Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-22 / 51. szám
december 22 KŐVÁR VIDÉK 2 •---------------------------- í---T~------------------------------A lelki küzdelembe — az ünnep magasztos csendjében t derűt varázsol a Karácsony. Az élet viliaraiban megtépett, elhomályosul hit, remény, szeretet feléled. A lélek megtisztul, felüdül az emlékezésben. Eszünkbe jut a múlt. A gyermek örömök, szép idők boldog emléke. Elérzékenyül, olyan gyermekded lesz ezen a napon kedélyvilágunk. És érezzük, hogy a hit az élet egyedül megnyugtató, sorsunkkal kibékítő nagy kincse. Ismét öröm ének hangzik a földön: „Krisztus Jézus született, örvendezzünk“ ... Miért is nincs állandó karácsony á földön, hogy volna állandó béke és szeretet a szívben? Hisz a karácsony azt követeli, hogy természetét, 1 valóságát ne úgy öltsük magunkra, mint az ünnepi ruhát, hanem úgy szívjuk magunkba és őrizzük meg, mint a hogy a lélek felszívja és őrzi az egyéni jellemet. — így lesz boldog a karácsony. Karácsony. Irta: Paur Ödön. A szeretet ünnepét ünnepeljük. A családi otthon falain belül a gyermeki öröm érzete lengi körül a feldíszített fenyógalyakat, a megbocsátás, a megtérés látszata csillog a gyertyácskák fényében s mindez a távolról szemlélő lelkében is, nehány napra a glória dicsfénye mögé rejti a földi gondokat a nehéz aggodalmakat. Boldogok, akik hisznek ! Boldogok, akiket a karácsonyfa kasírozott díszei mé; képesek a jövő felöl édes illúziókban ringatni, amikor odakünn a metsző hideg téli szél rémmeséket sikolt a még talpon álló fenyvesek lombkoronái közé, gyilkos habomról, tömegek egymás iránti gyűlöletéről. De azért felgyújtjuk a karácsonyfa gyertyáit és ez jól is van ez igy! A karácson rest örömei, az uj nemzedék illúziói. A gyermekek örömei pedig a szerotet hangján érintik és megihletik a legkérgesebb szivet is a karácsony szent estéjén, amikor a múltak ma még élő nemzedéke, az emlékezésből merit nehány órára is jól eső megnyugvást a Ma esoményoi között. Pedig tudjuk mindannyian, hogy hamis a csillogó disz, mely az édes emlékeket újítja fel s a szeretet ünnepének hangoztatása is csak áltatás, mert a teremtett és megváltott ember váljon szereke mást manapság, mint önérdekét és önmagát 1 Hiszen azt a karácsonyfát is az üzleti érdek és élelmesség juttatta szülőhelyétől a feldíszített asztalig, a család anyagi erejét felülhaladó csillogó díszek és tartozékaik pedig, hány helyen a hiúság és önzés eredményei? Az igazi szeretet ünnepe, nu már legritkábban honol a legdíszesebb karácsonyfák tövén, hanem talán legtöbbször a kicsiny kunyhók ablakaiból kiszivárgó mécsvilág mellett felállított fenyóágacska környezetében található. Pedig a szeretet ünnepe, a Megváltó legdicsőbb tényének emlékezete. Ez pedig az ember szer etet jegyében figyelmeztet, hogy atekor, amidőn ezrek és ezrek a boldog családi tűzhelynél a szeretet jegyében ünnepelnek, ugyanakkor az embertársak szerencsétlenebb ezrei a legnagyobb nélkülözések kozöit, esetleg munka- képtelenül, betegségtől sujtottan vrrasztják át a szeretet ünnepéül rendelt éjszakát! Ez a két véglet váltja ki, a jelen elmélkedés tanulságait. Ha tud az emberiség saját anyagi érdekeiért szervezetekbe tömörülni, ha műié örömök és előnyök megszerzéséért lehetséges megalkotni a maga egyesületeit és társasköreit, honnan van az, hogy az emberszeretet jegyében alakúit intézményeink működése fokozatos lanyhulást mutat? Itt-ott