Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-13 / 20. szám

I VIII. évfolyam. Nugysoniliuf. 1910. május 1T 20-ilí s/iírri. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMRUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre .... 8 K Kegyed évre . . 2 K. Fél évié ... . 4 K Egyes szám ára . 20 fillér Főszerkesztő: I)r. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő, Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 384 MEGJELENIK MINDEN I^S ÍkÍÍI^ Pünkösd ünnepe. Husvét után ötven nappal ünnepli a kereszténység a Szentlélek ti jövetelének emléket, Pünkösd ünnepét. Hasonlóan a hus- véthoz, ez az ünnep is egy hétig tart, nyilvánosan azonban csak két napot ülnek meg. Vallásos jelentőségre nézve a keresz­tény egyház igy magyarázna a pünkösdi ünnepet. A hagyomáyos jelentősége a Pün­kösdnek azonban más és egyúttal érdekes is. Az európai pogány népek, amikor a keresztény vallásra tértek, egész csomó olyan pogány szokásaik voltak, amelyek szép lassan beleilleszkedtek a keresztény ünnepekbe. Ilyen pogány, de ezért ünne­pélyes és szertartásos szokás volt: „a nyár bevonulása.“ Ez az ünnep, illetve pogány szokás beleolvadt a pünkösdbe és így bát­ran lehet tartani a Pünkösd ősapjának Még ma is különben a nyár első és leg­nagyobb ünnepe a Pünkösd ünnepe, u nyarat, a már eleven, kivirult természetet ünnepli mindenki a pünkösdben. A pünkösdi szokások nálunk épp úgy, mint más országokban — még mindig di­vatban vannak. A pünkösdi király, vagy királynő körmenete dísszel és kísérettel mindenütt meg van. Ez pedig az ősi esö- vará^sló szertartás nyomait engedi sejteni. Vegyük tehát úgy a pünkösdöt, mint a nyár ünnepét, a nyár elérkeztét, a pom­pás természetnek nyári köntösben való ki­bontakozását. És ünnepeljünk, örvendjünk a nyárnak, az életnek és a — munkának. A nyári munka az, amely az egész esztendőnek rejti magában, a föld népének helyzete és a városok munkálkodó embereinek helyzete direkt a nyári munkától, illetve a helyesen elvégzett nyári munkától függ. Igaz, az időjárás is befolyásolja ezt a munkát, ám a legkedvezőbb időjárás sem segít, ha az emberek tétlenül állanak és nem használ­ják ki a munkálkodás idejét. Joggal felvehető most Pünkösd ünne­pén, a nyár eljövetele idejében : vájjon ko­moly munka folyik-e az országban, vájjon úgy dolgoznak-e az emberek, a mint kel­lene, vájjon muukára kedvező-e a hangu­lata az embereknek? Bizony szünetel a munka szerte az országban. De lobognak a választási zász­lók dolgoznak a kortesek. Igen, itt a Pün­kösd és itt vannak a választások. Ilyenkoi minden munka szünetel, ilyenkor nem fon­tos az, hogy a nyári tétlenség eredmény­telen es tei dőre fog vezetni, mert válasz­tás van, tehát inni, enni köll. Pünkösd ünnepén nem ünnepi hangu­lat fogja el az országot, hanem választási zaj vonul végig rajta. A Pünkösd most nagyszerűen jön a képviselőjelölt uraknak. Hogyne ! Kétnapos ünnep, ráér a nép ün­nepelni illetve a képviselő jelöltek szava- lattyát meghalgatni. Szomorú dolog Pünkösd ünnepén mind­ezeket megállapítani. Kevesebb zaj, keve­sebb éljenzés és sok sok munka kellene ebben az országban. Ha igy volna, akkor most kedves ünnepi hangulatban telne el Pünkösd. így azonban nem a pünkösdi népszokásoktól, hanem a választási moz­galmakkal lesz hangos és emlékezetes az idei Pünkösd. FEMINIZMUS. A társadalmi rétegek harcához a legujal'b időben hozzájárult a nemek politikai háborúja is. A feminizmus ma már heves, de eszközeiben és külső megnyilváuulásaiban sokszor Ízléstelen har­cot folytat, hogy a nőket — a szerinte — elnyomó Erős várunk nekünk az Isten. . Közlegény Zabosy, aki nemrég hagyta ott az iskola padjait, hogy haza menjen megmunkál­ni azt a pár hold földet, ami az apja halála után a nyakába szakadt, ott ült a közös legénységi hálószoba gyalult, fehér deszktipadján. Előtte a hosszú, keresztlábu asztalon tinta, toll tneg papír de nem irt — Csak bámult meredten egy pontra az, ablakon át s arcára, a sápadt, fehér, leáuyos arcra ráült egy mosolygó vonás, a szemei tel tel csillantak. — közlegény Zabosyuak a lelke elka­landozott valamerre. Oda szállott talán a lelke haza az akácos fehér kis házikóba, akol egy üszetöpörödött auyó- ka, meg egy szőkehaju leányka, imára kulcsolt ke­zekkel, szünetlenül csak azért fohászkodnak az Úrhoz, hogy hát küldené már haza az ő egyetlen kincsüket, a fiút a Pétert. A íiu meg csak bámult ki a kaszárnya ab­lakán s szívta teli tüdővel az illatos márciusi levegőt. Az agyára, a szivére, a lelkére ránehezedett egy érzés, ami majd hogy tneguem fojtotta a fiút. Elfogta a honvágy .. . Visszavágyott a rideg kaszárnyái levegőből az ő csendes kis falujába, ahová, otthagyva az iskolát, az apja halála után eltemette magát, csak azért, hogy megédesítse az anyja utolsó napjait, hogy megtaláljon egy érte élő-haló kis leányszivet s Ito^y ne keljen itt lennie ebben a cél nélkül, észtelenül futó embertömegoen, ahol meginérgez- ték volna az ő tiszta Istenben, emberben hivő lelkét, És amikor már beleélte magát abba az egy­hangúságba, mely olyan jól esett neki, elragad­tak onnan, mert hát a törvény-törvény. S a terhes katonai szolgálat, a gyakorlatok folytonos egyhangúsága, a katonatársak trágárságra hajló könnyelműsége, nemtörődömsége, megutál- tatták véle «katona életet. A tisztek érzéktelen gépszerü rendeletéi köz­vetlen fölebbvalóinak, a káplár s őrmesternek gorombaságai, bántó tréfái, úgy hatottak lelkére, mintha minden egyes szó, minden gorombaság el­szakítana egy-egy darabot abból a fehér valami­ből, ami a szivében élt s aminek a neve : Hit. És elkezdett írni ... Én édes jó anyám, sohasem szomorkodjék. Jól megyen itt sorsom Csak a lelkem, a szivem vágyik vissza maga mel­lé, Annus mellé, az édes, illatos akácok alá. De bizakodjék, édes jó anyám, eljövend az idő nem sokára, mikor visszsérek. és akkor . . és akkor lepergett az arcán egy köny s ráhullott a í- kete hetükre ... Közlegény Zabossy ráborult a két karjára s sirt nagyou keservesen. Őrmester ur Káposztás dühös volt. Hatalmas lábaival akkorákat lépett, hogy szinte remegett belé a hosszú kaszárnya folyosó. A folyosókon trécselö legénység haptákba csapta magát, mert hisz tudta, hogy baj lesz akkor, ha őrmester ur Káposztás haragos. Lett is .. ■ Lépteit odairányita a Munschafts Ruhestätte a halók télé s nagyot csapva unnak kilincsére, belépett. A daroctakaró kisimítva, a borjú a bádogivó pohárral együtt „vorschriftsméssig“ feküdt az ágy felett, — a szobában Zabosyn kívül nem volt egy lélek sem ... Káposztás beléptekor . lecsapta Zabosy a tollat, kirúgta maga alól a padkát 8 felállt. Ke­mény léptekkel közeledett feléje Káposztás. Nagy- pufók arcából Kiviláglottak apró szemei, amelyek­kel majd keresztül fúrta a feszes glédában álló vékony dongáju legényt. Végig nézett rajta. Utálta ezt az embert. Utalta a proletárembernek azzal a végtelen gyűlöletével, amelyet minden olyan irány­ban tanúsít, aki, akár szellemileg, akár más tulajdonsága folytán felette áll. Gyűlölte Zabossyt, mert többéit tudót, mint ő, a megtestesült nyerseség, a brutalitás, gyűlölte, mert családja van, gyűlölte, — mert irigyelte.,— Hát kend mit keres itt ilyenkor ? A folyosó meg az udvar mire való- ? — Őrmester urnák alássan jelentem, — Írtam felelte Zabosy. — Talán az ideálj inak ? Fajt ez a Legénynek. Úgy belemarl*>lt most valami a szivébe, hogy szeretett volna egy nagyot Urak! Élne mulasszák megtekinteni baPHÖáS A. 6S TárSS divataruházát hová megérkeztek a legdivatosabb Pelüch» és valódi angol kemény és puha kalapok ellegáns nyakkendők, ingek, gallérok, kézelők jäger alsó ingek, harisnyák, kesztyűk s mindenféle férfi divat cikkek a legolcsóbb arakban lesznek árusítva, I

Next

/
Oldalképek
Tartalom