Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-31 / 53. szám
december HI. K Ő V ÁR VIDÉK 2 mámor után érezni szokott keserű érzés tartja szállva a fejet és szivet. Üdeség, tisztaság. józanság ntái sóvárog az ember. Hit, remény, szeretet után eped a szív. De a kik felkeltették a test, a vér vágyát, az érzékiség indulatait, nem könnyen eresztik az embert. Minden eszközt megragadnak, hogy folyton korbácsolják a szenvedélyeket s az idegizgató, érzéki mámort előidéző eszközök szakadatlan csatasorban vonulnak fel. Valóságos dühvei támadnak mindent, ami a nemesebb, tiszlább felé igyekszik vezetni az emberiséget. Mintha csak éreznék, hogyha a közelgő döntő mérkőzésben elbuknak, úgy hosszú időkre elvesztették a teret. Küzdelmünk a vég kezdete. Az emberiség megcsömörlött a sok szenvtöl. A modern kultúra parazitáinak müvei, a pornográfia, a legocsmányabb dolgokat ábrázoló fényképek, siettetik az undort. Ennek adott kifejezést legutóbbi or- szággyülési beszédében Kenedi Qéza képviselő. Elítélő nyilatkozata az uj idők, a jobb idők szellőjét hozza felénk. Egy gondolkozásban, érzés és cselekvésben tisztultabb emberiségre van szüksége a társadalomnak, akiknél az erkölcs, becsület és tisztesség nemcsak cégér, melyre csak addig van szükség, mig alatta a jövedelmező üzleteket lebonyolítják; hanem érték és kincs, mely az egyéniség mértéke, a társadalom biztosítéka, a közélet iránytűje. Én bizó reménységgel nézek az uj esztendő elé s azt kívánom, hozza is meg ezt a minden jobb érzésű ember által óhajtott fordulatot mi hamarabb, hogy úgy lelegyen igaz a Szemere Miklós mondása: Boldog a magyar. bizalomnak venni, Ezért kell mindent vizsgálni és mérlegelni. Erős önbizalmi bár közepes középszert! tehetségek, hamarabb és könnyebben elérnek mindent, mint a nagy intelligeutiáju, de ingatag, bátortalan cstiggeteg tehetségek. Az önbizalomra, a kitárté képességre nevelni, gyakorolni kell magunkat. Nem szabad engedni, hogy kitűzött prog- rammnuktói, elhatáiozásunktól bármily ok eité ritsen. Mindig előre kell tekinteni azon előnyökre gondolni, melyet a megkezdett munka szándék, vállalat nyújtani fog és emlékezetbe idézni azt a napot, azt az órát, amikor az a dolog ami most olyan fonáknak, nehéznek, rossznak, kellemetlennek tűnik fel, a lelkesedés melegségével ár osztotta el érzéseinket, gondolatainkat, mikor • feltett vállalat elérhetése képzeletbe« a menyország kapuját nyitá meg sovárgó lelkűnknek. Ha most arra törekszik az ember, hogy akkori eszmét, akkori érzéseit habár mechanikus utou felfrisitse úgy az akarat gépezete csendesen ismét mozgásba jön és az elérendő siker reménye legyőz minden ellenszenvet, kétséget, akadályt. A kitartást látjuk mi a természetben mindenütt ahol alkotásról van *ó. Hiszen annak az igen kis részében ismert nagy erőnek amit természetnek nevezünk atomot, atomhoz kell fűzni rakni, hogy valami vegyi anyag létre jöjjön. Ep igy az embernek is kőt kőre kell rakni, hogy házat emelhessen, betilt betűhöz, szót szóhoz, hangot hanghoz illeszteni, hogy a beszéd létre >üjj Jli. Impressziók, Nagysomkut egy veszedelmes város, íme a gyanútlan idegen, aki teljes bizalommal azt hiszi, hogy a kultúrát néhány kiló méterrel a hála mögött hagyta, azzal a veszedelemmel találkozik, hogy a számok komoly embere, akinek élethivatása hogy a »Tartozik« és »Követe!« rovatokat pontosan vezesse,*) aki élénken foglalkozik a pénzpiac feszült helyzetével ; aki a kamatlábat úgy emelgeti, mint egy erömüvész a nagy súlyokat; aki állandóan az átkos közös bank rátájáról álmodik: lefüleli a gyanútlanul betévedő idegen emberit és azt mondja: tessék egy cikket írni a „Kővárvidék“ újévi számára. S ez elől nincs kitérés. Izgat a do- log, hogy végre egy olyan Írást nyújtsak be a bankba, amelyet szó nélkül, sőt megfelelő kezesek nélkül leszámítolnak, igaz, hogy nem — törvényes ércpénzben. S mivel nem bélyeges papíron kell írni, s mivel azt az Írást a birtokaimra sem kebelezik he, hanem átadják a halhatatlanságnak, szedők megfelelő bírálata után: ^hát Isten neki úgy fultában, az egyik lábommal a vasúti pályaudvar felé indulva, helyet kérek a »Kővárvidek« hasábján, mint vendég: vendége ennek a városnak, s immár vendége az újságírásnak is. * Nagysomkuti impressziók : erről kellene Írnom, mert ez a penzunom. Életem legszebb idejét abban a városban töltöttem el, amelyek nincs más gazdasága, mint történelmi emlékei. Mátyás király szülővárosában, t. i. ahol minden, de minden ebből a dicső, a szép és nagy múltból táplálkozik, amelynek kultusza s;ép, nemes, ce csupán akkor hasznos is, ha körülötte, mellette mindenütt elsőbbséget nyer a mai kort múló gazdasági kérdés. Talán egyetlenegy állam *) egyik főmunkatársnnkra céloz iró. S/.erk. Ezer ecsetvonás, ezer véső csapás kell mig egy szép kép vagy szobor létre jön. Mindezt csak kitartással lebet elérni, Igaz azonban, hogy sokszor az eszme tökéletlensége, gyengesége az, ami a miudeu sikert biztositó kitartás kifejlődését gátolja. Jó ezért gondolataink erősítésére magunkban többször ismételni: .Elérem, el fogom érni, de az igaz, hogy megalkudás né kllli kitartással kell bírnom.“ Nem szabad alkudozni, egyezkedni elhatározásunkban, mert akkor az eszme elveszett. Hiszen a szenvedélynek az a leggyakoribb, legprimitívebb cselfogása, hogy az értelmet igyekszik behálózni, be maszlagozni. Ám az óvatos ember ilyenkor igy tesz, igy szól magához : „Nem kedves barátom neked elhatározásaiddal ellenkező dolgokra még gondolkozni sem szabad“ Ily módon lelkűnkből öntudatunkból kiűzzük az elleutétes akarat inpultusokat. A kitartás gyakorlását a legjelentéktelenebb dolgokon lehet és kell gyakorolni. Például minden nap, óra sí t porc szerinti pontos felkelés, a kiszabott munka, kiszabott sor- rendbeni elvégzése, ha töúk, szakad, A napi programul ídőszerinti fontos betartása. Egyszóval mnden legkisebb dolgot, amit e'batá- roztnnk, az elhatározás szerinti időben és módon végrehajtani. Ha az öntudat hozzá szokik, bogy a benne- feltámadt célképzet azonnal mozgássá változik át azaz akarattá : akkor min len az öntudatot elfog laló képzet más mint erős és U.Hzuhcíe'.’en indító sem ápolja annyira a múlt hagyományait, mint a franciák nagy Napoleon korát, de mindezt csak gazdasági előremenetelük — után. Ez az első kérdés, és annak kellő értékelése mellett, jut valami a »Grand Nation« érzésének a fejlesztésére és kidom- boritására. Ennek a kis városnak is van történelmi múltja. Hirdeti ezt a roskadkzó megyeháza, amelyben ma komoly hivatalok néztek tanyát, ahol bizony még a magas kereskedelmi életnek leghübb kifejezője egy ügyvédi iroda és egy pénzintézet is helyet kapott. Nagysomkut tehát megy előre, változott közjogi helyzete dacára és nem állott meg a történelmi emlékek mellett és nem veszi erejét igénybe a tradíciók ápolása, amely fényűzés gazdag nemzeteknek van csak megengedve. * Úgy érzem, hogy a város közéletében, a város gazdasági megnyilvánulásában a fiatalok előretörése, azok frissesége, mondjuk egyéni törtetése, a legszebb jövő perspektíváját tárják még a felületes szemlélő elé is. Úgy látom, hogy amit a saját autonómiájából, a saját erejéből kifolyólag meg tud csinálni, azt megcsinálja gyorsan és alaposan. Ez a múlófélben lévő esztendő volt a nagyszabású alkotások fogadtatásának ideje. A jövő esztendő — úgy reméljük — már az alkotások, a cselekedetek idejét jelzi: a nagyszabású városalakitő és városfejlesztő tervek a jövő esztendőben már eleven valósággá válnak és ezzel a kis, távolról jelentéktelennek látszó mezőváros a vármegyében jelentős pozícióra tesz szert. * Ismétlem : az az impresszióm, hogy a város maga mindenben megteszi a kötelességét és egy-két esztendő alatt évtizedek tespedését, mulasztását igyekszik helyreok fog szerepelni és a kivitelt igen megkönnyíti. Newton azt állítja, hogy eredményeit azon szokásának köszöni, hogy úgyszólván állandóau kedvele eszméire gondolt, azokkal foglalkozott. Azért meg kell kisérleui mesterségesen és tudatosan bizonyos reudszer szerint gondolkozn és tenni. Szeretetteljes figyelmet kell azon dolgokra fordítani amelyekkel foglalkoznunk kell vagy akarunk. Néha egy kis önámitással, máskor helyesebb beosztással, változtatással sikerűi, azt érdekessé tenni, akaraterőnket, kitaJtásunkat megedzeni. A kitartás nem egyéb tehát, mint az a képesség, hogy egy inditó okot, go ndolatot, képzetet a tudatban sokáig állandóan megtudunk tartani. A kitartó ember energikus ember. Az ilyen embernek van sikere, az ilyen emberre lehet támaszkodni, mert mint Payot mondja : Érezzük, hogy csak annyi értékünk van ameny- nyi akaraterőnk és egy gyenge emberre semmi körülmények között sem számíthatunk.“ Boldog az, kit ifjúsága zsenge korában a nevelés kitartása megtanít, még boldogabb, aki nemes eszméket oltva magába az erkölcsöt választja élettársául, legboldogabb pedig az aki a szenvedelmek poklát átszenvedve megtisztult fenséges meggyőződésből önmagáért szereti a jót és e/.t gyakorolni a mellett soha meg nem szűnő átszellemül, ujja, született akarattal kitartani: egyetlen és egyedüli életcéljának tekinti. (Folytatása következik )
