Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-24 / 52. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Blifizetéii ár: Égés* éve . . . 8 K ív egy«d évre . . 2 K. Fél évre ......................4 K Egyes sxim ára . 20 fillér Ka i'doony ünnepén. Irt* : l»ilcs Ede. A pyermek boldogságának, a felnőttek örömének kifogyhatatlan forrása a karácsony. E forrásból meríti mar két ezer éve az emberiség a nemesebb életörömök tiszta vizét és üdeségéből semmit sem vesztett, poezise soha meg nem szűnhet, mert a világ legerősebb sziklájábó : a szeretetből fakad. Talán még a legszerencsétlenebb ember szivének is hoz ez a szép ünnep néhány örömtelt percet: vigaszt, balzsamot a múltra, reményt a jövőre. Alig lehet oly elfásult kebel, melyben magasztosabb érzelmek ne ébrednének ama jászol mellett, honnan az emberiség földi és örök boldogságának fénysugarai törtek elő. A karácsony ünnepéhez fűződő gondolat oly fenséges, az eszme oly szép, hogy ellenálihatlan erővel ragadja meg a lelket s nehány pillanatra kiemeli a mindennapi élet nehéz küzdelmeiből. E napok alatt elnémulnak a szenvedélyek harcai, az életküzdelem pihenőt tart; kunyhók és palotákba nyugalom költözik; a szeretet, béke ünnepet ül. Megszületett Krisztus, a világ megváltója. Születésével egy uj világ alapjait rakta Főszerkesztő: Dr. Olnavtizkjr Viktor. Felelős szerkesztő: Borns Bend. s*erkes*t«ség és ki«dóhívatai.Nagysomkut,Teleki-tér 384 MEGJELENIK MIKBEN VASÁRNAP le. A társadalom legalsóbb rétegeibe száll le, gyökerében fogta meg az emberiség életfáját; alapjai ala nyúlt a társadalomnak s felemelte belőle mindazt, ami alacsony, elnyomott, állatias, nyomorék és vak volt. Hogy ezt lehesse, lakást nem a paloták vagy díszes úri házakban keresett, hanem egy szegény istállóban; ruháit nem bíbor és bársonyból választotta meg, hanem rongyokból; születési helye nem a hires Capitolium vagy Palatium, hanem az igénytelen kis Betlehem. S miután igy koldusnak, szegénynek öltözött, kikiáltatta magát próféták, angyalok, csodák, jelek által annak, ami volt öröktől fogva: Istennek. Tanításával világprogrammot adott: »Mindnyájan egy atyának vagyunk gyermekei, egyenlők, szabadok és testvérek. * Ezzel megkezdte az emberiség megváltását: felemelte a szegényt a rabszolgát: fölszabadította a társadalom elnyomott, megvetett alakjait; felkeltette az emberi méltóság öntudatát; szabadságot Ígért mindenki számára az örök életre. Bíbor vagy daróc fedje az emberi testet, azt ö nem látja ; de rámulat a lélek örök becsére s amit addig értéktelen és silánynak hittek, annak mindenkiben örök értéket tulajdonit s ez alapon a szegény a gazdag mellé kerül; a jászol a trón mellé állt s a kunyhó a palotát sem nem imádta, sem nem irigyelte. Tanítása nyomán előléptek a lenézett kényszer és zsarnokság alatt nyögő emberi alakok, dolgozni és élni óhajtottak, mert : rabszolgája nem lehet a testvér testvérének. A Krisztusi szózat elhat mindenfelé. Felébrednek az élvhajhászat mámoros áldozatai, a nők s gyermekek, kiknek gyengeségét addig letaposta az állatias erő. Felébredt az emberi érzés s a jobbak lelkesedésének hevétől meginog a régi világ s már eszményekről álmodik: álmában látja az ideális szép felemelő fenségét, az ember nemesebb részének, lelkének magasztos alkotásait. S ezen álom már nem tűnik el nyomtalanul. Fellendül a tiszta élet szeretete; jótékonysági intézmények: kórház, menedékház; zarándok-, árva-, szegényházak hirdetik a testvéri szeretet őrök szép eszméit. A lélek nagy gondolatait szent Ágoston, Albertus Magnus, szent Tamás megírják; Donatelló, Michel Angeló köbe vésik; Leanardo da Vinci, Rafael halhatatlan festményekben örök itik meg. Karácsony forduló pont az emberiség élettörténetében. Jézus születése, tanítása a civilizátio alapja, sőt lelke és tartalma is. És épen azért a modern tanok, a humanizmus nagyhangú eszméitől érintett emberiség hiába törekszik elszakadni a kereszténység szélléA „Kőváradét“ fáreája. JU akarat ápolása és nevelése, Irta: dr. Olsavszky Viktor. Hódoló tisztelettel ajánlva Római Szent birodalmi széki Teleki Sándor gróf ur ó méltóságának. Schweizeuhof 1911. jnnins hó Az okos, higgadt ember nem sajuálja a fáradtságot fel és le lépcsőzni, bogy pontosan lásson, szemléljen, bogy biztos, helyes ítéletet alkothasson uiagának. Nem szabad könnyen hívőnek lenni, nem szabad egy képzet, egy goudolat által teljesen be folyásoltatui engedni magunkat. Más az, ha ez tudatosan illetőleg szándékosan egy bizonyos cél elérése érdekében türtéuik mint pl. autosuggestiouál. A legnagyobb Isten áldása a megfontoltság. A képzetek, érzetek, érzelmek elleü sokszor védekezni kell, s a legjobb harcos, az aki mindig harcra kész. Becses védelmi eszközül szolgál a hamis képzetek és ítéletek ellen az elmélyedés. Képzeteinket, fogalmainkat meg kell vizsgálni. lisszebasonlltaDi, elemezni és kikutatni melyek azok a képzetek, melyek kedélyünket gyorsan izgalomba hozzák és meg kel] vizsgálni a képzeteket arra nézve is, hogy ezek és a velük kapcsolatos vágyak csakugyan érdemesek e arra, hogy kedélynyugalmunkat felzavarják. Mi képzeteink és érzéseink okát természetesen a külvilágba helyezzük át. Mi a tárgyat, mely bennünk ezt vagy azt az érzést felkeltette, fele- lősségre vonjuk szeretjük vagy gyűlöljük. A gyermek a követ, a melyben megbotlott megveri, mi pedig felnőttek megütjük azt, aki becsületünkben sért meg. Ez a két tény nem egyforma. A kőnek nem volt szándéka, hogy sértsen, de a sértő embernek igen. És a gyermek csakugyan nem veti meg többé a követ, ba feltudja már fogni „észszel,, hogy a kő nem hibás. És igy a jó indulalu ember sem haragszik megbántójára, ba belátja, hogy az a ki megértette, képzeteiuek és érzelmeinek kényszere alatt cselekedett. Mindenki úgy cselekszik ahogy helyesnek véli és semmi áron sem lesz a tett helytelensége az által bebizonyítva, ba a felett felháborodunk és indulatba jövünk. Ilyen elmélkedések, szemlélődések megtanítanak bennünket arra, hogy megbocsátásra készek és részrehajlatlanok legyünk és lelki nyugalmunkat higgadtságunkat ne veszítsük el könnyén. Elfogulatlanul Ítélni aunyit tesz, mint azokat a képzeteket is felidézni és méltatni, a melyek nekünk éppen nem kapóra jönnek és nem igen tetszenek. Ha egy ember antipatikus előttünk, akko annak minden tettét és nyilatkozatát ebből a néző pontból ítéljük meg és önkényesen, tudatosan akaratlagosan vagy önkényteleoül csalódhatunk, tévedhetünk. Meg kell fontolni, hogy a képzetek és gon* dolatok nem maguk a „tárgyak,* hanem annak csak jelenlegi symbolumai és hogy ezek csak azt jelentik, jelképezik a tárgyat, azok csak lelküuknek a tárgyakróli vetített képei. Nem a dolgok uyugtanltják as ember kedélyét, hanem as azokról felvett megalkotott képzetek. Ha kellemetlen képzetek, gondolatok tolulnak az öntudatba, tudnunk kell, hogy ezek nem a dolgok maguk sokszor nem azok, amiknek látszani akarnak, Ezért minden káros és haszontalan képzetet vissza kell utasítani ki kell irtani, nem szabad engedni, hogy meggyökeresedjen.