találkozunk még az emberszeretet jegyében egy-két jólelkü egyén társadalmi akciójának nyomaival, mikor igy karácsony táján egy-két kiválogatott, kiváltságos sze- gény gyereket 20—30 korona erejéig felruháznak, megajándékoznak; de hát ez volnA az emberszeretet jegyében a magyar társadalom összes kötelessége? Az idei karácsony sok helyen szomorú karácsony. Borzasztó elemi csapásokon kívül a rendkívüli politikai és anyagi helyzet súlyét borzasztóan sínyli maga a nép, az istenadta magyar nép minden rétege. Talán soha sem volt aktuálisabb tehát mint most, a karácsony szent estéjén affelől elmélkedni, hogy ezt a népet nemcsak áz anyagi terhek elviselésére, de az emberszeretet jegyében a jótékonyság gyakorlására isszervezni kell mert borzasztó képet tár elénk ilyenkor a, szegények helyzete s még borzasztóbbat a — kórházak karácsonya 1 Az ország szerencsétlen éghajlati fekvése, mely nemcsak a kereseti viszonyok rendszertelen elosztása, de a lakosság egészségügyi helyzete tekintetében is erőteljes társadalmi tevékenység korrekcióira szorul, ilyenkor, a a megihletódés óráiban talán nem hiába kiállt segítségért, az arra hivatottak szervezeteihez. A mag/ar gazdatársadalom legkiválóbbjai s a népszövetségek intézői, akik a magyar nép boldogulása érdekében annyi jelentékeny szervezetet, szövetkezetét, gazdakört hoztak létre, lelkűk mélyén át vannak itatva az itt kifejtett eszmék fontosságától, kezdjék meg tehát a munkát ezen a téren is, az igazi szegények meg nem szűnő hálája lesz a jutalmuk. A feladataz, hogy a már meglévő érdek- képviseletek működési körébe illesszük bele a jótékonyság önsegélyző csoportjait, melyek feladata a népsegélyezés, betegsegélyezés megoldása legyen s ha az ország területén ma már tízezreket is meghaladó, bármely felekezetű csoportok, szervezetek: átlag egyenként évente csak 10 boldogtalannak nyújtanak enyhületet, mégis a jövőben már százezrek fogják boldogabban ünnepelni a kerszténység legszebb ünnepét, a — karácsonyt 1 Égyszer aztán nagy készülődés támadt a faluban, ahol a férfiak vasárnap délutánoukint ve- cjernye után a templom előtt gyülóseztek, megint csak a világ sorját háuyták-vetették meg maguk között, hogy a sertéspiac zárva,* kukorica nem érik be, a marhának nincs ára, a krumpli elragyált és a bankok kamatlábját már nem győzik fizetni és ezen csak Amerika segit. A külső munkát elvégzik az asszonyok magukban is. A szó vezérek között az elsők egyike Haraga Berci volt, még Kata sem hagyta békén az urát „mennyen kend is, igaz, hogy nincs reá szorulva és a költségért se földünket, se az istállóból nem adunk el semmit, de lásson kend is világot“, magyarázta és addig magyarázta ezt Kata, mig az ura is bement az alispánhoz útlevelet váltani. Eleinte csak levelek, de később már pénz is szállingózott a messze világrészből, onnan a tengeren túlról — a kis faluba, ahol egyik kapott levelet, az az egész falunak szólt, mert beszámolt az egyik a többiekről is akik összetartottak s úgy vállaltak munkát, hogy csoportokban együtt lehessenek. Kedvezett a szerencse cekiok, és u dollárok hálájában egy kis Magyarországot képeztek már összetartozóságukkal. Bár ha itthon sem forgácsolódénak el egymástól. Kata sűrűbben irt, mint a többi asszeny. Tehette, neki nem kellett elvonnia a gyermeke szájától a postabélyeg árát. Mert nem volt gyermeke és mert volt módja is. Kikérdezte mindenről, ami abban a világban létezik, hogy milyenek az asszonyok» szépek-e ? barnák vagy szőkék ? Mert ottan akkor van nappal, mikor itten éjjel és megfordítva. Hát a barna asszony ottan nem szőke ? és ilyen bolondságokon jól mulatott a két sógor Haraga meg Juhász, a kik együtt olvasták a levelet 1 De egyszer aztán ráncba húzódott a Juhász Gábor szemöldöke, mig a Haraga bajusza idegesen pördült a durva munkás ujjak között. Volt valami a levélben, a moly mind a kettőjüknek fájt. Az egyiknek a húga becsületét érintette, a másiknál a feleségről esett szó. Pajzánul volt felvetve a mérgezett nyil — de sebet talált. Hát a Berci nem vigasztalódik ott abban a nagy faluban valami szépséggel — mert úgy veszem észre, hogy a Rizsi bánatára a türelemlevelet Kádár Ferkó hordja. Friss hó esett az éjjel, reggel csizmanyomokat találtam a Rózsi ablakánál. Mikor délután Ferkó erre járt, bele léptettem a nyombi és akurát, hogy talált. Pipacs pirja gyűlt erre ki a Rózsi is, a Ferkó arcán is. Ha nem Kató Írná, nem hinném a húgomról, de az én asszonyom nem szokott hazudni. És nagyot sóhajtott Juhász Gábor. „Ha nem is szokott hazudni, de most mégis hazudik, mert ezt az alávalóságot nem hiszem el a feleségemről és nagyot pördült a haraga Albert mellé és öklével a levegőbe sújtott. II. Kék cédulát kapott a büntető bíróságtól Juhász Gáborné, akit keddhez egy hót reggelre pontban 8 órára a járásbírósághoz idéztek be a városba és a kézbesítő megmagyarázta, ha el nem megy pontosan erre a napra és órára, akkor szu- ronyo3 esendőről* vezetik el, — keresztül az alszeg- ről, végig a piacon át a bírósághoz, mert é a vádlott. Jó lesz, hi ügyvédit vészén maginak, aki hátha tisztára tudja mosni azzal a sok csürés- csavarás szóbeszédjével, mart hiába, de nagy büabe esett, mikor az ura testvérének a becsületét bemocskolta. Onnan a tengeren túlról visszajött a levél, hogy ezzel a bizonyitékkal perelje bo az ángyát, mert hogy a Harag* Berci kis leányának tiszta kell legyen az anya nsve. Es többó a két sógor köaött Amerikában nem esett szó és a két asszony itthon halálos ellenséggé vált. Kedden reggel pontban 8 órakor pedig — suhogó selyembe, talpig feketébe — lépett Füredi Kata birája elébe. III. És az ügyvéd elvállalt kötelességéhez híven beszélt, szakadatlanul beszélt, idézte a paragrafusok özönét és bíró egyik tenyeréből a másikra hajtotta át kopaszodó fejét, rövidre nyírt b*ju3zát idegesen simogatta gondosan ápolt fehér kezével és mig türelmesen hagyta beszélni a paragrafusok automatáját, — haza látott, ahol az ő szép szőke asszonya síró görcsökkel zokog a pamlagon és az arany hajú egyetlen babájuk az anya ruhája mögé bújva, félve néz az apjára, aki egy levéllel a kezében a vádak özönét sújtja a hűtlennek vő t asz- szonyra, akit a kezében tartott levél házasságtöréssel vádol. S míg az asszony a nők szokásos fegyverével, a könyek árjával akarja meggyőzni az urát, — saját ártatlanságával — az aranyhaju leányka megszólal: „ne anyucit bántsa apuka, hanem azt, aki azt a csúnya levelet irta.“ És az ügyvéd befejezte mondani valóját és a biró „Ófelsége a király nevében 1“ felállott Ítélet hirdetésre és ú hónapra Ítélte ol a vádlottat fog. házra, pénzzel meg nem váltható büntetésre. Indokok: Igv kell eibánni olyan egyénekkel, akik a más házi életüket beszennyezni próbálják. Megnyugszik az Ítéletben, vagy' leiebbez ? Igen. felebbezek! IV. És másnap reggel az ajtó félfáján függve találták a rabasszonyt talpig feketében.
