Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-22 / 51. szám
Melléklet a «KŐVÁRVIDÉK» 1912. december hó 22- ikszámához. december 22. KŐVÁRVIDÉK 3 A Belügyminiszter a Zsófia gyeinek kórházért. A Gyermekszanatorium egész országos aktiójának az élén Hohenberg Zsófia hercegnő és gróf Zichy János vall. és közokt. miniszter állanak. Az ö nevük nem kizárólag disz az egyesület homlokán, hanem oly nagy erkölcsi tőkéje a mozgalomnak, amelyből táplálkozik az egyesület egész életereje. Gróf Zichy János miniszteri állásának nagy terhei mellett személyesen vezeti az immár hatalmasan megnőtt gyermekszanatóriumi mozgalmat is és első sor ban neki, s a munkában érdemes és tiszteletreméltó társainak, Bezerédy Viktor belügyi államtitkár, ügyv. elnöknek, Bős nyák Zoltán, Náray Szabó Sándor és Rnffy Pálnak köszönhető, hogy a balatonalmádi Zsófia Gyermekszanatorium már teljesiti hivatását, s hogy a Zsófia Központi Gyermekkórház felépítése is küszöbön áll azon programm alapján, amelyet Bókay János egyetemi tanár, a magyar gyermekvédelem fáradhatatlan harcosa állapitolt meg. H a j d u’s k a Emil udvari tanácsos, a Magyar Földhitelintézet igazgatója példátadóan buzgólkodik dr. Fodor Oszkár királyi tanácsos, központi igazgatóval egyetemben azon anyagi eszközök előteremtésén, amelyek a nagyarányú építkezés megkezdéséhez szükségeltetnek. — Az ország társadalma is bizonyára sietni fog annak a mozgalomnak, mely az emberanyagot védi ebben a sok külső és belső ellenségtől tépett országban, legújabb alkotását, a gyermekszanatoriumot nagy jelentőségéhez képest felkarolni. Maga Lukács László belügyminiszter is átérezvén a magyar társadalmi gyermekvédelem nagy fontosságát, melylyel a külföld előtt is méltán elismert állami gyermekvédelem sikereit és eredményét szolgálja, a legnemesebb érdeklődéssel viseltetik minden olyan társadalmi mozga- 1 o m iránt, mely a modern magyar gyermekvédelem tlöbbrevitelét támogatni hivatott.— Most a Belügyminiszter meleghangú körrendeletét bocsájtott ki, melyben az összes hatóságok és a nagy közönség figyelmébe ajánlja azt az áldásos munkásságot, melyet a Hohenberg Zsófia hercegnő legmagasabb védnöksége és gróf Zichy János vall. és közokt. miniszter kormányzata alatt álló Gyermekszanatorium Egyesület kifejt. — >Ez a legnemesebb emberbaráti célok szolgálatában álló egyesület« — mondja a miniszteri rendelet — «Balatonalmádiban épített »Zsófia Gyermek szanatórium«-ában már is számos elhagyott beteg gyermek ápolásáról gondoskodik; hogy pedig áldásos gyermekvédő munkálkodását a jelenleg szervezés alatt álló második in tézetében, a székesfőváros budai részén építendő »Zsófia Központi G y e r m ek k ó r h á z>-b a n is minél eredményesebben folytathassa s a melegen érző szivek minden részvétére méltó szegény elhagyott beteg gyermekek könnyeit felszá ritva, a jövő nemzedék gyarapítását és megerősítését úgy, mint a múltban olv ritka szép eredménynyel tette, továbbra is hathatósan munkálhassa, a közigazgatási tisztviselőknek ezen magasztos cél érdekében kifejtendő fáradozására állandóan nagy súlyt helyezek.« — De kéri a rendelet a nagyközönséget is, hogy a budai gyermek- kórház érdekében engedélyezett karácsonyi gyűjtés eredményes is legyen, hogy szegény és gazdag egyaránt nyissa meg szivét, amikor saját gyermekének karácsonyfáját díszíti és gondoskodik anyai, apai szivének boldogságára saját kisdedének öröméről, gondoljon némi adománynyal arra védtelen gyermekvilágra, amelynek megmentését a Gyermekszanatorium feladatául tűzte. A gróf Zichy János vall. és közokt. miniszter kormányzata alatt álló Gyermekszanatorium Egyesület központi irodája Budapest, Vili. Stáhly-utca 15. szám alatt van. — A tagok kötelezettségei a következők : a) a rendes tag tiz évre 5 (öt) korona évi tagdijat fizet; b) pártoló tag az, aki egyszersmindenkorra 100. —(Egyszáz) horonat ad; c) az alapiló tag legalább 1000 (Egyezer) korona alapítványt tesz és ezt legfeljebb 5 év alatt befizeti; d) örök- alapitó az, aki legalább 5000 (ötezer) koronával járul az egyesület céljaihoz és ez összeget legalább 5 év alatt befizeti; e) ágy alapitó tag az, aki 10,000 (Tízezer) koronás alapítványt tesz. — Az ágyalapitó jogosítva van abban a szanatóriumban, melynél ágyalapitványát tette, egy ágyat évenként díjtalanul az általa ajánlott beteg számára igénybe venni. — Az alapítványok gróf Zichy János kormányzóelnök címére is (Budapest Vas-utca 10.) intézhetők. CSARNOK. Drágaság. Nagyon drága lett az élet Nagysomkut népe nyög belé. Az olcsóság semmivé lett, ... Az árak szöknek fölfelé. Felsrófolva áll a lakbér, Épp úgy a liszt és a box-kenŐ; Drágább lett a bor,... a gallér. És a fa? — No itt a bökkenő! Repülőgép minden áru S a csókon szerzett vőlegény. Holnap a viz is megdrágul, Szintúgy a szappan, sütemény . Drágább lett a vasút dijja; Emelik — kérem — az adót . . . Csak a levegőnek Inja, Az még áll ingyen szörnyűmód! Drága lett a pénz szerfölött Élni! Ez a legnagyobb talány. És ennyi drágaság közölt Kérem csak én vagyok szamár Önök látom kacagnak erre, O 7 Pedig nincs rajt’ nevetni mit, Mért ne tudná a köitő is Drágábban mérni rímeit ?! — Bog. Tehér dal. Szeretek valakit, mint még eddig senkit... S bölcs lemondás szórja rám enyhe sugarát! Mint mikor a nap az alkonynyal verekszik S végre is bevonja biborpalástját... Sötét lett! És a kéklö alkonyégen, [ Csillag csillagra gyűl, méla fényességben... Szeretek valakit tiszta hü érzéssel, Figyelem lépését, fehérletkü képét . . . Nem mondom meg neki, hűn magamba fojtom Titkon, titkolózva egy-egy könnyűm ontom .. És ha igaz szivem olykor nagyot dobban, Nagyranőtt fájdalmam elsírom egy dalban. Szeretek valakit visszafojtott vágygyal.. . Mert ö röpke tavasz, igézet bájjal Az én szivem pedig régen tarlott róna, Nagy szerelem rajta, egy szál őszi rózsa ! Szeretem, szeretem s nem vallom meg néki! Hervad a rózsa is, ha őszi szél éri... Petry Arthur. Emlékek emléke. Irta: N. Kiss József. Künn az őszi köd szürke fátyollal borított be mindent, benn a szobában a homály olyan rideggé tette a máskor oly szives és meleg legénylakást. Bardöczy Péter egy zsur léha zajából menekült haza. Ott színes volt minden, de ö a ki, évek sora óta járta már a szaiónokat, nem tudott olt semmit találni, a mi mélyebben érdekelte volna. Minden olyan sablónszerü, a megszokott szalónnok, udvariasságok, bókok, témák asszonyi raffinéria, toilettel való hivalkodás és minden más, a mi egyforma s nem változatos. Bardóczy szeretett volna most a mi mélyebben foglalkoztatja, megindítja, de nem talált semmit és azért menekült a magányba. S a mint az angol kerevetre lehevere- dett, a jelenből a múltba tévedtek gondolatai s ime talált egy emléket, a mely érdekelte és fölmelegitette. Egy szép szőke leány jutott az eszébe. Jól emlékezett rá, hogy amikor még nem is beszélt vele, szinte belebolondult a haja csodás, kápráztató ragyogásába. Nem volt alkalma rá, hogy közeledjen hozzá, de irt neki egy levelet, a melyben a haját magasztalta s ezzel hatotta meg ideálját. Akkor még tudott szép szerelmes leve- leket írni. A hogy visszagondolt életének ezzel a forró vágygyal és tüzelő erővel áthatott idejére, szerette volna még egyszer látni most a szürke alkonyaiban, azt a csodás szőke haját. Ábrándozása közben egyszerre felugrott. —- Hiszen meg van! —kiáltotta. Eszébe jutott, bogy azután a levél után támadt ismeretség révén kapott egy fürtöt abból a hajból és hogy aztán a szomorú levélcsere révén meg van az első levél is a melyben fölmagasztalta ezt a remek díszt. Íróasztalából nyomban elő is kereste. Először a levél akadt a kezébe. Valaha ezt irta benne: / A nyári nap diadalmasan letüző sugarában drágaköves büszke korona, az őszi verőfényben aranykalászból soha nem látott virágokból kibontotta a haját. Végig folyt a vállán le a gyékény karosszék karfáján. Emlékszik rá, hogy hozzá nyúlt. A találkozás után ezt irta neki: Ujjúimon soha nem érzett égető láz futott keresztül. Szálakra szedem a hajadat. Keresztül nézek rajta az arcomra szorit- gatva. Homályosuló szemem előtt délibábos alföldi róna arany verőfénye tündők- lik, aztán tarka virágos réten táncoló fátyol-
