Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-06 / 45. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁIiÁSI JEGYZÖIEGYLLT“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Ellfiietéai ár: tfM évr* .... 8 K Kegyed év re . Kel évr* .... 4 K Egyes ssem ir* . 2 K 20 fillér Főszerkesztő: Dr. OliaTitky Viktor. Felölő* szerkesztő: Barna Benő, S*erkeszt6ség és kisdóhívstai. Na{jys»mkut,Teleki-tér’384 MEGJELENIK MIN»EN|VA§ÁRNAP Ipárosaink szervezetlensége. A nép milliói szenvednek az anyagi gondok teihe alatt. Kiszipolyozzák, kizsákmányolják munkaerejüket, s oly silányan iizetik őket, hogy örökös ryomotuságban sínylődnek. A szinte elviselhetUnné vált nyomás ellen természetszerűen védekezniük kell. A munkások ősszeallanak, véd- és daczszö- vstséget kötnek s igy néha-neha sikerül nekik, hogy sorsukon valamicskét lendítsenek. A tőke emberei is rég felismerték a szervezkedesben rejlő nagy erőt, melyet szenvedőlegesen ők is nem ritkán éreznek. Következésképpen ők is szervezkednek. De szervezkednek a szellemi munkások is, hiszen mostanában is lejátszódik előttünk egy ily mozgalom, melyet a középiskolai tanárok helyzetük javítása érdekében indítanak. Csak a kisiparosok kilenc; tizedrésze áll védtelenül a nagy életharez közepette. A kisiparosok még nem ócsudiak fel abból a lethargiából, amelybe a sors csapás altatta őket. Nem ismerik föl helyzetük reménytelenségét, melyre főleg szervezetlenségük kárhoztatja őket. Már az igaz, hogy bajaikat szervezkedéssel se, orvosolhatnak gyökeresen, de legalább annyira javítanának rajtuk, hogy helyzetűk türhetőbbé válnak. Előbbi években csak oly iparosnál vásároltak vagy rendeltek, kihez a vevőnek, a rendelőnek bizalma volt, akiről tudták, hogy tisztességesen kiszolgál. Másrészt minden tisztességes iparos méltóságán alulinak találta, hogy iparostársától, olcsóbb kínálással elcsalja a vevőket Mindenki, akar élni. Sem többet kérni, aem pedig a készitmé- ményeket elkótyavetyélni, ez volt elébb, s ennek kellene ma is lennie minden tisztességes kézműves alap elvének. Sajnos a viszonyok megváltoztak. Ma már futkosnak a vevők és rendelők után éc oly árakon szállítanak a kisiparosok, melyek mellett lehetetlen, hogy megtalálja számláját s ezért, ha nem akar tönkremenni, a veszendőbe menő keresetet más munkánál kell pótolnia. Ez kétségtelenül tiszteség* télén verseny, mely ellen egész erélyeság- gel síkra kelt szállás;. Ily tiszteségtelen üzletvezetés alatt a nagyobb üzletek és gyári vállalatok is szenvednek, kartellre lépnek, vagy trösztöket alakítanak, ami mellett nagyon jól járnak. A kis kézművesek, akik még ez egyezségek következtében drágábban kénytelenek vásárolni a nyers anyagot, ennek daczára is nyomják az árakat, s ezáltal nemcsak maguknak ártanak, de rossz hírbe keverik iparukat is. Ennek pedig abban rejlik az oka, hogy a legtöbb iparos nem tud számolni. Ha a számításaiknál csak a munkaidőt vagy csekély hasznot vesznek figyelembe, hogy megélhessenek, miből akarják fedezni adójukat és a ma bizonyára nem jelentéktelen üzleti költségeket, honnan akarják szerezni a szükséges pénzt uj szerszámokra, melyeket,nélkülözni nem lehet? Innen ered, hogy kötelezettségeiknek eleget nem tehetnek és csakhamar tönkremennek. Ha a nagyiparosok egyezmények által kölcsönösen megvédik egymást, miért ne volna ez lehetséges kisebb vállalatoknál is., a kis iparnál? Ehhez a törvényes alapon nyugvószövetkezetek is alkalmat szolgál-, tatnak. A szervezkedést indokoltá teszik a más kereseti osztályok tömörülése is, amunká sok, tisztviselők, gazdászok szervezkedése és a nagy ipar és a nagytőke kartell- jei és trösztjei. Ezeknek a szervezkedéseknek is csak az a céljuk, hogy a munka megfelelő diját lehessen velők elérni. Ami megfelel minden más kereseti osztálynak, miért nem lehetne az jó a kisiparosoknak is? Teljesen közömbös, hogy adandó alkalommal kisebb vagy nagyobb iparoskörök lépnek egyezségre, hogy az ármeghatározás a szaktársak egy kisebb A Kővárvidék” fáreája. Jön a? ősz. Én: a kilti: Higanyoszlop vagyok JÉn Noll fölött és Null alatt És miközben emelkedem : A lerelek hullanak ■ . A gesztenyeárns. Ha itt az ősz és a ieréi Leesik a farul, Az ember az üstöt vészi És gesztenyéi árul. Kendezd, rendezd, rakosgassad, Légy ügyes és tudatos, Ide jön egy ép r maróm, 5 melléje egy kukacot. A milliomot: Novembernek őszén Kezdődik a bükkfa, Kezdődik a kőszén, Aliért ne legyek bőtz én? A kabáttolvaj: Kár lógnak a szegen Az őszi kabátkák. Már hallom a szitkot S a garda vad átkát, Hiába jaj és Liaba jaj, Mert hitzrn A rend az, huny ö vetz ét felakaszt És én elviszem. A Konflis lé: Én e*ak egy egyszerű Kónflis ló vagyok S ezért ráinhuz őrszel A gazdáin jó nagyút. Kérdezgetem tőle, Minek van ősz, minek ? „Akinek nem tetszik, Menjen el virsliinek 1* A Inkát* dpi: Aszfalt vize folyik Csendesen, Folyj he a lyukamon Kedvesem. Nem folyok én be az egyik Kis lyukon, A másikon úgy is Kibukom. I Z É. A hegyalján. Nagyon elégedetlen volt ezen a télen András gazda az egyetlen fiával, a Gyurival. Mindig másfélé kalandozott az eeze, künn szaladgált a métermagas hóban és némán meredt maga elé, amikor otthon volt. Egy napén aztán mérgesen rászólt a Hurm: — Téa bizony belehabarodtál |az Évibe ?! Csak nem vagy belé szerelmes ? — De bizony, apám, szeretem az Évit — felelte határozottan a fiú és szembe állt az apjával — engedje meg apám, hegy feleségül vegyem ! — Soha., ért* .mag jól, ezt sose engedem meg! — kiabált rá az öreg és ököllel esapett le az asztalraIgazán mondja apám, hagy nem egyezik bele seha? — Igazán mondom .. seha . . érted-e • . soha t — Ismételte vérvörös arccal az öreg gazda és mégegyszer rácsapott a tölgyfaasztalra. Gyári *zó nélkül kiment a szobából. . Félóra után visszajött. — Odakün» meleg szél íujl — mondta nyugodtan. —• Fene bánja! — dörmögött az öreg. — Nem úgy van ám.’ Havat olva6ttó, lavinát kergető ezél az — moadta Gyuri és egy darabka fát faragett a bicskájával. — Ma ott jártám az öreg Dereglyéa Palkónál — beszélte tovább — sok régi' történetet tud az mesélni. Elmondta azt is, hogy nyolevau év alatt háromszor zúzta porrá házunkat a lavina! A gazda bólintott: — Úgy van háromszor'. — Mindig olyankor, amikor valami bűnt követett el a gazda, vágy a ház népe !
