Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-30 / 44. szám

Vili. évfolyam. 44-ili szám. NagysonikuK 1910. október 30. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZÖIEGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. A járványos gyermekbetegségek és a nép. Az erdő magányában járva, szinte visszRloj’ott lélekrettel hallgatjuk a ma­dárkák vidám énekét, mely örömmel, a Természet iránt való szeretettel tölti be az emberi szivet, önkénytelenül is a hang fe­lé irányul tekintetünk és keressük a lombok kört elrejtőzött dalnokot. Egyszerre csak c némul a dal, fájdal­mas, siró hangokat hallunk. Dalosunkat elnémította, elragadta a madarak réme: a a verese. A mit sem sejtő kis madár, mely előbb még úgy örült az életnek, zsákmá­nyul esett. A családi életnek is vannak gond nél­küli felviditói, kik csacskaságukkal, élénk­ségükkel elevenné teszik a család életét; örömre, szeretetre gyulasitják, a szülök szivét. De meg van ám itt is a gyermek­szoba körül settenkedő gonosz ellenség, mely ott leselkedik a családi tűzhely mel­lett, várván a pillanatotr, midőn eljön a zsákmányszerzés ideje. Óit vannak a gyer­mekekre annyira veszedelmes gyermekbe­tegségek, melyek váratlanul toppannak be gyakran a legvidámabb gyermekszobába. Az 'orvosi tudomány folyton kutat, Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Uarna'ELtenő, hogy a járványos gyermek betegségek el­len minél gyorsabban léphess ;n fel, az or­vosi kar el is követ mindent ezen beteg­ségek ellen, tehát nem is a baj, ha­nem a szülők részéről a betegségek ellen való védekezést illetőleg tengersok a kí­vánni való. A köznép ezen betegségek ragályos voltában épen nem akar hinni, orvost csak a végső esetben hivat, az elöljáróságnál a köteles bejelentést is a legtöbb esetben nem a szülő teszi meg, hanem a gyermek hiányozván az iskolából, a tanítók kérde­zik ki a gyermek távolmarudárának okát és sejtve a járványos betegséget, ezek tesznek jelentést, mire az orvos tényleg ragályos gyermekbetegséggel áll szemben. A ragályos betegséget jelző és feltűnő helyen kiragasztani rendelt vörös cédulának sem tulajdonítanak különös íontossagot, mert ezen cédulákat vagy egyszerűen nem ragasztják ki, vagy ha ezt meg is teszik, a házból bármelyik családtag szabadon jár még nyilvános helyekre is és viszi tovább, terjeszti a bajt akadálytalanul. A ragályos beteget a házbeliek feltartóztatasa nélkül látogathatja bárki, még gyermekek is, akik természetesen a bajt csak terjesztik. Az ilyen betegségek alkalmával annyira szükséges elkülönifésről pediga köznépnél szó sincs, igy történhetik meg aztán az a szomorú valóság, hogy a betegség a család összes gyermekeit megtámadja, sőt sírba is viszi. Ha a köznép mindazon óvintézkedése­ket megtenné, melyek a baj elhárítására^ vagy legalább sima lefolyására elengedhe­tetlenül szükségesek, nem fordulna elő egyik-másik nagyobb községben egy jár­vány alatt tizenöt húsz, sőt néha több halál­eset is. Nagyon jellemzik köznépünk léha sőt bűnös gondolkozásmódját azok a kijelentések, melyeket, egyik-másik szülő gyermekének halála alkalmával tesz. Igen gyakoriak az ilyen sóhajok: Jói járt szegény, legalább gondja nincs. Úgy sem adhattam volna neki annyi jussot, hogy gond nélkül éljen, igy legalább testvérének jut az ő része is. Szinte hihetetlennek tetszik az ilyen kijelentés azok előtt, kik sincsenek a nép között; velük bizalmasan nem érintkeznek, de ki köztük élt vagy él; az tudja, tapasz­talja hogy a köznép az anyagiakat tekinti első sorban még akkor is, ha gyermekéről van szó. De a köznép ezen felfogásának meg Ä Kőváradén** fáreája. ff J A ZSIBÓI VÖLGYBEN. Irta : PiLCZ EDE. Szsptamber végo volt. ‘Egyike azoknak a szép őszi napoknak, mikor a természet teljes pompájával tárul elénk. Ölelkeznek a viruló éledés a lassú elmulás mind a maga kibékitö szépségé­vel. A tavasz reménye valóra vált; a virágból gyttmöles lett. Nincs többé titok, nem kétséges a munka jutalma. Azért oly szép az ősz­A nap keltét finom kékes szürkeség fátyo­lozza el, amit lassan lebbeut szét az erdők rej­tőkéiből elöbuvó szellő. A virá&kelyhek illatos pá- rázata betilti a levegőt, az apré djnokok rig koncertbe fognak s az előtörő napsugaraktól mosolygós les/, az ég. A természet kedvelőire csodás varázsa van az ily őszi napnak. Észrevétlenül ringatja át a lelket az álmok világába, széttoszlott emlékekhez. Tudjuk, hogy rég volt, elmúlt, nincs mit keresni benr ök. Mégis elzträndokolunk hozzá, mint az igazhitű muzulmán a káka kőhöz és felkeressük a szemlélődés nagy gondolatait. A természet igaz tanító. Évezredes könyvé­nek sárgult lapjai az élet csodás relytéjeit tárják fel. Még a rideg, valót is a szépség annyi elbű­völő zomáicával vonja be, hogy senkit el ne ré­mítsen, de mindenki! magához vonzon. *"*-'-*---ILJggBBHBH? SSíJfXJSLi.lL jl. ■J-J.jJJ»'!JfflU itM..UllJXUggaBg■ .1 IIAIKL'-H Olyan mint a jóságos aggastyán, kihez bi­zalommal közelit mindenki. Az ifjú, hogy bő ta­pasztalatiból tanulságot merítsen, az öreg, hogy megnyugvást leljen. Mi is felkerestük Olsavszky Simon barátom­mal. hog_y beszélgessünk egy kis-e vele. Kezdetben bizalmatlan volt. Fehér ködfátyolok takarták el a láthatárt, melyek gyors menetben ssállUk fel — s alá, mintha valami láthatatlan pásztor terelgetné fehér nyáját. A rónaság határát kék!*» ködbe burkolt he­gyek, csendesen, némán zárták el, mint óriási tnrdomboh. Az ut majd öss/.eszorul, majd kiszéle­sedik s a siiiii lombok közül kiemelkedő fehér torony jelzi, hogy körülötte kis falu rejtőzik. Bol­dog embrek lakói, nem bántja őket a világ zaja* csendbe«, nyugodtan élik be napjaikat. A modern világból csak a völgy közepén szaladó vonat püffögese jut hozzájuk. Elnézik gomolygó füstjét, mely lomlián üli meg a levegőt a aztán, mint a fáradt madársereg, ellepi a mezőt. Hogy mennyi vágy, mennyi életküzdelem, öröm és szenvedés rohan a vonattal, nem zavarja őket. Gondolatainkból Faráó népének örömujjon­gása vert fel. A komphoz értünk. A fiatal generá- cis eigánykereket és más szórakoztató mutatva- nyokat adott elő, mig a réz költség tartott, aztán ott hagytak, mert — elindult a komp. Ringott I szelíden a vén számos hátán, mint a gyermek as altató dalra, anyja kebelén. Az úszó hullámok egyik a másik után siettek, mintha csak figyel­meztettek válna: "LM ■Wm.JSM!'—jWII.1.« 1 1' _ 1 .. . Nézd sohsem érem utói. akár csuk a/, ember a vágyát. Mikor,pedig flórom, elvész; mint meg szakad az ember vágya, ha a földbe tér. Erdő mellett vis*, a poros ut. Hi!«, tide levegő száll fel a zeibói szaréiban. A hegyek lassan völgy­be liaj:an»k, hatalma s mezőség tárni elénk. Olyan megbékitőleg hat a síkság, a zsibój völgyben. Mert szép, nagyon szép a hegy.de jobb járni a völgy ben, mint vihariért hegyóriások szakadék«! felett. Hisz az is, aki büszkén jár ott fent lekerül egyszer a völgybe. Nyugmírubb itt az élet. Nagy vágyak nem bántanak itt lent- A mezők világa, bólingató bokrok, suttogó erdő, c»ahopó patak, zümmögő bogár és a föld kérges kezű gyermeke, mind-mind vonzanak bennünket; Feledtetik a* életgondokat. Es ez jól esik. Mert bizony a mi csinált világunkban máskép van minden; ragyogó pompája, mosolya, szeretem ha­zug. Jy/.ineskedés, képmutatás tniudenü't. , . Falu-falu után marod el és egy egy tor- nácos kúria velük. Kopott timer, kopott falak .. . Az ősi földből bizony sokat ellépett az idő .. A völgy szélén emelkedő dombtetőn szinte jólesik látni' a Wesselényiik századé s kastélyát. Egy darab történelem a sasfészek, honnan egy­kor kemény daliák néztek az alant elterülő völgybe; Puritán egyszerűségével a régi idők erejét, nagy lériiak határozottságát sugározzák vissza ; mig a hatalmas, díszes park a modern élet sima. ságót tünteti elő. Úgy áll ez ősi kastély a park közepéu mint a sok vihart látott tölgy a rúzs* Előfizetési ár: gósz évre .... 8 K Kegyed évre . . 2 K. Fél évre .... 4 K. Egyes szem éra . 20 fillér Szerkesztéség és kiadóhívatai.Nagys(nikut,Teleki-tér 384 MEGJELELIK MIL» E X {VASÁRNAK*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom