Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-19 / 25. szám

VIII. évfolyam.

Níurvsomlnif. 1910. június 19.

95-ik szám.

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ér:

Egész évre .... 8 K Xegyed évre .

Fel évre

......................4 K Egyes szem áru

. 2 K. 20 fillér

Főszerkesztő: Dr. Olsavs/.ky Viktor. %

Felelős szerkesztő: Harca Benő,

Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki tér 384 MEGJELENIK. MINDEN VASÁRNAP

Választások után.

Döntött a nemzet. Nincs sok értelme annak most, hogy linassuk, helyesen dön- tött-e, megf'e!el-e a választások eredménye valóban a magyar nemzetközhangulatának; azt is hálátlan dolog bolygatni, nem lat- tek-e tévedések áldozatai a szavazók százezrei? Nagy ténnyel állunk szemben, amelv- Jyel le kell számolnunk minden vonalon, uj helyzetben vagyunk, junius elsejéről másodikára virradva uj világot látott maga előtt minden ember és ezek után nincs más hátra, mint hogy keressük, a módokat, hogy az uj helyzetben minél jobban érvényesítse jogát és erdeket a magyar nemzet.

Ha eltekintünk a nagy poétikától, a mely a polgárt a polgártól elválasztja, egy sokkal nagyobb, nagyszerűbb és az összlakosságot közvetlenül érintő terrénumra esik tekintetünk, amely terrénumon együtt dolgozhat, és közös nemzetbo dogiio akarattal működhet minden képviselő, minden állampolgár, akármilyen szeles is a pollii- kai eszmék örménye, amely őket egymástól elválasztja.

El kell üsmernie mindenkinek, hogy három esztendő óta zavaros, kusza viszonyok kozott él az ország. A nagy politika,

ez a meddő szörnyeteg ráfeküdt gazdasági életünkre, pangásnak indult ipar és kereskedelem, a rmgkötetlen kereskedelmi szerződések gonoszul befolyásoltak kiviteli es behozatali érdekeinket; kis gazda és földbirtokos, kisiparos és gyáros, termelő és fogyasztó egyaránt sajnosán erezték a saját zsebükön, a saját gyomrukon az általános gazdasági visszafejlődést. Nos, ennek az áldatlan állapotnak kell mindenek előtt megszűnnie, ezt várjuk első sorban mindenfele politik ai szempont nélkül az uj törvényhozástól. Á-litsak helyre a törvény uralmát és rendjét, hogy ismét vissztérhessen a nemzet a köznapi munka medrébe, amelyből kiszorittaíott és ne gátolja semmiféle politika az existenciak boldogulását. Lyen éi telemben szívből kívánja mindenki ebben az országban, hogy megkezdődjék a nemzeti munka és helyre hozassanak a sok sok miliónyi károk, amelyeket az elmúlt esztendők válsággai okoztak iparosnak, kereskedőnek, gazdának, munkásnak egyaránt. Akármilyen párt, elv vagy kormány győz, csak magyar mindegyik és egyiknek sem lehet sohasem más célja, mint az, hogy a nemzet legalább is szociális és kulturális intézményeiben és anyagiakban gyarapodjék. Ezen a téren valóban óriási halmaza a teendőknek var elvégzésre. Minden magyar

ember pártkülömbség nélkül megelégedéssel, sőt gycnyórüsegzel fegja látni, ha az uj rezsm ezen a téren alkotni és a mulasztásokat pótolni fogja.

Az az igazi nemzeti munka, amely a lakosság egyetemét szolgaija, a közjóiét és kultúra emelése térén.

A gyermekek egészsége.

A ház ékességét, örömét, családok boldogságát, a magunk vidámságát semmi nem mozdítja úgy elő, mint az, ha vidám, boldog, egészséges gyermekeket látunk magunk körül.

S ez nem oly nehéz, mint általában

hiszik. Sok gyermeket kérlelhetetlenül, a

leggondosabb ápolás daczára elragad a

halai, de a legtöbb gyermek éltében való

elcsenevészése, elsatnvulása a szülők hibá- ' *

ján is alapul.

Qazdag családokban gyakran tapasztaljuk, hogy a gyermekek játékszerül szolgálnak a szülőknek. Úgy bánnak velük, mint csecsebecséikkel, melyek őket megörvendeztetik és szórakoztatják,, de melyek sem komoly czéllal nem dicsekedhetnek, sem valamely határozott irányban haladást nem eszközölhetnek. Ennek az a következménye hogy a gyermekek elkényesztetnek, elpuhitÄ Kövárvidék íáreája“

fi *

A Gróf ur husvétja.

Irta : Csát Géza.

