Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-23 / 25. szám

X. e/folv!im. Nasrysomkut. 1912. június 23. BUNietéii ár: Égés* évre .... 8 K Kegyed évre . í K. Fél évre ......................4 K Egyes szem ere . 20 fillér Va káció. Mint örül, mint ujjong a fiatalság a várva-várt nagy szünidő eljövetelének, ami­kor lerázhatja magáról az iskola porát és repeső szívvel, vidám kedvvel kipihenheti az esztendő nagy fáradalmait. Mert a vakáció csak a szorgalmas, kötelességtudó ifjúságnak van szánva, azok­nak, kik a tanév alatt komolyan fogták fel hivatásukat, lelkiismeretesen tanultak, sze­retettel forgatták a tankönyveket, buzgói- kodtak, fáradoztak, hogy mentül több és nagyobb ismeretekre tegyenek szert. Tanul­lak, dolgoztak, hogy haladjanak, jövőjük útját egyengessék és évek múltán a nemes célt elérhessék. Az iskola falai közül kilépnek az élet iskolájába, hol újólag fel kell venni a-har­cot, megállani kell a sarat, hogy el ne buk­janak az ut közepén. Ismételten kemény tusát, elkeseredett hadjáratot kell íolytat- niok, ha élni akarnak önmaguknak, a tár­sadalomnak, a hazának. Mert örök küzde­lem, pihenés nélküli háborúskodás az élet, a létfentartás, a kötelesség!eljesités érde­kében. A szorgalmas tanuló megérdemli tehát az üdülést, hogy aztán az uj tanévben ujult l-LJLL_Ü---— . 1 .. ■■■■■■ J ' L.... "J____111___ Ä „Kőváradéi“ (áreája. Ivésőu. I. Csak egy betű, csak egy hang, csak egy le­helet és mégis a vágyak, a remények egész vi­lága, a szívnek minden álma van benne összpon­tosulva. ÖÜ Az öröm, a gyönyör, a kéj édes-ked­ves érzete Latja át a szivet midőn ajkunk azt a bűbájos szót mondja: „0“. Kinek nem volt, kinek nincs és kinek nem lesz egy drága „Ö“-je élele történetében ! A teljesült vagy tört reményekt röpkeálomképek e tünékeny délibábjai az élet pusztájának, fűződnek az „Ö“ nevébe/., miből sok­szor nem marad fönu más, mint az édes, fajó emlékek. Ha úgy tetszik kedves barátnőm, elmondok egy rövid történetkét az „Ö'-röl. Remélem meg­hallgatja. * * * * • Az X-i fürdő tánctermében a keringő utolsó akkordjai is elhangzottak. A nap mosolyogva Főszerkesztő: |»r. üUavszky Viktor./ Felelős szerkesztő: llama Ilonéi, bukkant elő a távol bércek ormain. Hajnalodon! Milyen gyorsan repül el egy báli éj, azt csak az tudhatja, kinek „0“-je van vagy volt. Ortnay Ivánnak a legdrágább „Ö“-je Vilma volt. Épp most búcsúznak a legdrágább báléj után. Egy 15 éves lányka és egy 20 éves ifjú ál­lottak egymással szemben. Iván megfogta a le­ányka kezét és igy szólt hozzá : Holnap Parisba utazom. Éljen boldogul Vilma kisasszony. — Isten Önnel! Egy év múlva tán újra ta­lálkozunk. Nemde sokszor és sokut fog nekem írni és nem feledkezik el a nagyvilág zajában a kis Vilmáról ? — ügy lesz és Ön sok szorgalommal fog válaszolni. — ígérem. Ennyi volt az egész. Elváltak. Egy biztató tekintet, egy gyengéd kézszoritás kisérték Ivánt utaiu. Messze, nagyon messze szakadtak egy­mástól. Vilmát egy csendes kis falucska fogadta ölébe. Ivánt hivatasa a nagy világvárosba vezette. H. Három év múlt el. Ormay Iván látta Parist, fakadó kacajával, féktelen szeszéijeivei, rohanó él­veivel, ezer csalijaival és szebbnél szebb bájaival. Szerkesztésig és ki*Hóhiv«tai. Nagysomkut,Teleki-tér 384 ItldtiJKLIIKIK VASiltNAI» Do a csábok örvénye nem nyelte el öt. Büszkén és szilárdul állt köztük mint a pálma. Előtte lebe­gett mindig „0“, a kedves leánvka és a csábok és kisértések vis-zapattantak róla . .. — Ha visszatérek, ba látni foglak, ha kar­jaimba zárlak, mily büszkén, fölemelt fővel mond­hatom el, hogy méltó vagyok hozzád ! Boldog idők, édes álmok, oly csalógatók, mint a délibáb, molyét a k«bor felhő, durva szél­től űzetve még meg nem semmisített! * * * Vilma és Iván levelezése mindig melegebb, mindig bizalmasabb lett. „ÓJ oly szépen, oly szor­galmasan válaszolt a levelekre. Iván látta, lelke fejlődését, látta amint a kis leánykából nagy leány lett, aki az elválásukkor még lepkét kergetett, ma már komolyabb dolgokkal foglalkozott. Messze, távol az édes otthontól, idegen né­pek és emberek között a legérdektelenebb levél is örömet okoz, hátba még Írja. „Ö* beszel hoz­zánk benne, azokkal a lágy, édes szavakkal, azok­kal a piros mosolygó ajkakkal, azokkal a távolban ' is égető szemekkel... E bárom év alatt sok szép napja volt Ivánnak. Egyszer csak meginvitálja a fiatal embert Vilma vőfélynek, [hamiskásan jegyez­erővel, felfrissült szellemmel, igaz munka- kedvvel fogjon munkájához. Bezzeg a hanyag, kötelességét mu­lasztó, lusta fiatalság a szép, a derült, a felvidító vakáció napjaiban látja csak, hogy mily könnyelműséget tanúsított a tanév alatt, amikor könyvei helyett mindenféle haszon- talansággal foglalkozott, elléháskodla a ta­nulásra szánt időt. S ime a visszahatás. Amit tiz hónap alatt nem tett, azt most a pihenésre szánt gyönyörű időben kell meg­cselekednie: tanulni, hogy egyik-másik tantárgyból az uj tanév elején pótló vizsgá­latot tehessen. Mily megmérhetetlen fájdalmat okoznak a szülőknek azok a hanyag, a tanulástól irtózó, a tankönyvektől rettegő tanulók, kik elzárják maguk dől a haladás, az emelke­dés útját. Ismételni kell az osztályt, mert elégtelen klasszifikáci()t nyertek. A kötelességét nem ismerő tanulóság nincs tisztában azzal, avagy nem akarja megérteni, hogy a szülök mily nagy áldo­zatok árán iskoláztatják őket, csakhogy a középszerűségen felülemelkedjenek, intel­ligens, képzett, komoly, munkaszeretö em­bereket faragjanak belőlük. Nem tudják méltányolni a szülők megfizethetetlen gon­doskodását, végtelen odaadásai, amikor szájuktól megvonják a falatot, nélkülöznek, megfeszített munkával dolgoznak, hogy gyér mekeik pályafutása elé akadályok ne gör­düljenek ; robotolnak, veredékes homlokkal, testet ölő, ideget sorvasztó dologgal tölte­nek napot éjjelt, csakhogy taníttathassák, iskoláztathassák gyermekeiket, hogy ha fel­serdülnek, megnövekednek, szemrehányás ne, érhesse őket, ne legyenek vádolva, hogy ök voltak gyermekeik sorsának kerék­kötői. A szülő soha nem lehet oly hálátlan, mint a gyermek és gyermek soha sem nyújthat mindazért kárpótlást, amit a szülő az ö érdekében cselekedett. A kötelességtudó, pályájukat szem előtt tartó fiatalok kiváló munkaszeretettel tanul­nak részint, hogy szülőiknek örömet sze­rezhessenek, részint, hogy céljukat elérhes­sék és derék, becsületes, jóravaló emberek váljanak belőlük. Akinek az édes vakáció megadatott, töltse okosan, célszerűen. Ossza ba a napot praktikusan, hogy mindenre teljék idő. Le­gyen helye a gondtalan, vidám játéknak Lien szabad ege alatt, a szép természet­ben hadd pezsdüljön ki az üde kedély, a paj/án jókedv, legyen helye testedző, izom- erösitö tornázásnak. De fordittassék bizo­nyos idő jó, tanulságos, lelket nemesitő, szellemet miveló könyvek olvasására is. A már világhírű Kolozsvári (Heinrich) Szt. László fertőtlenítő PIPERE-SZAPPAN kincset ér a háznál. Biztosan megóv minden ragályos betegségtől és a mellett remek illatával kiváló böríinomitö anyaga folytán elsőrangú kosmetikai cikk. K^p'13 ó mindenütt. Ara 70 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom