Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-08 / 36. szám

X. évfolyam. ___________Xngysomkut. 1912. szeptember 8. 36-ik szám. KO VARVIDEK KÖZÉRDEKŰ rÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZÖIEGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész é»F« .... 8 K .Negyed évre . . 2 K. Fél évre . . , . . 4 K Egyes szám ára . 20 fillér A becsület védelme. Ali « becsület? Aristoteles a Nichomarchosi ethikában azt mondja, hogy a becsölet második vé­leménye a mi érdekeinkről. Schoppenhauer ezt úgy variálja, hogy a becsület objektiv értelemben másoknak a mi értékünkről láp­iáit véleménye, subjektiv értelemben a mi félelmünk ettől a véleménytől. A köztudat kétségtelenül mások véleményét érti becsü­let alatt. Ha valóban ez volna a becsület, akkor nem az egyéntől függne, hogy becsületes-e vagy sem, hanem a kenyérharcban * elva­dult gyűlölködő irigy, pártos tömegtől. Esze­rint tehát, ha bármily tisztakezü ember vagyok is, nem vagyok becsületes, mihelyt ellenségeim rossz híremet költik, és — ami mindig megesik — akadnak emberek, akik a pletykának hitelt adnak. És viszont, bár­melyik gazember, aki leplezni tudja gaztet­teit, amighirejó, becsületes volna. Eszerint tehát becsületsértést az követne el, aki a nagyközönség rólam táplált véleményét meg­változtatja. Mindenki a saját becsületének ková­csa. Nem valami relativ érték, nem privát vagy közvélemény a becsület, hanem egy­szerűen: egy ember szeplőtlen élete, tisz­Ä „Kővárvidék“ fárcája. ftz utolsó pillanatban. Irta: Kálmán Jenő. Ivánkovics Tera egy sikoltással végigbukott a kereveteu. Az arca kék lett, a szája tárva ma­radt, levegő után kapkodott. A ripoiter becsöngette a szobalányt: — A Kisasszony hirtelen rosszul lett — mondta — hamar kapcsolja ki a fűzőjét,— éu elmegyek... És már ment, szaladt a harmadik lányhoz, a Gutb erdőtanácsos Mici leányához. Itt a mamát vette munkába, akiről tudvalevő volt, hogy szen­vedélyesen 11 zi a gazdálkodást. — Csak azért jöttem, — kezdte a jó fiú, — mert hallottam, hogy nagyságos asszonyom orping- ton tyúkokat küld a gazdasági kiállításra. — Ejnye, szemfüles újságírói, mi mindent nem tudnak ! No jöjjön, hát megmutatom magának a tyúkjaimat, A riporter ment a tyúkketrecek közé, a hátsó udvarba és közben elmesélte, hogy az imént, ami­kor látogatóban volt Ivánkovicséknál, a Tera hir­telen rosszul lett, talán még most sem ócsudott föl. — No, — Ütöd Ott meg az erdőtauácsosué, — aztán mi baja annak a szegény lánynak ? — Én nem tudom, — meniegetődzött a ripor­ter. — Éppen azt meséltem néki, hogy Bánky Zolt vőlegény. vo'\, f;~ , Főszerkesztő: Hr. Olaavazky Viktor. \y; -ff /■ Felelős szerkesztő: Harn« Kenő. ............ ........................ - ____ te sséges magatartása. Aki úgy él, hogy az erkölcs törvényeivel nem kerül összeütkö­zésbe, az becsületes ember, tekintet nélkül arra, hogy egyesek vagy akár a legtöbben mit tartanak róla. A becsületvédelemnek egy hathatós eszköze volna a kártérítés, amelyet az angol jog ismer. Angliában jogelv, hogy »for every legal wrong there is a legal remedy.« Vagyis minden törvénysértésért jár kártérítés akkor is, ha vagyoni kár nem származik a tör­vénysértésből. Nem is az a lényeg tulaj­donképpen, hogy kár okoztatott, hanem az, hogy jogsértés történt. A kártérítés nagy­sága tehát nem függ a kár nagyságától, hanem a jogsértés mérvétől. Ez a kár: a general damage, melyet nem is kell bizo­nyítani. Csupán a special damage, mely a körülményektől függ. bizonyítandó. Ha valaki becsületsértést követ el, az angol bíróság nagy összegű kártérítést ítél, még akkor is, ha a körülményekből egészen világos, hogy a sértett egy krajcárnyi kárt sem szenvedett. Holmi ideális kárnak bi­zonyítását sem kívánja, mert abból indul ki, hogy ahol jogsértés van, ott kár is van. A jog egy szilárd állapot: a legkisebb bil­lenős megszünteti az egyensúlyt, elváltozá­sokat idéz elő, kárt okoz. — Vőlegény ? — Hát nagyságos asszonyom még nem is tndja ? Persze, hogy vőlegény. A Stroczka Gizit veszi feleségül. Kutatva nézett az erdőtauácsosné arcúba, hanem abból ugyan keveset láthatott, mert a de­rék asszony elkezdett szaladni a ház felé. — Ott vannak a tyúkok ! — kiáltott vissza. — Nézze meg őket, én most nem érek rá ... A riporter bizony nem nézte többé a tynko- kat, hanem uekiiramodott a városnak és közben megpróbálta kibogozni az események kusza szá­lait. Mi oka lehetett Bánky Zsoltnak erre a heccre? Hiszen, ha nyilvánossá lesz a dolog, nem marad hat többé a városban. Méit ígért házasságot egy­szerre bárom vénleánynak, holott egészeit bizonyos, hogy egyiket sem akarta elvenni. A riporter meg­állt és hudonászui kezdett a botjával, nyilván, hogy rendet teremtsen a goudolatai között. — Egyik leány sem gazdag. Egyik lány sem fiatal. Fogadásból uem tette, mert ha Bánky tói ki is telik ilyen bolond fogadás, nincs olyan elvete­medett ember, aki tartsa. Hiába ... Hatha csaku­gyan meg akar szökni, Ez a gondolat mindjobban szeget ütött a fejébe. Nem lehet másképen, hi­szen különben akarattal csak nem teszi magát tönkre! Persze, nagy lábon élt, adósságok... hopp, ezen a nyomon már el lehet indulni. És rögtön el is indult a Közgazdasági Bankba. Ha valahol, itt csak tuduak beszélni Bánky adós­ságairól. Beállított hát a bankba, ahol minden Az angol törvény tulajdonkép nem modern alkotás. A kártérítés elve — nem­csak vagyoni, hanem ideális kár esetén is — végighúzódik az összes középkori törvény- hozásokon. A kontinensen azonban a kár­térítés büntető jellegét régen elvesztette, sőt annyiban Angliában is, hogy nem a bün­tető, hanem a polgári bíróságok ítélik meg. Az az indítvány, hogy mi a becsület- sértést kártérítéssel büntessük akkor is, ha kár nincsen tulajdonkép a régi magyar jog­ban is megtalálta a gyökerét. Kétségtelen, hogy alapos érvek hoz- ' hatók fel ellene. Hisz mindent ki lehet fe­jezni pénzben, és bármily materiális korban élünk is, azt a lelki fájdalmat, melyet oly1- kor egy becsületsértés idéz elő, pénzzel megszüntetni, kárpótolni nem lehet. Kár, amely nem bizonyítható!? Mekkora legyen ilyenkor a kártérítés? Bízzuk a bíróra? Hisz ez valóban — mint Orosschmied mondja — »esetről esetre való törvényho­zás« volna. És mit csináljunk a szegény emberrel? Annak privilégiuma lesz a be­csületsértés, akin a kártérítést úgy sem lehet behajtani, az szabadon fogja sérte­getni embertársait. A dúsgazdag ember pe- dig ugyancsak megengedheti magának azt a fényűzést, hogy néhány polgártársát le- gazemberezze ? Pénzkérdés az egész és pár ezer forint meg a világ? enher barátja volt és néha a sajtó iránt való tisz­teletből egy-egy váltóját is leszámítolták, előre számítva azzal az eshetőséggel, hogy a pénznek még a kamatjai sem térülnek vissza. — Éljen a sajtó! — üdvözölték a fiút, aki kényelmesen elhelyezkedett az irodában és rágyúj­tott egy vastag szivarra. — Ejnye, — csodalkodott a főkönyvelő, — de fene vastag szivarod van. — Azt hiszed csak a nagyuraknak lehet ? — kötekedett a riporter. — Néha éu is vagyok akkora ur, mint teszem azt: Bánky Zsolt. A főkönyvelő bizalma«an legyintett. — Ne irigyeld annyit Bánkyt, — mondta — annak is megvan a maga haja 1 — Ördöge van, nem haja ! — pattant föl a riporter. — Úgy él, mint hal a vízben Se gondja, se adóssága, aztán ott az anyai öröksége... — No, no. Az anyai örökség már elúszott. Ami pedig a goudokut illeti, arról éu talán mégis többet tudok. — Mit tudsz no ? — idegeskedett a sajtó. — Mert van neki pár ezer koronás váltója ? — Szép kis pár ozer korona ! Ide néz fiam. Három nap múlva esedékes egy tízezer koronás, meg egy húszezer koronás váltócska. Összesen harmincezer korona. Láttái te már annyi péuzt egy összegben ? — De, — kérdezte most a riporter, — ha nincs már ónjai örökség, akkor tnitc adtatok neki? A főkönyvelő nevetett. Sierkesitőség és kiadóhivatal. Nagyaomkut,Teleki-tér 384 MKUJKLRXIK MINIUM VA8ÍKNAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom