Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

január 7. KŐVÁRVIDÉK 2 ellenkezni és sírva fakadnia, ha — a rosz- szul tanulás természetes hüntetésképen — szülői iparosnak vagy kereskedőnek akar­ják adni. Az iskola lelkesítő munkája sa gyer­meknek ezen pályák iránti szeretete még mindig kevés a műveltebb iparos- és ke­reskedő-osztály megteremtéséhez, ha a szülők nem tudják felfogni ezek előnyeit a tudományos és egyéb nyomorgó pályák felett. Sajnos — egyelőre — inkább Írnok­nak adja a magyar szülő gyermekét, mint iparosnak vagy kereskedőnek! Ennek okai a magyar társadalom »gentri« elveiben, s ebben a kisvárosok társadalmi viszonyaiban keresendők. Az a hatalmas társadalmi válaszfái, melyet a kis­városok »intelligenciája* felállított, lehetet­lenné teszi az érintkezést ezen társadalmi osztályokkal. A becsületes munkával 60 — 80 ezer koronát megtakarított iparos vagy ke­reskedő nem mehet mulatságaikra, hangver­senyeikre, összejöveteleikre, kaszinójukba. A magyar iparos hiúságát bántaná, ha fia is oly »lenézett* lenne mint ő s épp ezért félre tesz minden érdekét, kockára teszi fia jövőjét, mikor biztos kenyeret tudna néki adni s teszi ezt részben azért, hogy fia »ur« legyen, másrészt pedig lelkiismeretét akarja megnyugtatni, hogy fiára nem sajnált áldozni. A vesztes a gyermek marad, kinek a tudományos és hivatalnoki pályákon küz­dés és nyomorgás jut osztályrészül. A polgári iskolák tanárainak — mint a polgárság iskolája tanerőinek — példát kel­lene mutatni, hogyan kell megbecsülni a ma gyár iparost és kereskedőt, minden igyeke­zetükkel azon kellene lenniük, hogy a társa­dalmi válaszfalak ledőljenek, mert ily formai okok miatt bűn lenne feláldozni a tanítvá­nyok és haza érdekeit. Meg kell értetni a szülőkkel is e gon­dolatot felolvasásokon és a velük való érint­kezésünkben s ha siker koronázza munkánkat, akkor nagy szolgálatot teszünk a hazának, mert egyengetjük az utat a demokratikus, gazdag Magyarország kiépitésénez ! N. L. tájimasszába nem engedi *a gyomor nedvet a táplálékhoz hozzá férni. Eltján néha, hogy u ember éhes is meg szomjas is. Mit kell ilyenkor tenni ? Enni és bevárni a szomjúság érzet még erő­szakosabb attaque-ját és csak akkor inni. Hasznos német szálló ige, hogy :J „Wer trinkt ohne Durst Und isst ohne Hunger Stirbt desto junger.* 3 sorban egy tökéletes táplálkozási kygienia. Az alkoholról csak pár szót szólok. Az emberek ittak, isznak és inni fognak. Mi ennek az oka ? Teljes bizonyossággal az az min­den egyénre nézve egyetemes positivitással nem uem fogja ezt megállapítani sóba seuki. Ai alkohol életet ment és il, energiát aá és vesz, jé kedvet teremt és bus komorságét, álmot hot és elfiz, morált diktál tat és demora- Ilmái, pénzvágyat gerjeszt és pazarlás! kedvet, bátorságot szül és gyávaságot teremt, szerelemre gerjeszt és sserelmi undort szül, kegyetlenné test és kinyöriletessé, de egy bizonyos a ez az hogy élvezete bizonyos mérték elérése után be­állítja a világot az „énének tetsző hangulatba * talán ez utóbbiban rejlik általános vonz ereje. Semmi sem áildóbb és általánosabb, mint a szomj. Pedig az alkohol falsificál, az órzési, gon­dolati körök, a gázlás nélküli pbautasia szabad lobbanó, görögtüzszerü virtus kitöréséivel, melyek Olsavszky Simon. Egy jó ember halt meg az éjjel! Szól a közönbös, idegen. Kedves jó fiam ! . . . többit könye mondja : Nem bántottál meg sohasem. Atyám volt • . . zokoga lánya Nekem barátom ... a szó elakad .•. A jó tevőmet siratom benne ... A szegény nem szól.. .csak könye fakad. Édes gyermekem ... sir fel az anya . .. Fájó köny mondja : Testvérem nekem í Htt felesége reá borulna; Csak azt zokogja : Mindenem. Igen! Mindenkinek voltál valamije. Ne­ved fogalom lett. Fogalma: a kötelesség- teljesítés, önzetlenség, tiszta becsületesség­nek, szived: az elözékenvség, jóság, ember­szeretet hangos hirdetője. Nemes ember voltál. Istent szeretted. Embertársaid becsül­ted. Legkisebb akartál lenni, pedig nagy voltál. Nagy gondolkodásod, tetteid s egész életedben. Halálod is az volt. Mert ha már megkellett halnod, úgy haltál meg, mint nem halnak királyok. Tüneményesen, szé­pen. Mint mikor a ragyogó égről szeptem­beri csendes éjjelen lehull a csillag; fényes, nagy Ívben, elkápráztatva azokat, kik látják,... s aztán belevész a néma éj­szakába; úgy hagytál itt minket. Váratlan, hirtelen. Szeretettel rajongtunk körül. Sokat nye lünk és sokat vártunk még tőled. .. s reményeid ragyogó egéről, jövőd szép ter- vezgetésének tetőpontjáról hullottál le mint a megsebzett madár, mély fájdalomba döntve azokat, kik igazán szerettek. Pedig szerettek. Sokan, mindenki. Hisz azon csodálatos lelkű emberek közé tartoz­tál, ki ártani nem tudott senkinek, hasz­nálni ellenben mindenkor és mindenkinek. A legutolsó, a legszegényebb, a koldushoz is volt egy jó szavad; figyelmességed pedig utánozhatlan azokkal szemben, kiket becsül­tél vagy közel állottak a te jó lelkedhez. Hogy tudtál vigasztalni; Mennyi gyön­géd szeretettel keltegetted a reményt, bi­zalmat a megtépett, megsebzett szivekben. És a szükség, a nyomor enyhítésében, a könyek letörlésében, mester voltál. Moso­után sivár kimerültség lepi el • finom egyensúlyt)- zottságban a legnagyobb a legtüggetlenebb boldog­ságot élvező logikus akaratot. Az élet hullámzásaiban az alkohol hatás ro­vata kiméiitbetetfen, mint maga a bűn s annak ősforrása, az emberi gyarlóság. Nagy intő példa a szellemi óriás Goethe naplója, a melyben Schillerről a germán faj egyik előkelő képviselőjéről igy ir: „Amit egyes emberek munkáiban kifogásolni valót találtak, abban Schillernél az alkohol hatása érzik.* Pedig Goethéről aki igy kritizált és tudjuk, hogy : er selbst einen guten Tropfen liebte. De azért fiának a következőket írja : Wir leben nach unseren alten Weise, still und fleissig besonders auch was den Wein anbe­trifft wobei mir lieb ist aus deinem Briefe zu sehen, dass du auch vor diesem zur Gewonbeit gewordenen Getränk in acht uimst, was mehr als man glaubt, einem besonnenen, heitren und thä- tigen Lehen ehntgegen wirkt.■* így örvend Goethe annak, hogy fia bornem­issza. A mértékletességen kívül 3 arauyszabálya van a táplálkozás hygeniájának. 1. Az ételt jól megrágni. 2. Étkezéskor nem olvasni. 3. Étkezés után pihenni. A fogak munkáját nem szabad a gyomorra erőszakolni. Mert Mert ha ez célszerű volna, akkor a takarékos és okszerű természet nem adott volna az embernek olyan tökéletes fogazatot. lyogni láttam szavadra azokat, kiket előbb a kétségbeesés sötét gondja kisért. És itt hagytál I Nagy, nehéz gyászban bennünket. Zokogva állottuk körül ravata­lod, mely fenkölt lelked érzelmeiben és szeretetében páratlan jóságu szived porlandó hamvaid fedte el előttünk. Szinte nem tu­dunk belenyugodni, hogy nem vagy többé köztünk. Hisz a mi kis társadalmunknak oly szüksége van minden egyes tagjára, hogy ha egy kidől, a jók legjobbika; az érzékeny csapás, mely mindenkit sújt; a végtelen ür, melyet embertársai közt maga után hagy, mintegy visszaköveteli az életnek. És hiába. Te elmentél. Akkor mentél el, mikor legnagyobb szükség lett volna reád. Hogyne fájna szivünk. Hogyne törne fel zokogó sírás ajkainkon. Pedig nem kételkedem, hogyha az édes anyai szív forró óhaja, a szeretettel aggódó feleség buzgó imája s az elválás végper­ceiben elsírt fájó könyek képesek lettek volna a halált megkérlelni, úgy még sokáig köz­tünk maradtál volna. De Isten jobban szeretett, mint mi mind­annyian. Elszólitott életed delén, szép re­ményeid, vágyaid tetőpontján, férfi korod legszebb idején, mikor az alkotnivágyás, a tetterő bontogatni kezdé szárnyait. Mennyi nemes eszme, mennyi ideális gondolat fog­lalkoztatta lelked! És mint a szorgos méh. hosszú évek során át gyüjtőttél, hogy a mi telkednek gondolata volt, azt valóra vált­hasd hogy azt a kedves családot, mely min­dened volt boldoggá tedd; s a társadalom­nak, melynek munkájából mindig híven, be­csülettel kivetted a részed, tetteiddel hasz­nára lehess. Mindez eszköz birtokodban volt. Köz­szeretet környékezett. A legelsők és a leg­kisebbek teljes utakon és szeretettel aján­dékoztak meg. Nem is csoda. Megérdemelted. Társadalmi érintkezésben előzékenység, distingvált modor voltak jellemző vonásaid. Akivel egyszer beszéltél, le volt kötelezve irántad. Innen nem, hogy népszerűséged oly nagy volt, hogy — fájdalom — már csak a koporsódnál elsírt könyek tanúskodhattak róla. És helyed örökre, üres marad, Üres. Csak a kegyelet emléke foglalja el. Ezt őrizni fogjuk mind, akik szerettünk. A fogak munkája nagyon fontos és azért mindig kis falatokat kell a szájba vinni, azokat jól megrágni és igy nem csak az emésztésre elő. készíteni, hanem az intensivebh szervezetbeli ki­használásra is. Ha valamit nagyon megkíván az ember, a nyála folyik utána — mondja a közbeszéd. Ebhői az tetszik ki, hogy valamely ingerlő» jó illatú étel milyen hatalmas tényezflje és meg* indítója az emésztés egyik fő faktoráuak a nyál elválasztásnak. De elősegíti a látás és szaglás ut­ján közvetített inger a gyomornedv elválasz­tását is. Aki evés alatt újságot olvas az nagyobb figyelmet fordít utóbbira, mint az evésre s annál a figyelem befolyása az emésztés pbysiologiájara elesik és az által, hogy az agyvelő felé teleltetik erőszakosan — olvasás által — a vér a hasi zsi- gerek túliéit véredényeiből, előbb utóbb káros tü­netek mint pl. rossz szájíz, levertség végtagnehéz- ség, ólomlábad állhatnak elő. Jól tetté Goethe : Ich liebe zu tafeln am lustigen ort. Ich koste und schmecke beim Essen. Tehát mikor az ember eszik cask egyen, ennek szentelje idejét, figyelmét energiáját és tartsa szem előtt az alábbi akaratiráuyzatokat. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom