Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-08 / 36. szám
2 KŐVÁR Yr ID ÉK szeptember 8. Ezzel szemben úgy áll a dolog, hogy ez a pár ezer forint, amely lehet néha sok pár ezer forint, bizony még a gazdag embernél is nyom a latba és visszariasztja a sértéstől, a sértőnek ped'g ugyancsak jól esik ideális kárának megtérítése és úgy érzi, hogy inkább kapott elégtételt, mint amikor a sértő csak az államkincstárnak fizet pénzbírságot. És noha az ideális kár gondolatával bíróságaink még nem barátkoztak meg, a becsületsértés miatti kártérítés nem lehetetlen gondolat, azt bizonyítja, hogy újabban kiváló gyakorlati és elméleti jogászok is kívánják. Végül egy igen hathatós újítás volna a kötelező megkövetés. Mondja ki a bíróság az Ítéletben, hogy a sértő büntetésen kívül köteles a sértettől ünnepélyesen bocsánatot kérni. Ez igen üdvös volna praeventiv szempontból és megnyugtató hatással volna a sértettre, aki ilyképen teljes elégtételt kap. A megkövetés nem teljesítése esetén igen szigorú rendbüntetés volna alkalmazandó. Sajtó utján elkövetett becsületsértés és rágalmazásnál az Ítéleten kívül a megkövetés is újabb büntetés terhe mellett közzéteendő volna. A műveltség terjedésén kívül ezekben látom, szeretett testvéreim, a becsületvédelem eszközeit. Kevés újat mondtam, de azt amit mondtam talán nem árt minél többször ismételni. Szeretném megszívlelni hatalmas nagymesterünk nagygyülési megnyitóbeszédének tanulságait és konkrét javaslattal lépni elétek, — mert valóban azt hiszem, hogy a kontemplativ szabadkőművesség hazánkban idejét múlt dolog. Mégis, ha beértem azzal, hogy a reformokra rámutattam, de a megvalósíts módjára, a mi általunk teendő^ kezdeményező lépésekre nem tértem ki, ennek az az oka, hogy igen fiatal szabadkőműves vagyok ahhoz, hogy a mi útjainkat és a rendelkezésünkre álló erőket kellően ismerjem. Célom csak az volt, hogy különösen jogász, iró és tanár testvéreim érdeklődését ébren tartsam e nagyon is aktuális kérdés iránt, annál is inkább, mert a becsület kellő jogi védelme nemcsak az igazság, jogbiztonság és kultúra érdeke, hanem jelentőségét növeli, hogy egyetlen ellenszere a párbajnak. Már pedig jól mondta Ostwald Budapesten tartott előadásában: a párbaj atavisztikus jelenség abból a korból, melyben az emberek a nyers erőt tartották a legfőbb erénynek. Az pedig mindenképen szabadkőműves feladat, amit Moucini, a nagy jogász igy fejezett ki: Faire avancer le droit et recula la force ! (Haladjon előre a jog, nyomuljon háttérbe az erőszak.) HÍREK. Kinevezés. A király Szabó József szatmárnémeti kir. törvényszéki bírót a debreceni kir. Ítélőtáblához bíróvá, MoísQnöző felsövisói kir. járásbirósági jegyzőt pedig a técsői kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. . * Szatmárvármogye Alispánja a Jegyzők és aljegyzők érdekében. Különös figyelemmel arra a méltánylást érdemlő körülményre, hogy a jegyzői kar összes tagjai minden tekintetben megdrágult életviszonyok terhének viselésére, jelenlegi javadalmaikkal alig a ig képesek megélni, fizetésüknek 30 '|ft-ig terjedő részének megfelelő összegű drágasági pótlék engedélyezését a vármegye összes községeinek ajánlja. Hisszük és reméljük, hogy eme jogos és méltányos ajánlatát vármegyei alispánnak minden község készséggel teljesíteni fogja. Felhívás A mennyiben a f. évre kivetett összes állami adók a községnél már elóirattak, felhívjuk az adózó közönséget, hogy adókönyvecskéjüket a f. évi adóelőírása végett 8 nap alatt különbeni pénz- büntetés terhe alatt okvetlen mutassák be a községi elöljáróságnál. Elöljáróság. Községi képviselőtestületi illés. Nagysomkut község képviselőtestülete ma szeptember 8-án délelőtt 11 órakor a községháza tanácstermében rendkívüli képviselőtestületi ülést tart, melynek tárgyai a következők: 1. Á vármegyei közigazgatási bizottságnak 34821912. számú rendelete az önálló gazdasági iskola létesítése és az e célra szükséges 5 kát. hold földterület megszerzése tárgyában előterjesztendő indítvány tárgyalása az 1886. évi XXII. t.-c. 110. §-a értelmében. 2. A villanyvilágítás létesítése tárgyában megkötött concessiós szerződés bemutatása és elfogadása. 3. A vásárvámszedési jognak 1913— 1918. évekre való bérbeadására vonatkozó árverési feltételek megállapítása és az árverés határidejének kitűzése. 4. A községi vendéglő épületén szükségessé vált sürgős javítások eszközlése iránti intézkedés. 5. Pap helyesen Duka Mária illetőségének tárgyalása. 