőségének tárgyalása.

12. A vágóhidnál felmerült munka- többletek elkészítése iránti intézkedés.

13. A községi tenyészbikák tartására vonatkozólag megtartott árlejtés eredményének bejelentése.

14. A kórházi bizottság javaslata az ápolási dijjak felemelése iránt.

Mé]y és nagy gyásza van a helybeli református egyháznak. Alig egy éve, hogy a helybeli ref. egyház külön lelkészt kapott, a mennyiben eddig a magyarberkeszi ref. esperes végezte a lelkészi teendőket is — és máris elvesztette fiatal és kiváló képzettségű lelkészét. Gotthard József helybeli ref. lelkész hosszas szenvedés után e hó 25-én halt el. Az egyház presbyteriuma az alábbi gyászjelentést adta ki:

A nagysomkuti református egyháznak gyásza van. Gotthard József nagysomkuti református lelkész f. hó 25-én hajnali 2 órakor életének 26-ik, lelkipásztorkodásának 1-ső évében meghalt. A Jézus Krisztus e hűséges szolgájának, azTevangé!ium lelkes hirdetőjének ajaka örökre néma lön; de az ige, melyet hirdetett kitörölhetetlenül él lelkűnkben. Egyházközségét, ezt a szent fejedelmi örökséget Kálvinnak törhetetlen hűségével, szigorával és lankadatlan munkálkodásával védelmezte, szent javainkat szive utolsó dobbanásáig keblén melengette. Szeretett lelkipásztorunk nincs többé! Veszteségünket mélyen érezzük ! De megnyugszunk. «E világ elmúlik, és annak kívánságai is; de a ki Istennek beszédét cselekszi, örökké megmarad 1» Drága halottunk porrészeit f. hó 27-én d. u. 3 órakor a papi lakás udvarán végzendő gyászszertartás után helyezzük örök nyugalomra. Nagysom- kut, 1912. március hó 25-én. A ref. egyházközség Presbyteriuma.

Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminiszter Szabó József nagykárolyi p. ü. számellenőrt, saját kérelmére, hasonminö- ségben Mármarosszigetre, Andrássy Jenő pénzügyi számellenört, a szolgálat érdekében, hivatalból, járási számvevői megbízatással, Fehérgyarmatra áthelyezte.