— Jean, milyen nap vau ina ? — kérdette szolgájától, délután két órakor ágyában gróf Csá- nyi Tibor, ki az éjszakai nagy kártyaparti után csak mo<t ébredt fel.

— Husvét vasárnapja van, máltóságos uram.

— Tehát megint ünnep van. Nem szeretem ezeket az ünnepeket. Ilyenkor nagyon is elevenek az ntcák és tulsagossu lármázik a nép. Mit gondolsz, Jean, mivel lehetne a mai délután1 agyonütni ?

— Remek tavaszi nap van odakünn. Egy sétakocsizás a ligetbe — érdekes volua. Dekát a méltóságos ur nem szereti a zajt, a vásári sok- adalmat.

— Igazad van, nem szeretem. De ha elgoi # dolom, bogy a suhogó selymeruhás asszonyokkal ,* jól laktam és az orfeumok, szinhár.ak sem nyújtanak valami újat, taláu mégis a ligetbe kellene ira kisétálnom.

— A liget ma nagyon érdekes. Egész nép. vándorlás van a liget felé. És már működnek a mozik, körforgók, sőt a nyári vendéglők is meg. nyíltak. És friss, tüzszemü, kartonruhás varró- lánykák örülnek odakint a ligetben a tavasznak.

— Ne mondjad! Látod, ez már olyasvalami,

amit érdemes megnézni. Helyes, ma kimegyek a ligetbe.

— Befogassak ?

— Nem. Gyalog fogok kisétálni. Készítsd elő egyik viseltebb ruhámat, azt akarom felvenni.

Az inas meghajolt és távozott, a gróf meg felkelt ágyából. ’Szelidarcu, kopaszodó, szőke, 30 éves ember volt a gróf. Bágyadt, érdekes szemeiből visa/atükröződött a világlátott, mindent megunt ember. Életének felét Párísbau töltötte- csak nemrég tért onnan vissza baza a fővárosba és rengeteg vagyonának kamatait most az itten' kaszinók zöld asztalainál forgatja, hol kedvezően, hol meg kedvezőtlenül.

Az inas behoztá urának ruháját, A gróf felöltözött és kinyitotta szobájának egyik ablakst. Pompás tavaszi levegő ömlött a szobába. A ragyogó napfény jóleső meleget árasztott és a grófnak eszébe jutottak inasának szavai. A friss, tü- zesszemü, kartonrubás varrólánykák, a kik most künn vaunak a ligetben. Az annyira megutált selyemruhás, csipkés, ékszeres, affektáló nagyvilági nők után, valami izgató, nagyszerű dolog volna ismeretséget kötni egy kartonrubás, üde varróleánykával.

Félóra múlva már ott'sétált a gróf a széles pompás Andrássy utón, ment a liget felé és szívta a balzsamos tavaszi levegőt.

A pompás tavaszi nap fél Budapestet kicsal- la a ligetbe. Ezrével sétált a nép, mely a legvegyesebb elemekből állott. Katonák, -cselédek, iparosok, urak és úrnők egy aránt kivették részüket abból a sok szórakozásból, a miket a liget egyformán nyújt mindenkinek. A mozik, hinták, rii.g- lispilek, nyárt kávébázak és vendéglők, mutatványos-bódék egyformán zsúfolva voltak. Örült mindet.ki a tavasznak, a szabad idejének és mindenki kihasználta a kínálkozó szórakozást, a mint csak lehetett.

Az élétörömöktől mcgcsömörlött Tibor gróf meglepettve nézte a ligeti sokasságot. Csupa boldog, derűs embert látott maga körül. Tehát még vannak emberek, a kite élvezik az életet. És lassanként ö is felmelegedett a ligeti hangulattól. Biazirt arcán gyönge mosoly jelent meg és érdeklődéssel nézte a hullámzó tömeget. A leányokra, e kacagó, ünneplő varrólánykákra meg különösen melegen nézett és nem egyleányka, akár egy nagyvilági nő, úgy incselkedett véle, úgy mosolygott vissza reá.

A gróf határozattan iól érezte magát. Egészen felvidult és halkan fütyürészve bement egy nyári kávéházba, hogy valamit egyék. A helyiség zsúfolva volt. Sehol üres asztalra nem talált. Körülnézett. Egy asztalnál két nő ült. Égy egyszerűen öltözött idősebb nő es egy leány. A leányon megakadt a gróf szeme. Üde, fiatal, karcsú és kívánatosán telt leányka volt. Egyszeiü kék-fehér csikós karton ruhácska simult plasztikus termetéhez és blúzára egy szerény ,ibolyaciokor volt tűzve. Feltűnő fehér aieocskaja, éjíekete dús haja