6. Frankovits Mór illetőségének tárgyalása. Nasyizabásn váltóhamisítás. Mint az »Ujszatmár« írja: Illy Antal a ki a helybeli jegyzői hivatalban is volt mint irook alkalmazva, később Szatmáron ingatlan forgalmi és pénzközvetitő ügynök 100.000 korona összeget meghaladó váltót hamisított Szatmáron és megszökött. A napokban kisérte a csendórség Arad- megyének egy községéből, a hol elfogták és átadták a kir. ügyészségnek Szatmárra. Hogy hová tette a horribilis summát, arra nézve nem akar felvilágosítást adni. Megjegyezni kívánjuk, hogy annak ide— Gondolhatod, hogy nem az 5 szép sze- roeire. De itt a főispánt titkár aláírása, inog az öreg Szalárdy Nácié. Két aláírás, ami testverok között egy milliót ér. — Atiá, — hagyta helyben a tiporter és ettől kezdve nem beszélt tölthet Bánkyról. Egy darabig még eldiskurált a fiukkal, azután vette a ka- lapját és ment. A dolog kezdett kialakulni. Esedékes két, harmincezer koronáról szóló váltó, Bánky szökni készíti, a két aláírás tehát nyilván hamis. De, hegy lehessen ezt megtudni. Tiluödve ment föl a szerkesztőségbe, ahol egy öreg, rozsdás olló mélázott a sorsUldözte Íróasztalon, de a riporter most nem bántotta az ollót. Meg kell tudni, meg kell tudni, eiősködött magában és kaján mosolygás HU ki a szája szélére. Ez lesz bosszú Liliom Stefiéit. Itt egy pillanatra szünetet tartott a jó fiú. Hogy igy kiélte a bosszú gondoltát elkezdte sajnálni Báiikyt. Ki is spekulálta mindjárt a bosszú nemesebb formáját: amikor megtud mindent, fn|. keresi az aljegyzőt és megmondja neki, bogy tus son már, mert minden kiderült Ez lesz az ö bősz- aznja, gálánsán, szépen utat engedni annak, aki öt halálosan megbántotta. Hauern szép nekrológról gondoskodni fog. De a megoldás V Nini, hiszen itt a jó, öreg telefon, amely mindent ápol, légióként pedig eltakar. Egy perc múlva már a főispáui titkárral beszélt. — Halló, Pista ? Itt Banky ! Szervusz . . . Kérlek szépen holnapután esedékesek lesznek a váltók .. . Micsoda váltók ? . . . Hát persze, hogy én beszélek, Báuky Zsolt. . • a húszezer koronás, meg a tízezer koronás .. . Már hogy bolondultam volna meg ? Amin te vagy aláírva, meg Szalárdy Náci - .Hogy te nem irtát alá semmit? Ejti, kikérem magamnak az ilyen otromba tréfát . . , Nézd meg a Közgazdasági Bankban .. . A riporter lecsapta a kagylót. Megvan ! Mégis úgy van, mégis neki volt igaza. Egy sikerült nyomozás boldogságában szeretett volna fülkacagtii, azonban sietős útja volt. Azonnal föl kell keresni Bánkyt. Tudta, hogy hol találja, hát elloholt a városi sörházba. * Amikor a riporter a városi sorházhoz élt, az emberek már messziről kiabálták feléje : — Hamar, hamar! Szenzáció vau. Nagy szenzáció ! — No? — kérdezte nagyot fújva a riporter. — Talán bizony az öreg Mayert a sok sörtől megütötte a guta ? — Semmi! — mondta az egyik kicsinylő gesztussal. — De Bánky, Bánky ... és itt az extá- /.istól szinte sírásra csuklott a hangja .. . Bánky le vau vitriolozva! A ripoiterrel keringeni kezdett a világ Nem is hitte volna, hogy ilyen tragikus következményei leszuek a dolognak. — Ki forrázta le? — kérdezte lelkend zve. — Ki, ki? Hát az Ivánkovics Tera. Ilyen szenzáció, de ilyen szenzáció . . . A riporter a kapunál volt már, de ekkor hozták a nyöszörgő, ordítozó aljegyzőt egy rögtönzött hordágyon. Átvitték a lakásara, amely a szomszédban volt. A törzsvendégek és az utca közönsége mind utána tolultak a gyászos meuetnek, de a lelkében megreudlilt riporter intett két rendőrnek, hogy senkit he ne eresszenek Bánky lakására. Már úgy intézkedett, mintha a saját életéről lett volna szó és kituszkolva miudeukit a szobából, sietve orvoséit küldött. Az aljegyző nagyokat hörgött, közben egy- egy átok töredéke röppent ki csúffá tett szájából. A ripoiter e pillanatban nagyon megsajnálta Bánkyt. — Ilyen élet, ilyen élet! — sopánkodott. — Mi lesz már ebből ? Bürtöube jut váltóhamisításért, kijön ezzel a megbélyegzett képpel, örök gyalázatára önmagának. Ha most meghalhatna . .. Lám az volna a legjobb megoldás. És mintha minden ezt a célt, ezt az egyetlen megoldást helyeselte volna, az éjjeli szekrény márvány lapján megcsillant egy revolver csöve. Bánky tette oda, hogy azonnal kéznél legyen, amikorára szükség lesz rá. A riporter az izgalomtól rekedt hangon, dadogva megszólalt: — Aljegyző ur, aljegyző ur ! Ért engem? A hörgő ember feje igenre hajlott. — Minden kiderült ... a váltóhamisítás . . . Istenem, börtön . , . börtönbe fogják vinni, aljegyző ur! Bánky teste megvonaglott az iszonyattól, a riporter pedig folytatta: — Itt a revolver maga készítette elő. Pár pillanat és jönnek ... én kimegyek .. . Ideges türelmetlenséggel nyomta a rovol- vert Bánky kezébe, de ez hirtelen töleuielkedett fektéből és irtózatos erővel a falhoz csapta a Browningot. — Élni akarok ! — ordította kétségbeesetten, — élni akarok . . . ! — A börtönben ? És ilyen elcsúfított arccal ? — A börtönben és ilyen csúfított pofával, — nyögte utána Bánky és elnyullott az ágyon.
